KK BH 2003/267
KK BH 2003/267
2003.06.01.
A fennmaradási engedély megadása iránti eljárásban – ha a településrendezési terv módosítása még nem történt meg – az Országos Építésügyi Szabályzat rendelkezéseit kell alkalmazni 2003. december 31-ig [1997. évi LXXVIII. tv. 60. §; 1999. évi CXV. tv. 34. §, 36. §].
A K., E. utcában lévő 22112, 22113 hrsz. alatt bejegyzett ingatlanok tulajdonosai M. Jenő, B. Antal és neje voltak, majd a tulajdonjogot az R. KHT. szerezte meg. A felperesek a 22114 hrsz. alatt és az E. u. 45. szám alatt lévő 360 m2-es ingatlan tulajdonosai.
A 22112 hrsz.-ú ingatlanon M. Jenő részére az építésügyi hatóság az 1997. augusztus 12-én kelt határozatával használatbavételi engedélyt adott a meglévő lakóház idősek otthonává történt átalakítására. B. Antal és neje a határozat alapján a 22113 hrsz. alatt lévő ingatlanra kapott építési engedélyt családi ház építésére. Az ingatlant a M. Jenő által képviselt az R. KHT. 1999. július 5-én megvásárolta. M. Jenő 1999. június 24-én az idősek otthonának bővítése iránt újabb bővítési engedély iránti kérelmet nyújtott be. A kérelem elbírálását megelőzően a felperesek bejelentése alapján az elsőfokú közigazgatási szerv észlelte, hogy az építkezés a még érvényben lévő építési engedélyben foglaltaktól eltérően folyik, ezért a határozatával azt leállította, és az építtetőt fennmaradási és továbbépítési engedély benyújtására kötelezte. M. Jenő a fennmaradási és továbbépítési engedély iránti kérelmét 1999. szeptember hónapban előterjesztette, majd októberben bejelentette, hogy az engedélyt az R. KHT. nevére kéri kiadni, mert időközben a 22112 hrsz. alatti ingatlannal egyesített ingatlant apportálta a KHT-be.
A Megyei Jogú Város Jegyzőjének megbízásából a hatósági osztály a jegyző elsőfokú építésügyi hatósági hatáskörében eljárva az 1999. október 8-án kelt határozattal fennmaradási és továbbépítési engedélyt adott az R. KHT. K., E. u. 49. szám alatti építtető kérelmére az ugyanott lévő 22112 hrsz.-ú ingatlanra vonatkozó engedélyezési záradékkal ellátott építészeti-műszaki tervdokumentáció alapján határozattal kiadott, a 40 288. számú határozattal módosított építési engedélytől eltérően épített lakóépületre, valamint az építési engedély nélkül elkezdett idősek otthona építési munkáira. A fennmaradási és továbbépítési engedélyt megadó döntés indoka az volt, hogy az építtető az R. KHT. által benyújtott kérelem és mellékletei megfelelnek az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: KTMr.) 17. és 35. §-aiban foglaltaknak, valamint hogy a Város Rendezési Terve értelmében a 22112 hrsz.-ú ingatlan II-es zártsorú beépítésű lakóövezet, ahol a 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelettel közzétett Országos Építésügyi Szabályzat (a továbbiakban: OÉSZ) 19. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint lakóterületen főépületként – a lakóépület-funkción túlmenően – a lakosság alapfokú ellátását szolgáló intézmények, ellátó-szolgáltató építmények is elhelyezhetők. Az ingatlan beépítettsége 52,5%-os lett, és mivel a telekösszevonás folytán az saroktelekké vált, az OÉSZ 21. §-a szerint a beépítettség mértéke maximum 75% lehet. A tervezett építési munka a KTM r. 18. §-ának b) és f) pontjában előírt követelmények figyelemvételével engedélyezhető.
A határozat ellen a felperesek fellebbeztek, az alperes az 1999. december 9-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozat indokolása szerint a Megyei Jogú Város Általános Rendezési Tervének 14/1991. Kr. számú önkormányzati rendelettel jóváhagyott 38.24 és 39.13 földmérési alaptérkép szelvényszámú tervlapja szerint a K., E. u. 49. szám alatti 22112 és a 22113 hrsz.-ú ingatlanok összevonásával kialakult 22112 hrsz.-ú ingatlan a L/II-Z-K/4,5 övezetbe tartozik. A jelölés szerint a lakóterület II. jelű övezetében kialakult állapotnak megfelelően zártsorúan 4,5 méteres homlokmagassággal lehet építkezni. Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 110. §-ának (2) bekezdése értelmében a korábbi szabályzatok szerint elkészített településrendezési tervek tekintetében a rendelet 6-49. §-ait, azok figyelembevételével kell alkalmazni. Az OTÉK 6-49. §-ai a településszerkezettel, terület felhasználással, az építmények elhelyezésével kapcsolatos előírások, melyek vonatkozásában a rendezési terveknek az OTÉK előírása szerinti átdolgozásáig az OÉSZ szerint elkészített rendezési terv előírásait kell alkalmazni. Az OÉSZ 19. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a lakóterületen – az övezeti előírások megtartásával, a 11. és a 15. § rendelkezéseinek keretei között, a 12. §-ban említetteken túlmenően – főépületként szállásépületek is elhelyezhetők. Az OÉSZ 4. számú mellékletében szereplő fogalom-meghatározás alapján a szállásépületek a következők: kizárólag vagy túlnyomórészt átmeneti otthon (szállás céljára szolgáló szobaegységeket, valamint közös használatú mellék- és egyéb helyiségeket tartalmazó épület), gyermek-, diák-, nevelőotthon, kollégium, munkás-, nővérszállás, fekvőbetegek szállásépülete, szülőotthon, szociális otthon, turistaház, menedékház, vadászház, csónakház, fogadó, panzió, szálloda stb.). Megállapította az alperes, hogy a tervezett építkezés a benyújtott építészeti-műszaki tervek alapján megfelel a jogszabályokkal összhangban álló településrendezési terv előírásainak.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az épített környezet átalakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 48. §-ának (1) bekezdése szerint ha az építményt, építményrészt szabálytalanul építették meg, az építési hatóság arra – az építtető, vagy az ingatlannal rendelkező jogosult kérelme alapján – fennmaradási engedélyt adhat, ha a 18-19. §-okban és a 31. §-ban meghatározott feltételek fennállnak vagy megteremthetők. Az Étv. 48. §-ának (5) bekezdése alapján a fennmaradási engedély egyben az építményre vonatkozó használatbavételi engedély is, amennyiben ennek feltételei fennállanak. Az építményrészre vonatkozó fennmaradási engedély megadásával egy időben az építésügyi hatóságnak rendelkeznie kell az építmény befejezésére vonatkozó továbbépítésről is. Az Étv. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig építési munkát végezni a törvényben foglaltak valamint az egyedi jogszabályok megtartásán túl csak a helyi építésügyi szabályzat, szabályozási terv előírásainak megfelelően szabad. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes tévesen alkalmazta az OTÉK 110. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat. Az OTÉK 110. §-ának (1) és (2) bekezdésében írtak alapján téves az az alperesi álláspont, hogy azokban az esetekben, amikor a korábbi szabályzatok szerint elkészített településrendezési tervek figyelembevételével kell az OTÉK 6-49. §-ait alkalmazni, akkor az OÉSZ előírásai az irányadóak. Egyértelműen rendelkezik az OTÉK arról, hogy ilyen esetekben is alkalmazni kell a 6-49. §-okban foglalt rendelkezéseket is, azokban a helyi rendezési tervet is figyelembe kell venni. Az OTÉK 110. §-a (4) bekezdésének a) pontját az OÉSZ egyértelműen hatályon kívül helyezte, annak további alkalmazhatóságát az OÉSZ alapján készült rendezési tervek sem teszik lehetővé. Az a körülmény, hogy a Megyei Jogú Város Közgyűlésének többször módosított 14/1991. (VI. 24.) Kr. rendeletével elfogadott Általános Rendezési Terv (a továbbiakban: ÁRT) nem tiltja kifejezetten a szállásépület elhelyezését az adott területen, nem jelenti azt, hogy a hatályon kívül helyezett OÉSZ 19. §-ára hivatkozással arra engedély adható. Előírta az elsőfokú bíróság, hogy az elsőfokú építésügyi hatóság a megismételt eljárásban az Étv., az OTÉK, valamint a hatályos Általános Rendezési Terv előírásai alapján kell döntenie arról, hogy az építtető részére a fennmaradási és továbbépítési engedély megadható-e.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és a felperesek keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az Étv. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében építési munkát végezni a törvényben foglaltak, valamint az egyéb jogszabályok megtartásán túl csak a helyi építésügyi szabályzat, szabályozási terv előírásainak megfelelően szabad. A Kr. rendelet 17. §-a hatályon kívül helyezte az 1987-ben készült Részletes Rendezési Tervet, amelyet beépített az ÁRT-be. A Kr. rendelettel jóváhagyott városrendezési és helyi építési előírások 1. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a város területét felhasználni, építési telket kialakítani, építési tevékenységet folytatni, vagy ilyen célra hatósági engedélyt kiadni – az országos érvényű rendelkezések megtartása mellett – csak az Általános Szabályozási Tervben és a jelen előírások rendelkezéseiben foglaltaknak megfelelően szabad. A záró rendelkezések 17. §-ának (3) bekezdése pedig előírja, hogy a rendelet eltérő rendelkezése hiányában a terület felhasználási ügyekben az OÉSZ-ben foglaltakat kell alkalmazni. Az Általános Rendezési Terv Szabályozási Tervlapja és a Kr. az egyes terület felhasználási egységeket, illetve a lakóterület építési övezeteit még az OÉSZ 1. §-ában felsorolt övezetekre tagolta. Amennyiben a bírósági ítélet szerint a rendezési tervek által hatályában tartott OÉSZ előírásokat az új szabályozás értelmében 2003. december 31-ig nem alkalmazhatnák az OTÉK 6-49. §-ai helyett, úgy a településrendezési követelmények megállapításánál valamennyi építésügyi hatóság hatáskörelvonást valósítana meg.
Az Étv. 60. §-ának (3) bekezdése és a 2000. évi március 1. napjától módosított 60. § (2) és (3) bekezdése szerint a törvény hatálybalépésekor a korábbi jogszabályok rendelkezése szerinti tartalmi követelményeknek megfelelően készített érvényes településrendezési terveket a módosításukig változatlanul alkalmazni kell, de azok legfeljebb 2003. december 31-ig alkalmazhatók.
A felpereseknek a felülvizsgálati eljárásban előterjesztett ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében meghatározott keretek között bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő kérdés az volt, hogy az Étv. 48. §-a alapján lefolytatott továbbépítési és fennmaradási engedély megadása iránti eljárásban az OÉSZ vagy az OTÉK szabályait kell-e alkalmazni, az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte-e az OTÉK 110. §-ának (1), (2) és (4) bekezdésében foglaltakat. Az Étv. 60. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény 1998. január 1-jével lépett hatályba. A 60. § (3) bekezdésének b) pontja pedig kimondta, hogy a már jóváhagyott településrendezési terveket a módosításukig, illetve a hatályba lépő új tervek elkészültéig változatlanul alkalmazni kell.
Ezzel összefüggésben rendelkezett az OTÉK, amelynek szabályait ezzel a szabállyal összefüggésben kell értelmezni és alkalmazni. Az OTÉK 110. §-a (2) bekezdésének a jelen ügyben alkalmazandó rendelkezései szerint a rendelet 6-49. §-ainak rendelkezéseit a korábbi szabályzatok szerint elkészített és legkésőbb az e rendelet hatálybalépését követő 1 éven belül jóváhagyott településrendezési tervek tekintetében azok figyelembevételével kell alkalmazni.
Ez pedig – helyes értelmezés szerint – azt jelenti, hogy a hatálybalépést [110. § (1) bekezdése] követő egy évig a perbeli esetben már elkészült, az OÉSZ-en alapuló településrendezési terveket kell alkalmazni, tehát az OÉSZ rendelkezései az irányadók a jogvita eldöntésénél, az OTÉK rendelkezései a 110. § (4) bekezdésében foglaltak ellenére még nem hatályosak. Másképpen: az adott esetben az OÉSZ szabályai az elsődlegesek az OTÉK-ban írt szabályokkal szemben.
Ezt a jogértelmezést támasztotta alá az Étv.-t módosító 1999. évi CXV. törvény, amelynek 34. §-ával megállapított 60. §-a (3) bekezdése szerint a törvény hatálybalépésekor a korábbi jogszabályok rendelkezése szerinti tartalmi követelményeknek megfelelően készített érvényes településrendezési terveket a módosításukig változatlanul alkalmazni kell, de azok legfeljebb 2003. december 31-ig alkalmazhatók. Ez a törvénymódosítás a 36. § (1) bekezdése szerint 2000. március 1-jén lépett hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a folyamatban lévő, jogerős határozattal el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell. E rendelkezés pedig azt jelenti, hogy e szabályokat az elsőfokú bíróságnak már az ítélet meghozatala előtt alkalmazni kellett, hiszen a bíróság az ítéletét 2000. május 11-én hozta meg.
Összefoglalva: az Étv. 60. §-ának (3) bekezdése és az OTÉK 110. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó korábbi településrendezési terveket az alperes határozatának felülvizsgálata során alkalmazni kell, ez pedig azt is jelenti, hogy a perbeli jogvita elbírálásánál az OÉSZ szabályai, nem pedig az OTÉK rendelkezései az irányadók. Az OTÉK 110. §-ának (4) bekezdése hatályon kívül helyezte az OÉSZ szabályait, azonban az Étv. 60. §-ának (3) bekezdése továbbra is alkalmazni rendelte – az ott írt feltételek megléte esetén, 2003. december 31-ig – az OÉSZ rendelkezéseit.
Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem vizsgálta, és bizonyítást sem folytatott le, hogy a Kr. és az OÉSZ szabályain alapuló fennmaradási és továbbépítési engedély e jogszabályoknak megfelel-e vagy sem.
Emiatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Az elsőfokú bíróságnak a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján lefolytatott új eljárásban az alperes határozatának jogszerűségét az OTÉK alkalmazása helyett az ott alkalmazott jogszabályok alapján kell megvizsgálnia az esetleg szükséges bizonyítás lefolytatása mellett.
Az elsőfokú bíróság az új eljárásban a Pp. 54. §-ának (1) és 332. §-ának (4) bekezdése alapján köteles tájékoztatni az R. Kht.-t a beavatkozás lehetőségéről is. (Legf. Bír. Kfv.II.40.002/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás