KK BH 2003/269
KK BH 2003/269
2003.06.01.
A munkaügyi ellenőrzés a foglalkoztatási jogviszony minősítésére is kiterjed. A vállalkozási igazolvány nem zárja ki a munkaviszony keretében való foglalkoztatást [1996. évi LXXV. tv. 1. §, 3. §].
A Megyei Munkaügyi Központ Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelősége 1999. március 30. napján a felperes által üzemeltetett N., B. úton levő üzemanyagtöltő állomáson munkaügyi ellenőrzést tartott, amelynek eredményeként határozatával kötelezte a felperest, hogy a benzinkútkezelők munkaszerződését foglalja írásba, mert megállapította, hogy a 4 fő benzinkútkezelő tevékenységének ellátása a Munka Törvénykönyve hatálya alatt valósult meg. Határozatával 200 000 Ft munkaügyi bírság megfizetésére kötelezte a felperest, megállapítva, hogy a foglalkoztató 4 fő munkavállalóval létesített munkaviszonyt 1998. július 13. napján, de a munkaszerződések írásba foglalását elmulasztotta.
A felperes a szabálytalanság megszüntetésére kötelező határozatot tudomásul vette, a bírságkiszabó határozat ellen fellebbezett arra hivatkozással, hogy közte és a 4 fő között vállalkozási szerződés jött létre.
A fellebbezés elbírálása során az alperes a határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárt közigazgatási szervek a jogviszony megítélésében tévedtek. A dolgozók vállalkozói jogviszony keretében vállalkozói igazolvánnyal végzik munkájukat, a velük kötött megbízási szerződés valójában – elnevezésétől függetlenül – vállalkozói szerződésnek tekinthető. Önmagában az a tény, hogy szerződésük mellé részletes feladat-meghatározást kaptak, nem jelenti azt, hogy a jogviszony munkaviszony lenne.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: MT) szabályaira utalással kifejtette, hogy az a munkaviszony fogalmának egzakt meghatározását nem tartalmazza, hanem a részletszabályokból lehet arra következtetni. A munkaviszonynak a vállalkozási szerződéstől való elhatárolása szempontjából lényeges ismérvek az alperes által felsoroltak. A franchise-szerződés (kihasználási megállapodás) a Ptk.-ban nem nevesített, ún. atipikus szerződés. Lényege, hogy a szállító (franchiser) vállalat a kiskereskedelmi egységek számára megadja a jogot, hogy a piacon már bevezetett árut vagy szolgáltatást védjeggyel, kizárólagosan forgalmazza. A márka vagy védjegy használati jogának átadása mellett kereskedelmi, pénzügyi, vezetési és egyéb piaci jellegű tanácsadást, szolgáltatást nyújt a kiskereskedőnek, aki ennek fejében díjat fizet.
A felperesi előadás szerint a franchise-szerződés közte és az A. Kft. között jött létre. A szerződés lényeges tartalmi elemeinek ismeretében megállapítható, hogy abban az esetben, ha a felperes a benzinkútkezelőket vállalkozási szerződés keretében foglalkoztatta volna, az A. Kft.-vel szemben szerződésszegést követett volna el, a kútkezelők ugyanis nem alanyai a franchise-szerződésnek, így üzleti tevékenységük során őket a védjegyhasználat, illetve a kizárólagos forgalmazási jog nem illette volna meg.
A benzinkútkezelők feladatleírása egyébként olyan kötelezettségeket is tartalmaz – öltöző tisztántartása, számla-, illetve nyugtaadási kötelezettség teljesítése, stb. –, melyek nyilvánvalóan nem a franchiser előírásai.
Nem fogadta el a megyei bíróság azt a felperesi álláspontot sem, hogy eredménykötelemről, azaz vállalkozási szerződésről van szó, mert olyan munkaszerződés nem köthető, mely szerint a dolgozó akkor kap bért, ha az előírásokat maradéktalanul teljesíti.
A közigazgatási iratok között becsatolt táblázat tartalma azt támasztja alá, hogy kombinált bérezési formát alkalmaztak, alapjuttatás plusz jutalék formájában. Az alapjuttatást a benzinkútkezelők minden esetben megkapták, a jutalék volt az, melyet az eltöltött idő és a teljesített forgalom függvényében fizettek részükre.
Mindezek alapján a megyei bíróság megállapította, hogy az eljárt közigazgatási szervek nem sértettek jogszabályt, amikor a benzinkútkezelők foglalkoztatását az MT hatálya alá tartozó munkaviszonynak minősítették, és a szabálytalanság miatt a felperessel szemben szankciót alkalmaztak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatását és a keresete szerinti döntés hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 3. §-át. Ez a rendelkezés lehetővé teszi, hogy egy adott jogviszonyt minősítsen a munkaügyi felügyelő, de nem teszi lehetővé, hogy egy szerződésen és a felek akaratán alapuló jogviszonyt átminősítsen.
Jogszabálysértő tehát a határozat azért is, mert egy fennálló jogviszonyt – melynek kétségkívül vannak a munkaviszonyhoz hasonló elemei – átminősített az államigazgatási hatóság, kényszerítve ezzel a feleket arra, hogy szerződéses akaratuktól eltérő jogviszonyt hozzanak létre.
Kifejtette, hogy az MT nem határozza meg valóban egzakt módon a munkaviszony fogalmát, a szakirodalom azonban részletesen kidolgozta a munkaviszony öt lényeges elemét, amelyek: a munkáltató utasítási joga, a munkáltató eszközeivel való munkavégzés, a munkáltató telephelyén, a munkáltató által meghatározott időben és munkabérért történő foglalkoztatás.
Ha bármelyik lényeges elem az adott jogviszonyban hiányzik, az munkaviszonynak nem minősíthető.
Álláspontja szerint azzal, hogy mind a benzinkútkezelők, mind az ügyvezető egybehangzó állítása szerint a felperes vezetőinek utasítási joga a benzinkútkezelők felé nem állt fenn – hiszen azok munkaidő-beosztásukat saját maguk állapítják meg, az üzemanyag-rendelést maguk irányítják, gyakorlatilag a kutat üzemeltetik –, a jogviszony munkaviszonynak semmiképp nem tekinthető.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-a (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet felülvizsgálata kizárólag jogszabálysértésre hivatkozással kérhető.
Ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagyis azt sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp. 206. §-ának megsértésével állapította meg, a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése csak akkor alkalmazható, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat – azok egybevetése során – nem a maguk összességében értékelte, ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
A felülvizsgálati eljárás keretében nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére.
A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés.
A felperes a munkaügyi felügyelő jogviszony-minősítési jogköre gyakorlásának módja miatt értékelte jogszabálysértőnek a jogerős ítéletet.
A perbeli ügyben a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a megyei bíróság a tényállást a felek előadásainak és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapította meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálta el.
A részletesen feltárt tényállásból kiindulva a foglalkoztatás mibenléte, egyes elemeinek értékelése és elemzése alapján döntött a megyei bíróság a felperes és dolgozói közötti jogviszony minősítése tárgyában.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróság – ennek eredményeként levezetett – jogi okfejtésével.
A franchise-szerződésből következően a beszerzett üzemanyagot a felperesi kft. – mint a szerződés jogosultja – forgalmazta. A kútkezelők tevékenységükkel kockázatot nem vállaltak. A benzinkút nyitva tartását nem ők határozták meg, munkájukat a benzinkút nyitva tartásához igazodóan kellett ellátniuk, a munkaviszonyra jellemző körülmények között. A felek jogviszonyában a munkaviszony lényeges tartalmi elemei megvalósultak, így a felek közötti alá-fölérendeltség, a munkavégzés rendszeressége, állandó jellege, a munkavégzés helyének, idejének, a munkakörnek a meghatározása, a munkavállaló rendelkezésre állási kötelezettsége, a munkáltató utasítási joga, a személyes munkavégzés.
Mindennek megfelelően a Met. 1. §-ának (4) bekezdése alapján az alperesi hatóság a foglalkoztató és a részére munkát végző személyek közötti jogviszonyt jogszerűen minősítette munkajogviszonynak.
A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése is kimondja, hogy a szerződési nyilatkozatot úgy kell értelmezni, ahogy azt a másik félnek – a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset összes körülményére tekintettel – a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint érteni kell.
A bírósági gyakorlat egységes a tekintetben, hogy a jogviszony minősítése, a szerződés jellegének megítélése szempontjából nem az elnevezésnek, hanem a tartalmi elemeknek van döntő jelentőségük.
A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése értelmében a szín-
lelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezért a jelen jogvita elbírálása során nem lehetett döntő jelentősége annak, hogy a felperes és a vele szerződést kötő magánszemély hogyan minősítették a szerződésüket, mert ha közöttük – annak tartalma szerint – munkaviszony állt fenn, azt a szerződést kötő felek akarata nem vonhatta ki a munkajog szabályai alól.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által hivatkozott vállalkozási jogviszony a Ptk.-ban szabályozott, tipikusan eredményköteles szerződés.
A Ptk. 389. §-ából következően a felek egymással mellérendeltségi viszonyban állnak, a megrendelő utasítási joga korlátozott, és nem vethető egybe a munkaviszonyban érvényesülő utasítási jog tartalmával.
A Ptk. 392. §-a szerint a megrendelő utasítása nem terjedhet ki a munka megtervezésére, míg a 394. § úgy rendelkezik, hogy a vállalkozó munkáját saját költsé-
gén végzi el, továbbá alvállalkozó igénybevételére jogosult.
A vállalkozói igazolvány sem zárja ki az érintett benzinkútkezelők munkajogviszony keretében történő foglalkoztatását.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.VI.37.124/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás