26/2003. (VII. 1.) IM–BM–PM együttes rendelet

1. § (1) A Be. 339. §-ának (3) bekezdésében foglalt esetben meg kell téríteni a terhelt részére

(2) A terhelt úti- és szállásköltségének megtérítése esetén a pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő részére megállapítható díjról és költségekről szóló 7/2002. (III. 30.) IM rendelet 2. §-ában foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(3) Az (1) bekezdésben megjelölt költségek megtérítésére a terhelt által előterjesztett tételes kimutatás és igazolás alapján van lehetőség. Ennek hiányában a bíróság az eljárási iratok alapján határoz a költségek megtérítéséről.

2. § A meghatalmazott védő készkiadásainak megtérítésére az 1. § (1) bekezdését és a pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő részére megállapítható díjról és költségekről szóló 7/2002. (III. 30.) IM rendelet 1–3. §-át kell megfelelően alkalmazni.

3. § (1) A meghatalmazott védő díjaként meg kell téríteni

(2) Különösen bonyolult ügyben a bíróság a védő kérelmére az (1) bekezdésben foglalt díj összegét 20%-kal megemelheti.

(3) Ha az eljárási cselekmény megtartására nem került sor, a védőt az (1) bekezdésben meghatározott díj 50%-a illeti meg.

(4) A fogva lévő terhelttel folytatott megbeszélés időtartamát a terhelt fogva tartását foganatosító szerv igazolja.

4. § (1) Ha a terheltet csak egyes vádpontokban mentik fel, a 3. § (1) bekezdésben foglalt díj összegét a bíróság ennek arányában az általa indokolt mértékre leszállíthatja.

(2) Ha az ügyben több meghatalmazott védő járt el, a terhelt részére csak egy védő munkadíját és készkiadását kell megtéríteni.

(3) Ha az ügyben egymást követően több meghatalmazott védő járt el, a védő munkadíjának és költségtérítésének megállapítása során a korábban eljárt védő munkadíját és költségtérítését is be kell számítani.

(4) A védő díjának és költségének a terhelt által megelőlegezett és számlával vagy egyéb bizonylattal igazolt részét a terhelt részére kell megtéríteni.

5. § A sértett, a magánfél, a magánvádló és a pótmagánvádló készkiadásának megállapítása során az 1. §, e személyek képviselője (a továbbiakban: képviselő) készkiadásainak megállapítása során a 2. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

6. § (1) A magánfél, a magánvádló és a pótmagánvádló képviselőjének munkadíjaként a bíróság a 3. és 4. §-ban meghatározott összegű díjat állapít meg.

(2) A sértett képviselőjének munkadíjaként a bíróság a 3. és 4. §-ban meghatározott összegű díj 50%-át állapítja meg.

(3) Ha a képviselő nem hivatásszerűen foglalkozik jogi képviselettel vagy sértettek képviseletével, díjra nem, csak az eljárási cselekményen való megjelenése idejére járó keresetkiesés és készkiadásainak a megtérítésére tarthat igényt.

7. § (1) Az e rendelet alapján megtérítendő készkiadást és munkadíjat a bíróság az eljárást befejező határozatában állapítja meg.

(2)² A jogerős határozat alapján megtérítendő összeg kiutalását, illetve ha a jogosult átutalással kérte a megtérítendő összeg kifizetését, átutalását a bíróság székhelye szerint illetékes törvényszék gazdasági hivatala végzi.

(3) A képviselői díj e rendeletben meghatározott összege a tevékenység ellenértékét terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazza, azt az e rendeletben meghatározott védői díj összegén, mint adóalapon felül kell felszámítani. Ha a védő az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény szerint adólevonási joggal rendelkezik, a számlával igazolt költségnek csak a nettó összege növeli az adóalapot.

8. § Ez a rendelet 2003. július 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, ha az ügyben a képviselői munkadíj megállapítására még nem került sor.