299/D/2003. AB határozat
299/D/2003. AB határozat*
2010.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 93. § (2) bekezdése „az intézkedést foganatosító rendőri szerv vezetőjéhez” és a (3) bekezdés „rendőri szerv vezetője” 2007. december 31. napjáig hatályban volt szövegrészei alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 84. § (1) bekezdés 2004. június 30. napjáig hatályban volt e) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 44. § (1) bekezdés d) pontja alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz a Fővárosi Bíróság 21.K.32727/2002/7. számú jogerős ítéletére alapított alkotmányjogi panasz érkezett a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény ( a továbbiakban Rtv.) 44. § (1) bekezdés d) pontja, és a 93. § (2) bekezdése „az intézkedést foganatosító rendőri szerv vezetőjéhez” és a (3) bekezdés „rendőri szerv vezetője” szövegrészei, valamint a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 84. § (1) bekezdés e) pontja alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére.
Az alkotmányjogi panasz benyújtója szerint az Rtv. 93. §-ának kifogásolt szövegrészei sértik az Alkotmány több rendelkezését [2. § (1) bekezdés, 57. § (1) és (5) bekezdés], mert a rendőr által elkövetett jogsértés miatti állampolgári panasz elbírálási jogát a jogsértő rendőr vezetője hatáskörébe utalják, így az nem elégíti ki a független és pártatlan jogorvoslati fórum alkotmányi követelményét.
Az indítványozó kifejtette továbbá, hogy az Rtv. 44. § (1) bekezdés d) pontjában, illetve az annak végrehajtására kiadott Vhr. 84. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt szabályozási megoldás sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdését, illetve a 8. § (1) és (2) bekezdését. Véleménye szerint a forgalmi engedély helyszínen történő elvételének miniszteri rendeleti szintű szabályozása a tulajdonhoz való jog alkotmányellenes korlátozását eredményezi.
A támadott jogszabályi rendelkezések konkrét ügyben történő alkalmazási tilalmának kimondását is kérte az indítványozó.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az Rtv. 93. § (2) és (3) bekezdését a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 2007. évi XC. törvény 15. §-a 2008. január 1. napjával, valamint a Vhr. 84. § (1) bekezdés e) pontját a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet módosításáról szóló 34/2004. (VI. 28.) BM rendelet 48. §-a 2004. július 1. napjával a támadott rendelkezések, illetőleg szövegrészek lényeges tartalmát érintően módosította. Az Alkotmánybíróság azonban eljárásában – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdésének megfelelően – az alkotmányjogi panaszban megjelölt, vagyis az indítvány benyújtásakor hatályos jogszabályi rendelkezéseket tekintette irányadónak.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
[…]
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
2. Az Rtv. támadott rendelkezése:
„44. § (1) A rendőr az e törvényben és a külön jogszabályban meghatározott közlekedésrendészeti feladatának ellátása során
[…]
d) a vezetői engedélyt, illetőleg a jármű hatósági engedélyét, jelzését – a jogszabályban meghatározottak szerint – a helyszínen elveheti;”
3. Az Rtv.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos további támadott rendelkezései:
„93. § (2) A panaszt az intézkedést követő 8 napon belül az intézkedést foganatosító rendőri szervnél lehet előterjeszteni.
(3) A panaszt a beérkezéstől számított 15 napon belül az intézkedést foganatosító rendőri szerv vezetője indokolt határozattal bírálja el.”
4. A Vhr.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos támadott rendelkezése:
„84. § (1) A rendőr a forgalmi engedély műszaki lapját a helyszínen elveszi, illetve a rendszámtáblát érvényteleníti, ha
[…]
e) a jármű nem rendelkezik környezetvédelmi igazolólappal, vagy annak érvényessége legalább harminc napja lejárt,”
III.
Az alkotmányjogi panasz egyrészt nem megalapozott, másrészt érdemi elbírálásra alkalmatlan.
1. Az Alkotmánybíróság az Rtv. 44. § (1) bekezdés d) pontjára vonatkozó eljárásában előkérdésként vizsgálta, hogy az indítvány a vele szemben megfogalmazott tartalmi követelményeknek megfelel-e.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése rögzíti az indítvánnyal szemben támasztott alapvető követelményeket: eszerint annak tartalmaznia kell a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölését és a határozott kérelmet. Az Alkotmánybíróság az 1116/D/2001. AB határozatában (ABH 2008, 1852, 1855.) ezzel kapcsolatosan összefoglalóan kifejtette: az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során kialakította azokat a minimális tartalmi és formai kritériumokat, amelyeknek – az Abtv. 22. § (2) bekezdésére és 48. § (1) bekezdésére figyelemmel – az indítványoknak és az alkotmányjogi panaszoknak meg kell felelniük. Álláspontja szerint: az érdemi alkotmányossági vizsgálat elvégzése csak akkor lehetséges, ha az indítvány, illetve az alkotmányjogi panasz tartalmazza a támadott jogszabály pontos megnevezését és az Alkotmány megfelelő rendelkezésének megjelölése mellett, a benyújtás alapjául szolgáló okot, valamint az Alkotmánybíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet. Nem elegendő továbbá az Alkotmány, illetve a támadott jogszabály egyes rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti az alaptörvény felhívott rendelkezését [pl. 654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.].
A jelen ügyben benyújtott alkotmányjogi panasz az alkotmányellenesnek tartott törvényi rendelkezést, valamint a sérülni vélt alkotmányi rendelkezéseket tartalmazza, együttesen a Vhr. kifogásolt rendelkezésével. Ugyanakkor az indítványozó nem fejti ki, hogy az Rtv. támadott rendelkezése, mint törvényi rendelkezés miért és mennyiben sérti a tulajdonhoz való jogot és az alapjogok lényeges tartalma korlátozási tilalmát. Érvelésében ugyanis csak a szabályozás alacsony szintjét, vagyis a miniszteri rendeletet kifogásolja.
A fenti tartalmi hiányosság miatt az alkotmányjogi panasznak az Rtv. 44. § (1) bekezdés d) pontjára vonatkozó része érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 29. § d) pontja alapján az Alkotmánybíróság visszautasította.
2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasznak az Rtv. 93. § (2) bekezdése „az intézkedést foganatosító rendőri szerv vezetőjéhez” és a (3) bekezdés „rendőri szerv vezetője” szövegrészeire vonatkozó elemeit vizsgálta. Az Alkotmánybíróság a 44/2004. (XI. 23.) AB határozatban (ABH 2004, 618.) már vizsgálta az Rtv. 93. §-át, ezért a jelen eljárásban előkérdésként merül fel, hogy az indítvány ezen eleme ítélt dolognak minősül-e. Az Ügyrend 31. § c) pontja szerint az Alkotmánybíróság megszünteti az eljárást, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani (ítélt dolog).
A hivatkozott határozatban az Alkotmánybíróság megállapította hogy az Rtv. 93. §-a a rendőri intézkedéssel szemben megfelelő jogorvoslati eszközöket biztosít, ezért az az Alkotmány 57. § (5) bekezdését nem sérti, így az indítványt elutasította (ABH 2004, 661.). Tekintettel arra, hogy a jelen eljárásban előterjesztett alkotmányjogi panasz az Rtv. 93. §-a egyes szövegrészeiről nemcsak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe ütközését állította, hanem más alkotmányi rendelkezéseket is felhívott, nincs helye ítélt dolog miatt az eljárás megszüntetésének.
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a jelen ügyben fenntartja korábbi idevonatkozó megállapításait, amelyeket az alábbiakkal egészít ki a jogállamiság sérelmével, illetőleg a bírósághoz való joggal összefüggésben.
Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi alapja az alapeljárásban okozott jogsérelem. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az alkotmányjogi panaszban alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán bekövetkező alapjogi sérelmet kell állítani. Az 1140/D/2006. AB végzésében az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „[a] jogállamiság részét képező jogbiztonság követelménye önmagában (...) nem minősül az állampolgár Alkotmányban biztosított jogának. Ugyanígy nem tekinthetők az Alkotmányban biztosított jognak (...) az egyes jogforrások kiadását rendező hatásköri szabályok, illetve a jogforrási hierarchiát szabályozó alkotmányos rendelkezések sem. Ezek alapján konkrét jogsérelem nem állapítható meg.” (ABH 2008, 3578, 3580.). Ebből fakadóan az Alkotmánybíróság a jelen ügyben az Alkotmány 57. § (1) bekezdésére alapított kérelmet vizsgálta.
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének a sérelme akkor lenne megállapítható, ha az orvoslás lehetősége egyáltalán nem lenne adott. A jogrendszer ilyen hiányai esetén van helye az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányellenesség kimondásának. [63/1997. (XII. 11.) AB határozat, ABH 1997, 365.]. Ezzel szemben önmagában az a tapasztalat, hogy egy létező, a bírósági út igénybevételét biztosító szabály alkalmazása egyes esetekben méltánytalan, vagy akár igazságtalan eredményre vezethet, még nem jelenti az alapjog szükségtelen és aránytalan korlátozását. (935/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 765, 772–773.)
A jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz által érintett szabályozás nem zárta ki a bírósági út igénybevételét. Az Rtv. 93. § (9) bekezdése ugyanis kimondta: a felettes szerv határozata közigazgatási határozat, amelynek bírósági felülvizsgálatát – a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályok szerint – kérheti az, aki az (1) bekezdés szerint panasz előterjesztésére jogosult.
A fentiekben kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az Rtv. 93. § (2) bekezdése „az intézkedést foganatosító rendőri szerv vezetőjéhez” és a (3) bekezdés „rendőri szerv vezetője” szövegrészei alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság végezetül a Vhr. 84. § (1) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt vizsgálta.
3.1. Az Rtv. feljogosítja a rendőrt arra, hogy közlekedésrendészeti feladatának ellátása során a vezetői engedélyt, illetőleg a jármű hatósági engedélyét, jelzését külön jogszabályban meghatározottak szerint a helyszínen elvegye. A Vhr. 84. § (1) bekezdésének az indítvány benyújtásakor hatályos szövege azokat az eseteket sorolta fel, amikor a rendőr jogosult volt a forgalmi engedély műszaki lapjának elvételére, illetve a rendszámtábla érvénytelenítésére. Az egyik ilyen – az e) pont szerinti – szabályszegés az volt, ha a jármű nem rendelkezett környezetvédelmi igazolólappal, vagy annak érvényessége legalább harminc napja lejárt. Az indítványozó alapügyében az intézkedő rendőr nem csupán a forgalmi engedély részét képező, azzal perforáltan összekapcsolt műszaki lapot vette el, hanem az egész forgalmi engedélyt. A Fővárosi Bíróság ítéletének indokolása kimerítően tartalmazza az eset körülményeit, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy az egész forgalmi engedély elvételére a rendőri intézkedéssel érintett személy, vagyis az indítványozó kifejezett kérése alapján került sor. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság megjegyzi: az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése szerint a jogszabályok, és nem a jogalkalmazás alkotmányosságát vizsgálja felül. Ennek megfelelően nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe annak megítélése, hogy a Vhr. 84. § (1) bekezdés e) pontjának alkalmazása során történt-e szabályszegés, és ha igen, akkor az alkotmányellenesen korlátozta-e a tulajdonhoz való jogot.
3.2. A fentiek előrebocsátása mellett az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált miniszteri rendeleti szintű szabály (a támadott konkrét rendelkezés) közérdek miatt ruházta fel a rendőrt a műszaki lap elvételére.
Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése alapján védelemben részesülő alapjog korlátozásánál a közérdek az irányadó. A közérdek mellett vizsgálandó, hogy a tulajdonjog korlátozása arányos-e az alapját szolgáltató közérdekkel [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 382.].
Az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében megfogalmazott követelménnyel, vagyis az alapjogok törvényi szintű szabályozásával összefüggésben úgyszintén kikristályosodott az Alkotmánybíróság gyakorlata. A precedens határozat leszögezte: „[…] nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is. Ha nem így lenne, mindent törvényben kellene szabályozni. Ebből az következik, hogy mindig csak a konkrét szabályozásról állapítható meg, hogy – az alapjoggal való kapcsolata intenzitásától függően – törvénybe kell-e foglalni vagy sem.” [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 300.]
Az alkotmányjogi panaszban nevesített jogszabályi rendelkezés jogsértő magatartás esetén volt alkalmazható, amely érintette ugyan a tulajdonjog egyik tartalmi elemét (a gépjármű használatának ideiglenes megvonása), de ez sem önmagában, sem a jogszabályi környezetre tekintettel nem valósított meg olyan súlyú alapjog-korlátozást, amelyet feltétlenül törvénybe kellett volna foglalni. A Vhr. 84. § (6) bekezdése egyébként lehetővé tette, hogy a műszaki lap hiányában is a járművel az intézkedéssel érintett személy a lakóhelyig vagy a telephelyig közlekedjék.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vhr. 84. § (1) bekezdés e) pontja nem sértette sem az Alkotmány 13. § (1) bekezdését, sem a 8. § (2) bekezdését, ezért az alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
Mivel a támadott jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság nem állapította meg, az alkalmazási tilalom tekintetében nem kellett rendelkezni.
Budapest, 2010. június 22.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás