BK BH 2003/273
BK BH 2003/273
2003.07.01.
I. A lőfegyverdarab vagy a lőszerelem engedély nélküli tartása esetén nem a lőfegyverrel (lőszerrel) visszaélés bűntette, hanem a lőfegyverrel kapcsolatos szabálysértés valósul meg [Btk 263/A. § (1) bek. a) pont; Sztv. 141. § (1) bek. a) és b) pont; 115/1991. (XII. 10.) Korm. r. 34. § (1) bek. a), b), g) és h) pont].
II. A vád tárgyává tett bűncselekménnyel összefüggő szabálysértést a bíróság akkor bírálja el, ha a szabálysértés elbírálását az ügyész a vádiratban indítványozza [Be. 146. § (5) bek., 216. § (1) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat lőszerrel visszaélés bűntette és 2 rb. lopás bűntette miatt halmazati büntetésül 6 hónapi – 2 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, vele szemben hosszabb tartamú, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés kiszabásáért jelentett be fellebbezést, mivel a városi bíróság a büntető anyagi jogszabályok megszegésével állapította meg a vádlottal szemben az enyhítő rendelkezések alkalmazásával kiszabható törvényi minimumot el nem érő tartamú szabadságvesztés büntetést.
A megyei főügyész az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta, hogy a megyei bíróság a vádlottal szemben kiszabott szabadságveszés büntetés tartamát legalább a törvényi büntetési tétel minimumára súlyosítsa, az enyhítő rendelkezések alkalmazásának mellőzésével.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok hibátlan mérlegelésével megállapított tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és a lopás bűntetteként értékelt cselekményeit törvényesen minősítette. A lőszerrel visszaélés bűntetteként értékelt cselekmény tekintetében azonban a másodfokú bíróság a bűnösség körét szűkítette.
Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása szerint a vádlott – meg nem határozható időben és módon – a katonai szolgálatának idején megszerzett egy 7,62 x 39 mm kaliberű géppisztolytöltényt, egy 9 mm MAKAROV kaliberű pisztolytöltényt, egy 7,65 BROWNING kaliberű pisztolytöltényt, továbbá talált a későbbiekben egy 9 mm P. A. KNALL kaliberfű riasztótöltényt, melyeket a lakásában a szobájának szekrényében tartott. A töltényeket a rendőrség a 2000. augusztus 4. napján tartott házkutatás során találta meg.
A 4 db töltény – melyeket a fegyverszakértő vizsgálata során szétszerelt – működőképes volt. A 7,62 x 39 mm kaliberű 43N. magyar gyártmányú géppisztolytöltény, a 9 mm MAKAROV kaliberű magyar gyártmányú pisztolytöltény, valamint a BROWNING kaliberű pisztolytöltény a 242/1996. (XII. 27.) Kormányrendelettel kiegészített és módosított 115/1991. (IX. 10.) Kormányrendelet 34. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint lőszernek minősül, megszerzésükhöz és a tartásukhoz a Kormányrendelet 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint hatósági engedély szükséges. A 9. mm P. A. KNALL kaliberű riasztótöltény – mivel működőképes lőportöltetet és csappantyút tartalmazott – a Kormányrendelet 34. §-a (1) bekezdésének h) pontja szerint lőszerelemnek (lőszeralkatrésznek) minősül, a tartása ugyancsak hatósági engedéllyel történhet.
A lőszerek kaliberüknek megfelelő fegyverből kilőtt lövedéke emberélet kioltására elegendő mozgási energiával rendelkezik.
A 9 mm kaliberű riasztótöltény használata esetén a riasztófegyver csövéből kiáramló lőporgázok tolóereje a csőtorkolat közvetlen közelében súlyos sérülést, maradandó testi fogyatékosságot okozhat, a támadott testrésztől függően emberélet kioltására is alkalmas lehet.
A vádlott a lőszerek és a lőszerelem tartására hatósági engedéllyel nem rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság nem volt figyelemmel arra, hogy a 2000. március 1. napján hatályba lépett, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. tv. (Sztv.) 141. § (1) bek. b) pontja szerint lőfegyverrel kapcsolatos szabálysértést valósít meg, aki lőfegyverdarabot, vagy lőszerelemet engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz. A vádlott tehát a lőszerelemnek minősülő töltény tartásával nem a lőszerrel visszaélés bűntettét, hanem a lőfegyverrel kapcsolatos szabálysértést valósította meg.
A másodfokú bíróság ezért a riasztótöltény tartását a bűnösség köréből mellőzte.
Mivel e szabálysértés elbírálását az ügyész a vádiratban nem indítványozta, a bíróság a szabálysértést nem bírálhatta el [Be. 216. § (1) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben a büntetés kiszabásánál irányadó bűnösségi körülményeket alapvetően helyesen értékelte.
A városi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a vádlott javára a közbiztonság elleni bűncselekmény indítékára és az elkövetés módjára, a vagyon elleni bűncselekmények tekintetében a kár megtérülésére figyelemmel különös méltánylást érdemlő körülmények forognak fenn [Btk. 138/B. § a), b/3. pontja], ezért a vádlott esetében az enyhítő rendelkezések alkalmazására is lehetőség van [Btk. 87. § (5) bek. és Btk. 87/A. § d) pont].
Az elsőfokú bíróság azonban nem vette figyelembe, hogy a Btk. 87 . §-ának (1) bekezdése és (2) bekezdésének d) pontja alapján a vádlottal szemben kiszabható szabadságvesztés büntetéstartamának törvényi minimuma – enyhítő rendelkezés alkalmazásával is – legkevesebb 1 év 6 hónap.
A megyei bíróság ezért – helyt adva az ügyészi fellebbezésnek és a főügyészségi indítványnak – megváltoztatta a városi bíróság ítéletét, és a vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetés tartamát a törvényi minimumra súlyosította. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2.Bf.82/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás