BK BH 2003/3
BK BH 2003/3
2003.01.01.
I. A társtettességben elkövetett emberölés bűntettének a kísérletéért tartoznak büntetőjogi felelősséggel, akik eszköz igénybevétele nélkül vesznek részt az ölési cselekmény elkövetésében [Ptk. 20. § (2) bek., 166. § (1) bek.].
II. Az emberölés bűntette kísérletéért pszichikai bűnsegédként felelnek azok, akik azon túlmenően, hogy a helyszínen jelen vannak, a társtetteseket támogatva a sértett megölését helyezik kilátásba [Btk. 21. § (2) bek., 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság a 2001. február 22-én kelt ítéletével az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, míg a IV. r. és az V. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében állapította meg.
Ezért az I. r. vádlottat 6 évi börtönbüntetésre és 6 évre a közügyektől eltiltásra, a II. r. és a III. r. vádlottat személyenként 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra, a IV. r. és az V. r. vádlottat pedig egy-aránt 3 évi fogházbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen valamennyi vádlott és védőik felmentés végett fellebbezést jelentettek be.
A másodfokú tárgyaláson a védők a cselekmény enyhébb – életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletekénti – értékelését és a védencükkel szembeni büntetés enyhítését kérték.
A legfőbb ügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezések nem alaposak.
A megyei bíróság a tényállást a bizonyítékok hiánytalan számbavételével, azok helytálló értékelése útján állapította meg. E tevékenységéről számot adva részletesen megindokolta, hogy a vádlottak tagadásával szemben miért a sértett következetes előadása, illetve az azt alátámasztó érdektelen tanúvallomások és a sérülések objektív adatain alapuló orvos szakértői vélemény alapján állapította meg a történteket.
A megállapított tényállás teljeskörűen megalapozott, ennélfogva a felülbírálat során is irányadó volt.
A megyei bíróság okszerűen következtetett valamennyi vádlott bűnösségére, és nem tévedett a cselekmény jogi minősítésénél sem.
Az irányadó tényállás szerint a vádlottak megtorlási szándékkal keresték meg a sértettet. Feltalálásakor az I. r. vádlott a nála levő, emberélet kioltására alkalmas bajonettel támadva csapott a sértett fejére irányzottan, majd hasonló irányultsággal ismételten csapkodott és szúrt is. A súlyosabb eredményt csupán a sértett folyamatos, erőteljes védekezése hárította el, amelynek következtében a fej vágott és szúrt sérülései mellett a feje elé tartott kezén csaknem csonkolással járó sérülést is elszenvedett. Ebbe a bántalmazásba kapcsolódott bele a II. r. és a III. r. vádlott oly módon, hogy ököllel ők is megütötték a sértettet, eközben valamennyi vádlott a sértettet megöléssel fenyegetve kiabált, így nem kétséges, hogy mindannyian azonos akaratelhatározással, szándékegységben fejtették ki a magatartásukat. Figyelemmel az I. r. vádlott által használt eszközre, alkalmazásának módjára és irányzottságára, nyilvánvaló, hogy magatartásával a szóban hangoztatott cél elérését, a sértett életének a kioltását kívánta. E bűncselekmény megvalósításához kapcsolódott a II. r. és a III. r. vádlott is az ütéseivel, ezáltal a kialakult ítélkezési gyakorlat értelmében az élet elleni cselekmény miatt társtettesként tartoznak büntetőjogi felelősséggel függetlenül attól, hogy saját tevékenységük ténylegesen milyen eredménnyel járt. Mindezekből következően a cselekmény életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletekénti értékelése szóba sem kerülhetett.
Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak által kifejtett élet elleni támadással a IV. r. és az V. r. vádlott nyilvánvalóan egyetértett. A cselekmény helyszínén tartózkodásuk nem értékelhető puszta jelenlétnek – ahogyan arra a védők utaltak –, minthogy a sértett ellen fellépő csoport tagjaiként maguk is hangos, a sértett megölését kilátásba helyező fenyegetéssel támogatólag léptek fel, sőt az V. r. vádlott egy széket is felkapott. Magatartásuk pszichikai bűnsegédkénti értékelése tehát ugyancsak törvényes.
A büntetés kiszabása során a megyei bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket csaknem maradéktalanul feltárta. Valamennyi vádlott tekintetében azonban további súlyosító hatást kellett tulajdonítani magatartásuk garázda jellegének, és az élet elleni bűncselekmények sajnálatos elszaporodottságának is.
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottal szemben a törvényi büntetési tétel alsó határát megközelítő tartamban, a II. r. és a III. r. vádlott esetében az enyhítő rendelkezés igénybevételével, míg a IV. r. és az V. r. vádlottak tekintetében a kétszeres enyhítés lehetőségének teljes kimerítésével és enyhébb végrehajtási fokozat kijelölésével határozta meg a büntetés tartamát. Az élet elleni bűncselekmény magas tárgyi súlya mellett az egyes vádlottak esetében a büntetések mértéke inkább méltányos, ezért annak a további enyhítésére nincs törvényes lehetőség.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét valamennyi vádlott tekintetében helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.IV.1316/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás