PK BH 2003/276
PK BH 2003/276
2003.07.01.
Tervezési, beruházási, kivitelezési és üzemeltetési szerződések alapján létrehozott kábeltelevíziós hálózat tulajdonjogának megszerzésére csak olyan szerződés alkalmas, amely pontosan tartalmazza a tulajdonszerzés jogcímét, tágyát és a tulajdonjog terjedelmét [Ptk. 95. § (1) bek., 134. § (1) bek., 137. §, 205. § (1)–(2) bek.; Pp. 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.].
A peres felek 1992. december 14-én fővállalkozási szerződést kötöttek, mellyel a felperes az alperes megrendelése alapján vállalta, hogy Sz. területén elvégzi a közösségi műsor- és jelelosztórendszer tervezési és kivitelezési munkálatait. Az alperes vállalta, hogy a kivitelezés költségeit a felperes által kiállított tételes számla kézhezvételét követő 8 napon belül kifizeti. A felek 1996. január 30-án megbízási szerződést kötöttek, melynek 2. pontja értelmében az alperes megbízást adott a felperesnek a közösségi műsor- és jelelosztórendszer üzemeltetésére, és ezzel összefüggésben a B., az F. és a G. utcákban a megépült kábelszakaszok cseréjére, a rendszer egyéb szükséges rekonstrukciójára, az eddig megvalósult rendszer használatbavételi engedélyének a megszerzésére, a rendszer üzemeltetésének a keretében az előfizetőktől az előfizetési díj beszedésére és az üzemviteli akadályok rendszeres és szükség szerinti elhárítására. A módosított szerződés szerint a szabványosítási és rekonstrukciós munkák befejezési határideje 1996. június 30., a használatbavételi engedélyek beszerzésének határideje 1996. július 31. napja volt.
A felek 1997. március 18-án egy ,,megbízás visszavonásával való elszámolás'' elnevezésű okirattal az 1992-ben kötött fővállalkozási szerződést megszüntették. A felperes a munkálatokat azonban a II. és III. ütemnek nevezett beruházással tovább folytatta, amely úgy üzemel, hogy az alperes tulajdonát képező fejállomásra van kapcsolva.
A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a kábeltelevíziós rendszer II. és III. üteme az alapítvány képviselőjével Cs. S.-sel kötött szóbeli megállapodás alapján a tulajdonát képezi. Másodlagosan ráépítésre és egyesítésre is hivatkozott. Kérte továbbá az alperes birtokháborító magatartástól való eltiltását, amely abban nyilvánult meg, hogy az alperes a fejállomás birtoklásától elzárta.
Az elsőfokú bíróság részítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes az 1992. december 14-én kötött vállalkozási szerződés alapján végezte a munkálatokat. Az I. ütem jogi értelemben nem különült el az ún. II. és III. ütemtől. Ebből következően a vállalkozási szerződés alapján a felperes nem szerzett tulajdonjogot.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy az 1997. március 18-i keltű okirattal a felek lezárták az addig elvégzett munkát és annak elszámolását, ezáltal a vállalkozási szerződés megszűnt. Ezt követően az alperes képviseletére jogosult C. S. megrendelése alapján folytatta a felperes a beruházást. Az úgynevezett II. és III. ütem jogi értelemben elkülönült a korábbi beruházástól. A másodfokú bíróság azonban nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes a C. S.-sel kötött megállapodás alapján tulajdonjogot szerzett. Ezzel kapcsolatban a felperes ügyvezetőjének L. A.-nak a nyilatkozatára utalt, amelyből arra következtetett, hogy a beruházás nem tulajdonszerzés, hanem vállalkozói díj ellenében folytatódott, amelyet az alperes nem fizetett ki. C. S. tanúvallomását a másodfokú bíróság azért vetette el, mert nevezett az általa létrehozott Sz. Kft.-vel folytatta a beruházást, majd ebből eredő elszámolási viszonyba került a felperessel. Ennek során a felperes megtérítette a részére az időközben elvégzett munkák ellenértékét. Újabb bizonyítékot a felperes tulajdonszerzése igazolására a Pp. 141. §-ának (2) és (6) bekezdésében foglalt felhívás ellenére sem terjesztett elő. Amennyiben pedig a II. és III. ütem kivitelezésére vállalkozási szerződés alapján került sor, a felperes tulajdonszerzése sem a Ptk. 137. §-a, sem a 134. § (1) bekezdése alapján nem kerülhetett szóba.
A jogerős részítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet megváltoztatása útján keresetének helyt adó ítélet hozatala érdekében. Előadta, hogy a peradatok, elsősorban C. S. tanúvallomása alapján megállapítható, hogy tulajdonjogot szerzett az úgynevezett II. és III. ütemmel megvalósított kábeltelevíziós hálózatra. A becsatolt mellékletekkel igazolta, hogy a fejlesztés eredményeként létrehozott, a felperes tulajdonába kerülő hálózatot egy későbbiekben megalakuló gazdasági társaságba fogja apportálni. Előadta, hogy tévesen került jegyzőkönyvezésre a felperes ügyvezetőjének nyilatkozata a költségviselésről. 1997. novemberét, a beruházás félbeszakadását követően sem kívánt az alperes tulajdonszerzési lehetőségével élni. Az alapítvány hozzájárult a felperes saját beruházásban történő kivitelezéséhez. A felperes arra is hivatkozott, hogy C. S. tanúvallomásán kívül a tulajdonszerzésére vonatkozó álláspontját alátámasztotta volna az alperes kuratóriumi tagjainak tanúvallomása, a másodfokú bíróság azonban meghallgatásuktól, illetve C. S. ismételt tanúkénti meghallgatásától elzárkózott. Közvetett bizonyítékként hivatkozott a fellebbezéshez F/10. jelzéssel csatolt jegyzőkönyvben szereplő, dr. P. J. kuratóriumi tag polgármester által tett nyilatkozatra, továbbá az ugyancsak becsatolt alvállalkozási szerződésre. Állította, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat a bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján tévesen értékelte, következtetései ellentétesek a perben keletkezett okirati és tanúbizonyítékokkal.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A bíróság a perben keletkezett bizonyítékok okszerű és teljes körű mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, a levont jogkövetkeztetései is mindenben helytállóak. Mérlegelési tevékenységéről és annak eredményéről a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelően számot adott.
A felperes elsősorban C. S. volt alperesi kuratóriumi elnök tanúvallomásával kívánta igazolni, hogy szóbeli megállapodásuk alapján az általa létesített kábeltelevíziós hálózaton tulajdonjogot szerzett. Az eljárt bíróság C. S. tanúvallomását a per egyéb adataival összhangban értékelte, és megalapozottan következtetett arra, hogy e tanúvallomás alapján a felperesi tulajdonszerzést megalapozó szóbeli megállapodás létrejötte nem állapítható meg.
Az alperesi alapítvány eredeti szándéka arra irányult, hogy Sz. területén a kábeltelevíziós rendszer egészét a felperessel vállalkozási szerződés keretében építtesse ki. Erre utalt az 1992. december 14-én kötött fővállalkozási szerződés, melynek keretében került sor az 1996. január 30-án kötött megbízási szerződés alapján a beruházás ún. I. ütemének a megvalósítására.
A fenti eredeti szándéktól tért el a beruházás 1997. évben bekövetkezett megszakítását követő megvalósítás, melyet először az alperes kuratóriumának elnöke, C. S. a kifejezetten erre a célra alapított társaság útján kezdett meg. A S. Kft, költségeinek kiegyenlítése után az általa megkezdett beruházást a felperes folytatta.
Az ismertetett peradatok alapján a bíróság megalapozottan következtetett arra, hogy C. S.-től az ún. II. és III. ütem megvalósításával kapcsolatban elfogulatlan tanúvallomás nem volt várható, egyrészt a beruházással kapcsolatos anyagi érdekeltsége, másrészt kuratóriumi tisztségével összeférhetetlen fenti tevékenysége miatt. Ez utóbbi miatt került sor a tanú kuratóriumi elnöki tisztségének felfüggesztésére, majd megszüntetésére.
Amennyiben azonban a fentiek ellenére e tanúvallomás ítélkezés alapjául elfogadható lett volna, abból sem következne a felperes tulajdonszerzése. A tanúvallomásból nem tűnik ki egyértelműen, hogy a felek milyen megállapodást kötöttek a tulajdonszerzés jogcíme, időpontja, szerzési aránya tekintetében. A tanúvallomásból, akárcsak L. A. felperesi ügyvezető vallomásából arra lehet következtetni, hogy a beruházás megvalósítását követő későbbi tárgyalások eredményeként állapodtak volna meg a felperes tulajdonszerzésében, illetve az azzal kapcsolatos fenti részletkérdésekben.
A felperes által hivatkozott további bizonyítékok, így az F/10. jelzéssel csatolt jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozatok is csak arra engednek következtetést, hogy az ún. II. és III. ütemben megvalósított beruházás tulajdoni viszonyai vitásak. Ez azonban az előzmények ismeretében nyilvánvaló, hiszen a felperes, illetve azt megelőzően a C. S. által alapított társaság feltehetően a későbbi tulajdonszerzés valamely módjának reményében folytatta a hálózat kiépítését. Mindez azonban nem ad alapot annak megállapítására, hogy a felperes a beruházás egészére, illetve valamely eszmei tulajdoni hányadára tulajdonjogot szerzett. A tulajdonjog megszerzésére olyan bizonyítottan létrejött szerződés alkalmas, amely pontosan tartalmazza a tulajdonszerzés jogcímét, tárgyát és a tulajdonjog terjedelmét [Ptk. 205. § (1) és (2) bek.].
A bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a felperes ilyen szerződés megkötését nem bizonyította. Helyesen foglalt állást abban a további jogkérdésben is, hogy a felperes tulajdonszerzése ráépítés, illetve egyesítés jogcímén sem állapítható meg. A Ptk. 137. §-ának szabályai nyilvánvalóan nem alkalmazhatóak adott esetben, mivel nem épületnek földre történő építésére vonatkozott a perbeli beruházás. Az egyesülésnek a Ptk. 134. §-a (1) bekezdésében írott tulajdonszerző hatása pedig azért nem érvényesülhetett, mert a felperes kivitelezésében készült hálózat az alperes tulajdonát képező fejállomásra kapcsolódott. A fejállomással alkotórészi kapcsolatba került hálózat a Ptk. 95. §-ának (1) bekezdése alapján a fentiektől függetlenül is a fődolog tulajdonjogi sorsát osztotta.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.IX.22.797/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás