BK BH 2003/307
BK BH 2003/307
2003.08.01.
I. Az emberölés bűntettét egyenes szándékkal követi el, aki a sértettet közvetlen közelről a mellkasára célzott pisztolylövésekkel öli meg [Btk. 13. § 1. ford., 166. § (1) bek.].
II. Súlyosító körülményként kell értékelni, hogy elszaporodott az ittas emberek közötti egyszerű vitáknak agresszív, tettleges, durva, életellenes cselekményekkel való megoldása [Btk. 83. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2001. november 7. napján kelt ítéletében a vádlott bűnösségét emberölés bűntettében állapította meg, ezért őt 6 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint a vádlott az általános iskola elvégzését követően ipari iskolát végzett, szövő szakképzettséget szerzett. 1976. március 1. napjától teljesített szolgálatot a rendőrségnél. 2001. április 1. napján bekövetkezett nyugdíjazásakor rendőr zászlósként szerelt le. A büntetlen előéletű vádlott nős. A vádlott nyugdíja 72 000 forint.
A vádlott porckorongsérvben szenved, emiatt került sor nyugdíjazására. Ezen túlmenően jelentős fokú – toxikus eredetűnek minősített – máj megnagyobbodásban szenved, a munkaképessége 50%-ban csökkent.
A vádlott sem a cselekmény elkövetésekor, sem annak elbírálásakor nem szenvedett olyan szintű kóros elmeállapotban, amely akár csak korlátozta volna abban, hogy cselekménye következményeit felismerje, és e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Patológiás, vagy abortív patológiás részegségre utaló adat nem merült fel.
A vádlott a leszerelését követően továbbra is megtartotta a négy éve vásárolt maroklőfegyverét azzal a szándékkal, hogy őrző-védő feladatokat fog ellátni. Nyugdíj mellett diszpécserként, valamint őrként dolgozott. Arra tekintettel, hogy nála voltak az általa őrzött üzletek kulcsai, az utóbbi időben rendszeresen magánál tartotta a maroklőfegyverét. A vádlott fegyvertartási engedélye 2000. szeptember 3. napjáig volt érvényes, amelynek meghosszabbítása iránt kérelmet nem terjesztett elő. Fegyvervizsgát még a rendőrségnél tett, majd minden évben továbbképzéseken vett részt.
A vádlott az állandó lakhelyéül szolgáló lakást megörökölve, annak felújításába kezdett. A lőfegyverét magával hordta, nem csupán a munkája miatt, hanem arra hivatkozással is, hogy a felújítás alatt levő ingatlanon nem voltak meg a fegyvertárolás feltételei. A fegyvert betárazva, nem csőre töltve, biztosítva hordta magával egy övtokban.
2000. szeptember 5-én a vádlott a sógorával dolgozott a lakásban, a fürdőszoba és WC felújításán. Reggeltől este kb. 21 óráig a munka közben ismeretlen mennyiségű bort fogyasztottak, amitől közepes-súlyos fokban ittas állapotba kerültek. A munka végeztével a vádlott és a sógora úgy döntöttek, hogy még elmennek valahová italt fogyasztani. Először egy sörözőbe mentek, ahol a vádlott ivott még egy pohár sört, majd továbbmentek egy másik sörözőbe, ahol ismerősökkel beszélgettek. A vádlott sógora eközben a nyilvános telefon elé ült, ahol a későbbi sértett telefonált. A sértett a telefonálás befejeztével nem tudott kijönni a telefonfülkéből, mérgében sértő megjegyzéseket tett a vádlott sógorára. A vádlott a sógora védelmére kelt, amiből szóváltás alakult ki. Rövid vita után a vádlott és sógora eltávozott a sörözőből, de a vádlott még visszaszólt:
,,Na gyere ki, majd befogom a szádat''.
A sértett erre a vádlott és sógora után ment a söröző elé, ahol folytatódott a szóváltás. A vitát észlelve az üzlet tulajdonosa és a társa ugyancsak kimentek a söröző elé, hogy szétválasszák a vitatkozókat. A vádlottnál és sógoránál lényegesen erősebb felépítésű, 197 cm magas, ugyancsak ittas sértett erősen felindult a veszekedés során, megfogta a vádlott kabátjának gallérját, és annál fogva rángatta, ennél komolyabb tettlegességre azonban nem került sor. Az üzletvezető szólt a vádlottnak és a sógorának, hogy menjenek el, megpróbálta a sértettet is lecsillapítani.
Rövid idő alatt sikerült szétválasztani a veszekedőket, majd a vádlott és sógora elindult a söröző elől, miközben az üzletvezető és a társa megpróbálták a sértettet lebeszélni arról, hogy a vádlott után menjen. Először lefogták a sértettet, és megpróbálták visszavinni a sörözőbe, majd miután úgy nyilatkozott, hogy már megnyugodott, nem foglalkozik tovább a dologgal, elengedték. Időközben a söröző ajtajáig jutottak. A sértett azonban úgy döntött, hogy mégis a vádlott és a sógora után megy.
A sértett ,,mackós'', – testalkatából és ittasságából fakadóan – dülöngélő léptekkel, kezeivel hadonászva, kiabálva a vádlottak után indult. A vádlott és a sógora mintegy 40 méterre távolodott el a sörözőtől, amikor a sértett a közelükbe ért. A vádlottaktól kb. 1,5-2 méterre megállt, kezeit teste mellett széttárva oda kiabált a vádlottnak: ,,Itt vagyok, most beszéljük meg..., most mondd, mi bajod van! Most magyarázzál!'' majd más, különböző trágár kifejezéseket kiabált.
A vádlott és a sógora folyamatosan haladtak, az első kiabálásokra nem reagáltak, de amikor a sértett megállt mögöttük, a vádlott megfordult, a nála levő pisztolyt a sértettre tartotta, majd gyors egymásutánban négy célzott lövést adott le a sértett mellkasára. A tüzelés azért maradt abba, mert a fegyver tára kiürült. A lövések hatására a sértett összeesett. Időközben a lövöldözésre a sörözőből kiszaladt az üzletvezető és a társa is, a vádlott és a sógora ezután a helyszínről eltávoztak. A vádlott hazament, átöltözött azzal a szándékkal, hogy jelentkezik a rendőrségen, de időközben a rendőrség a lakására érkezett, és előbb a helyszínre vitték vissza, majd a rendőrségre állították elő. Az elkövetés eszközeként használt lőfegyver, valamint hozzátartozó lőszerek az eljárás során lefoglalásra kerültek.
A sértett 4 rendbeli lőtt sérülést szenvedett el. Két lövési sérülés a szívet, illetve a tüdőt roncsolta, az élettel összeegyeztethetetlenek voltak. A sértett halálának közvetlen oka a szívet és a tüdőt ért többszörös lövési sérülés, vérvesztéses sokk volt.
Az ítéletet a vádlott és a védője tudomásul vette; az ügyész a büntetés súlyosításáért fellebbezést jelentett be, melyet a legfőbb ügyész változatlan tartalommal tartott fenn.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett bűntett tényeinek felderítését maradéktalanul elvégezte, a bizonyítékok okszerű, logikailag teljes és kifogástalan értékelésével állapította meg tényállását. Ezt a Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt lehetősége alapján a nyomozati iratok tartalma szerint csupán a sértett életkorának megjelölésével látta szükségesnek kiegészíteni: néhai sértett 1961-ben született, a vádlott által elkövetett bűncselekmény időpontjában tehát mindössze 39 éves volt.
A megalapozott tényállást a Legfelsőbb Bíróság ítélkezése körében irányadónak tekintette, s helyesnek találta az ebből levont elsőbírói következtetéseket is. Így nem volt kétséges az, hogy a vádlott javára a jogos védelem, vagy annak téves feltételezése (a vélt jogos védelem) nem állapítható meg, mivel a sértett puszta kézzel közelítve még testközelbe sem került, amikor a vádlott többszöri lövéssel megölte őt.
Ekként a vádlott bűnösségének a megállapítása, és a cselekmény emberölés bűntetteként történő minősítése megfelelt az anyagi jog szabályainak. A vádlott egyenes ölési szándékának feltüntetése elmaradt, ez a cselekmény körülményeiből, a közvetlen közelségből, a sértett mellkasára célozva leadott ismételt lövésekből egyértelműen következett.
A büntetés súlyosbítására irányuló fellebbezés keretében az ügyész több tekintetben vitatta a bűnösségi körülményekkel összefüggő ítéleti megállapításokat. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a hasonló típusú cselekmények elszaporodott voltát érintő ügyészi érveléssel. Ezt a súlyosító tényezőt az elsőfokú bíróság értékelése köréből kirekesztette. Tény, hogy a kocsmai viták fegyveres befejezése nem tekinthető gyakori ölési módnak, e tekintetben azonban nem a viszonylag ritka végrehajtási forma, hanem az ittas emberek közötti egyszerű viták agresszív, tettleges, durva életellenes cselekménnyel történő megoldása értékelendő súlyosítóként, amelynek elszaporodott volta kétségtelen. Az erőszak társadalmi méretekben kibontakozó mértéke a cselekmény súlyosabb megítélését teszi szükségessé.
Ugyancsak egyetértett a Legfelsőbb Bíróság azzal az ügyészi érveléssel, amely a vádlott kifogástalan rendőri életpályájának nyomatékos enyhítő körülményként történt értékelését vitatta. A vádlott rendőri tapasztalata, a lőfegyver használatával kapcsolatos szigorú szabályok alapos ismerete a vádlottra semmiféle visszatartó hatást nem gyakorolt. Mintegy másfél-két méter távolságból célozva négy lövést adott le, amelyekből három a sértett mellkasát érte. A nyomozás mellékleteként csatolt fényképfelvételekből és a boncjegyzőkönyvből kivehetően két lövés pontosan a sértett mellkasának közepét érte, egymás felett. Ez, és a lövések ismétlése biztos célzásra, határozott, elszánt ölési szándékra utal.
Ugyanakkor enyhítő hatással bírt, ekként nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy az ittas a sértett kötekedésével, provokatív viselkedésével okozója volt a helyzet kialakulásának, amely ekként közreható tényező volt.
A Legfelsőbb Bíróság e körülmények figyelembevételével, elsősorban azonban a vádlottnak felrótt bűntett tárgyi súlyához igazodóan az elsőfokú ítéletet a büntetés kiszabására vonatkozó részében megváltoztatta, és a vádlott fő- és mellékbüntetését egyaránt 8 évre súlyosította, egyebekben az elsőfokú ítélet törvényes rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.I.463/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás