GK BH 2003/293
GK BH 2003/293
2003.07.01.
Érvényes tulajdonjog-fenntartás esetén az azzal érintett dolog nem tartozik az adós gazdálkodó szervezet felszámolás körébe vonható vagyonához [Ptk. 368. §; 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 3. § (1) bek. a) pont, 4. § (1) és (2) bek.].
Az első fokon eljárt bíróság az adós szövetkezet 1997. február 10-i kezdőidőponttal elrendelt felszámolási eljárása során a 13. sorszámú végzésével a hitelező ,,kifogásának'' helyt adva kötelezte az adóst az 1 485 400 forint + áfa értékű gázégő 30 napon belül történő kiadására. Megállapította továbbá hogy a hitelező igénye ezzel 3 083 250 forintra csökkent. A végzés indokolása szerint a hitelező és az adós 1995. május 11-én vállalkozási szerződést kötöttek, melynek értelmében az adósnál tartályos PB-gáz és hőenergia-ellátási rendszer kerül megvalósításra. A felek a szerződésben rögzítették, hogy mely munkanemeket tartozik az adós, illetve a hitelező elvégezni. A szerződésben a felek abban is megállapodtak, hogy a gázégő az utolsó törlesztőrészlet kifizetéséig a vállalkozó tulajdonában marad. A felek 1995. december 12-én a beruházás műszaki átadása és átvétele tárgyában jegyzőkönyvet vettek fel. Eszerint a megrendelő a létesítményt műszakilag átveszi, és tulajdonjogilag a szerződésnek megfelelően azt a vállalkozó részére visszaadja. Az adós a beruházás ellenértékét sem a felszámolás kezdő időpontjáig, sem azt követően nem egyenlítette ki.
A hitelező ,,kifogásában'' annak megállapítását kérte, hogy az 1 485 400 Ft + áfa értékű gázégő nem tartozik az adós szövetkezet vagyonához, kérte ennek kiadására kötelezni az adós gazdálkodó szervezetet, valamint kérte annak megállapítását is, hogy ily módon a hitelezői igénye 3 083 250 Ft összegre csökkent. A felszámoló a ,,kifogás'' elutasítását kérte, álláspontja szerint a felek jogvitájának az elbírálásánál a számviteli jogszabályok előírásai az irányadók, e beruházást pedig az eszközök között kell nyilvántartani. Utalt arra is: a hitelező által hivatkozott szerződés érvénytelen, figyelemmel arra, hogy az adós gazdálkodó szervezet részéről az nem került aláírásra.
Az elsőfokú bíróság felhívta a többször módosított 1991. évi IL. törvény 3. §-a (1) bekezdésének e) pontját, a 4. §-ának (1) és (2) bekezdését, melyekből, valamint a felek között létrejött szerződésből azt a következtetést vonta le, hogy a felszámolás kezdőidőpontjában a vitatott gázégő még nem került az adós tulajdonába, hiszen ekkor a vállalkozói díjat még nem fizette meg. Mindezekre figyelemmel úgy határozott, hogy a vitatott gázégőt a hitelezőnek ki kell adni, és a gázégő értékével csökkentette a hitelező adóssal szemben fennálló hitelezői igényét is.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felszámoló által képviselt adós élt fellebbezéssel, melyben elsődlegesen a végzés megváltoztatásával a ,,kifogás'' elutasítását, másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság újabb eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte.
Jogorvoslati kérelme indokolásában hangsúlyozta, hogy a módosított 1991. évi IL. törvény 3. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében vagyon mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít. A hivatkozott törvény szerint a befektetett eszköz olyan eszköz, amely a vállalkozási tevékenységet tartósan – közvetlenül vagy közvetett módon – legalább egy éven túl szolgálja. Ezen befektetett eszközök egyik csoportját adják a tárgyi eszközök, így az ügyben szereplő műszaki berendezés is, amellyel kapcsolatosan a törvény semmiféle megszorítást, vagy kitételt nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a tulajdonjog-fenntartással érintett dolog kivétel lehetne a tárgyi eszközök – tágabban a befektetett eszközök (vagyon) – kategóriája alól. Véleménye szerint mindezek alapján nyilvánvaló: minden olyan dolog, amely a számviteli törvény szerint tárgyi eszköznek minősül, az attól függetlenül az adós vagyona, hogy azon van-e tulajdonjogfenntartás, illetve egyéb harmadik személyt megillető jog vagy sem. Mindezek miatt úgy vélte, hogy a jelen esetben a számvitelről szóló törvény speciális szabályok alkalmazását rendeli el, így a Polgári Törvénykönyv tulajdonjog-fenntartásról szóló rendelkezései figyelmen kívül maradnak.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételeiben az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Kifejtette: az adós szövetkezet által részletre történt beruházás számviteli elszámolása könyvelési szempontból helyes, az éves beszámoló kiegészítő mellékletében azonban a tulajdonjog-fenntartással történő vételre ki kellett volna térni, illetőleg a felszámolónak fel kellett volna tüntetnie az idegen tulajdont, vagyis azt a tényt, hogy a tárgyi eszköz kinek a tulajdona. Utalt arra: ez nem történt meg, bár a felszámoló elismerte, hogy a vállalkozási szerződésben rögzítetteknek megfelelően a tulajdonjog nem szállt át az adósra, mivel annak teljes vételárát nem fizette ki. A hitelező véleménye szerint a módosított 1991. évi IL. törvény 3. §-a (1) bekezdésének e) pontja a jelen esetben nem vehető figyelembe, mert a vitatott gázégő a felszámolás kezdő időpontjában nem került az adós tulajdonába, miután az adós a vállalkozói díjat ekkor még nem fizette meg.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helytálló jogi következtetésre jutott. A felszámoló a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne a megalapozott elsőfokú döntés megváltoztatására.
A jelen felszámolási eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 4. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint – ahogy erre az elsőfokú bíróság is helyesen utalt – a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a csőd- vagy a felszámolási eljárás, illetve a végelszámolás kezdőidőpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez.
Közgazdasági értelemben vagyon mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít [mód. Cstv. 3. § (1) bekezdés e) pont]. Jogi értelemben pedig a gazdálkodó szervezet vagyona a tulajdonában (kezelésében) levő vagyon. A Ptk. 368. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az eladó a tulajdonjogot csak a szerződés megkötésekor írásban és legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig tarthatja fenn. Ha érvényes tulajdonjog-fenntartás történt, a vevő csak akkor lesz a megvásárolt dolog tulajdonosává, ha a teljes vételárat megfizette, így ez a tulajdonjog átszállásának feltétele.
Az adott ügyben rendelkezésre álló adatok azt igazolták, hogy az adós és a hitelező között 1995. május 11-én írásba foglalt vállalkozási szerződés fizetési feltételei szerint az EC 135S-G kétfokozatú (hárompont-szabályozású) monoblokk gázégő az utolsó törlesztőrészlet kifizetéséig a vállalkozó (hitelező) tulajdonában marad. A hitelező által sem vitatottan csupán a létesítmény műszaki átadás-átvétele történt meg, a vételár teljes kiegyenlítésére nem került sor. Ily módon az érvényes tulajdonjog-fenntartás következtében a hitelező jogszerűen érvényesítette ezen gázégő kiadása iránti igényét a felszámolónál.
Tévesen érvelt a felszámoló a fellebbezésében azzal, hogy a jogvita eldöntésénél a Ptk. tulajdonjog-fenntartásról szóló rendelkezéseit figyelmen kívül kell hagyni, és helyette a Csődtörvény és a Számviteli törvény speciális rendelkezései irányadóak a vagyon meghatározásának a szempontjából. A felhívott jogszabályi rendelkezések összevetéséből ugyanis az következik, hogy az adós gazdálkodó szervezet vagyona a tulajdonában lévő vagyon, ennek folytán a tulajdonjog-fenntartásról szóló érvényes szerződéses kikötés következtében a hitelező tulajdonában lévő gázégő akkor sem tekinthető az adós vagyonának, ha a részletre történt beruházás számviteli elszámolása következtében könyvelési szempontból azt a könyveiben szerepeltetnie kellett.
Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor a hitelező – felszámoló által vitatott igénynek, nem pedig kifogásnak minősülő – kérelmének helyt adva a felszámolót a hitelező tulajdonában lévő gázégő kiadására, és ennek folytán az ezzel csökkentett hitelezői igény nyilvántartásba vételére kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság fellebbezéssel alaptalanul támadott végzését a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.31.596/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás