PK BH 2003/285
PK BH 2003/285
2003.07.01.
Az alapeljárás során az igazolási kérelem és fellebbezés elutasítását eredményező ismételt mulasztás esetén a perújító fél sikerrel nem hivatkozhat az önhiba hiányára [Pp. 260. § (1) és (2) bek., 266. § (1) bek.].
A felperes módosított keresetében 53 571 530 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, aki a kereset hiányosságaira hivatkozva bejelentette, hogy a keresetre érdemben nem tud nyilatkozni. A felperes észrevételeire az alperes az újabb beadványában 6. pontban jelölte meg azokat az okokat, amelyekre figyelemmel nem tudott érdemi nyilatkozatot tenni. Az ezt követően megtartott tárgyaláson az alperes képviseletében nem jelent meg senki. Ekkor a bíróság a tárgyalást berekesztette, és határozat-hirdetésre új határnapot tűzött ki. Ezt követően érkezett az elsőfokú bíróságra az alperes beszámítási kifogást tartalmazó beadványa, amelyben a felperessel szembeni kártérítési igényét terjesztette elő az alperes, és kérte a tárgyalás újbóli megnyitását. Az elsőfokú bíróság azonban a tárgyalást újból nem nyitotta meg, és az ügyben ítéletet hirdetett, amely jogerőre emelkedett. Az alperes igazolási kérelmét és fellebbezését a bíróság jogerős végzésében elutasította, és az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem sem vezetett eredményre.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt perújítási kérelemmel, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a kereset elutasítását, és a felperes – perújítási kérelemben előterjesztett – viszontkereseti kérelme szerinti marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet meghozatalát megelőző eljárásban nem került elbírálásra az a tény, hogy az 1995. december 28-i export-bizományosi keretszerződés függeléke szerint a felperes az alperes által közvetített vevőkkel 5 évig nem léphet semmiféle üzleti kapcsolatba, és azt a tényt sem bírálta el a bíróság, hogy a felperes úgy mondta fel 1998. április 12-én az export-bizományosi keretszerződést, hogy ekkor már megbízottai kint jártak az alperes romániai ügyfeleinél. Az alperes 141 931 000 forint iránti kártérítési igényét a felperesi követeléssel szemben egyrészt be kívánta számítani, míg azt meghaladóan viszontkeresetként érvényesítette.
A felperes a perújítási kérelmet mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasítani kérte.
Az elsőfokú bíróság végzésével a perújítást megengedhetőnek találta, és a jogerős elsőfokú ítélet végrehajtását felfüggesztette. A végzés indokolása szerint az alapeljárásban az alperes külön felhívta a bíróság figyelmét, hogy a felek között létrejött szerződést illetően a függeléknek milyen lényeges szerepe van, a bíróság azonban az alperes által előadottakat figyelmen kívül hagyta, holott az ügy bonyolultsága szükségessé tette volna a tényállás teljes körű felderítését. Az elsőfokú bíróság álláspontja értelmében amennyiben a bíróság az alperes által felvetettek alapján a tényállást felderíti, és figyelembe veszi az 1995. december 28-i export-bizományosi keretszerződés függelékében rögzítetteket, az alperesre nézve kedvezőbb határozat született volna, ezért a Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja, valamint a Pp. 266. §-ának (1) bekezdése alapján a perújítást megengedte.
A végzés ellen a felperes élt fellebbezéssel, a végzés megváltoztatásával a perújítási kérelmet mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant kérte elutasítani. Arra hivatkozott, hogy a Pp. 260. §-ának (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés a) pontja alapján a perújítás csak akkor indítható, ha a tényt, bizonyítékot jogerős bírósági vagy más hatósági határozatot a perújító fél a korábbi eljárás során saját hibáján kívül nem érvényesítette. A felperes álláspontja értelmében a másodfokú eljárás az alperes hibájából maradt el, ezért nem hivatkozhat az alperes arra, hogy saját hibáján kívül nem érvényesíthette az alapeljárásban a perújítási kérelmében hivatkozott körülményeket, bizonyítékokat. Álláspontja szerint az alapeljárás során a bíróság nem sértett eljárási szabályt. Előadta, hogy az alperes vele szemben kártérítés iránt pert indított a perújítási kérelmében előadottakra figyelemmel, ezért ,,perfüggőség'' miatt sem lehetne újratárgyalni, vagy folytatni az alappert. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta megindokolni, hogy miért rendelte el a végrehajtás felfüggesztését.
Az alperes észrevételeiben az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
Az 1995. augusztus 29-től hatályos Pp. 260. §-ának (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés a) pontja alapján a felek bármelyike csak akkor élhet perújítással, ha az ott említett tényt, bizonyítékot vagy határozatot a korábbi eljárás során hibáján kívül nem érvényesíthette.
Miután az alapügy 1995. augusztus 29. napja után indult, a perújítás megengedhetőségének kérdése körében vizsgálandó, hogy a perújító alperes a korábbi eljárás során valóban hibáján kívül nem érvényesítette-e azokat a körülményeket, amikre a perújítási kérelmét alapította.
Az elsőfokú bíróság ezen kötelezettségének nem tett eleget.
Az alperes az alapügyben 7. sorszám alatt előterjesztett beadványában már hivatkozott a bizományosi keretszerződés függelékében írtak jelentőségére, majd az alapügyben tartott tárgyalás berekesztése után előterjesztett beszámítási kifogásában azt is előadta, hogy a felperes az ügyfelekkel közvetlen szerződéses kapcsolatba lépett a szerződés függelékében szereplő tilalom ellenére. A fentiekből megállapítható, hogy az alperes az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedése előtt tudott azokról a tényekről, amelyekre a perújítási kérelmét alapította.
Az alperes azonban a fellebbezési határidőt elmulasztotta, ezért a Legfelsőbb Bíróság az igazolási kérelmet és a fellebbezést hivatalból elutasította.
Mindebből az következik, hogy a perújító alperes saját hibája – a fellebbezési határidő elmulasztása – miatt nem tudta érvényesíteni azokat a körülményeket, amelyekre a perújítási kérelmét alapozta, ezért a Pp. 260. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel nem élhet perújítással.
Tévesen tette az elsőfokú bíróság a végzése indokolásának részévé, hogy az elsőfokú bíróság az alapperben megsértette az eljárásjog szabályait, mivel ennek a kérdésnek a tisztázása olyan jogkérdés, amelyben a bírói gyakorlat értelmében perújításnak nincs helye. (BH 1996. 430., BH 1996. 69.). Az alapeljárás során vétett esetleges eljárási szabálysértés sem szolgálhat alapjául a perújítás megengedésének.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-a alapján a jogszabályt sértő elsőfokú végzést a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, és a Pp. 266. §-a (1) bekezdésének megfelelően a Pp. 260. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a perújítási kérelmet elutasította. (Legf. Bír. Pf.VII.26.288/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás