BK BH 2003/308
BK BH 2003/308
2003.08.01.
I. A hanyag gondatlanságból elkövetett emberölés vétségét valósítja meg az a szülő, aki az 5 éves, valamint a 2 és fél éves gyermekeit a súlyosan mozgáskorlátozott nagyszülő felügyeletére bízza úgy, hogy a lakásban a gyufa a gyermekek számára hozzáférhető, és így a gyermekek egyike a bútor meggyújtásával halálos kimenetelű füstmérgezést okoz [Btk. 14. §, 166. § (4) bek.].
II. Gondatlanságból elkövetett emberölés esetén a közeli hozzátartozó sérelmére történő elkövetés – a gyermek elvesztése – nem súlyosító körülmény, hanem olyan tényező, amely – a vádlott javára fellelhető más enyhítő körülményekre is figyelemmel – megalapozhatja a szabadságvesztésnek próbaidőre történő felfüggesztését [Btk. 166. § (4) bek., 14. §, 83. §, 89. § (2) és (3) bek.].
A megyei bíróság 2001. november 14. napján kihirdetett ítéletében a vádlott bűnösségét gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében és gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségében állapította meg, amiért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetésre ítélte.
A tényállás szerint a vádlott szakmunkásképzőt végzett, híradástechnikai eladó szakképzettségű. Jelenleg gyes-en van, férjezett, két kiskorú gyermeke van – akik közül az egyik 3 éves, a másik 8 hónapos –, büntetlen előéletű.
A vádlott 1999. novembere óta családjával bérlet jogcímén lakott a lakásban. A lakásban a vádlottal és házastársával együtt lakott a vádlott édesanyja, továbbá a vádlott két gyermeke.
A vádlott édesanyja márciusban a jobb agyféltekére terjedő, az agykamrába is betörő vérzést szenvedett, amely miatt kezdetben bal oldali végtaggyengeség, majd végtagbénulás alakult ki nála. A fizioterápiás kezelések ellenére bal oldali végtagjai ún. hajlításos zsugorállásban voltak. Ezen túlmenően még cukoranyagcsere-betegségben, magas vérnyomás betegségben, általános érelmeszesedésben, továbbá gócos agylágyulásban is szenved. Ezek a betegségei a cselekmény megvalósulásakor mozgásában, cselekvőképességében őt igen súlyos fokban korlátozták. A vádlott anyja önállóan mozogni nem tudott, csupán járókeret segítségével volt képes néhány méter távolság megtételére. Esetenként előfordult, hogy járókeret nélkül, bútorokba kapaszkodva képes volt kisebb távolság megtételére.
2000. április 26-án reggel a vádlott házastársa dolgozni ment. A vádlott – gyermekei és édesanyja ellátása után – a boltba elment vásárolni, majd hazaérve gyerekeit az édesanyja által lakott szobába vitte, ahol a gyerekek TV-t néztek. A vádlott 10 óra tájban taxival a kórház baleseti osztályára ment, egyedül hagyva a súlyosan mozgáskorlátozott édesanyjára az akkor 2 és fél éves, valamint 5 éves gyermekeit. A járni is csak segítséggel képes idős asszony egészségi és fizikai állapota miatt a gyermekek biztonságos felügyeletét képtelen volt ellátni.
A vádlott távollétében az egyik gyermek a lakás nagyobbik szobájában gyufát gyújtott, aminek következtében a szobában levő franciaágy meggyulladt. A tüzet látva a gyermekek a másik szobába, a foteljében ülő nagyanyjukhoz menekültek, aki az állapota miatt sem a lakást elhagyni, sem segítséget hívni, de még csak az erkélyablakot kinyitni sem volt képes, így mindhárman a lakásban rekedtek.
Az utcán éppen arra járó B. Gy. észlelte, hogy a lakásból füst gomolyog ki, ezért rádiótelefonján értesítette a tűzoltókat, egy másik személy pedig – V. J. – felmászott a magasföldszinti lakáshoz, betörte a lakás ablakát, majd a betört ablakon keresztül az erkélyajtót kinyitotta, és a lakásba bemászott. Egy ismerősétől kapott tájékoztatás szerint a lakásban feltehetőleg két kisgyerek és egy idős hölgy tartózkodik, akiket V. J. keresni kezdett. A lakásban gomolygó nagy füstben a kisebbik, a nagymama által használt szobában V. J. először a 2 és fél éves fiút találta meg, akit az ablakon keresztül kiadott az utcán várakozó B. Gy.-nek. A kisfiúra V. J. a kisebbik szobában az ágy mellett talált rá. Ezt követően az 5 éves kislányt mentette ki V. J., aki a heverő sarkán kuporgott. A harmadik kimentett személy a vádlott édesanyja volt, aki az ajtótól 2 méterre, a földön a heverő végében feküdt.
A kimenekített személyeket a kiérkező mentőautóval a kórházba szállították.
Az 5 éves kislányt már a mentőautóban Ruben-ballonnal lélegeztették, ennek ellenére kórházi felvételekor szembogarai tágak voltak, fényre nem reagáltak, légzése felületes volt, érverése alacsony és elnyomható, vérnyomása mérhetetlen volt. A kórházban tubusos légútbiztosítás után újraélesztést kezdtek, azonban a huzamos spontán légzés nem jelentkezett nála, eszméletre nem tért. A tubusos légútbiztosítás során a tubusba oxigént vezettek, ennek ellenére a sértett eszmélete nem tért vissza. Először Ambu-ballonos lélegeztetést, majd gépi lélegeztetést alkalmaztak nála.
A kórházi gyógykezelés a szakma szabályainak megfelelően történt, ennek ellenére a sértett mély eszméletlenség állapotában volt a kezelés alatt. A 8. napon véroxigén-háztartása erősen romlott, tubuscserét végeztek nála. Testszerte vizenyők jelentek meg, és a vérkeringése leállt. Háromszori újraélesztést követően szívmegállás miatt 2000. május 5-én a kislány meghalt. A sértett halála a füstbeleheléssel közvetlen okozati összefüggésben, fulladás miatt következett be.
A kisebbik gyermek szintén füstmérgezést szenvedett, melyhez légúti hő- és kémiai irritáció, továbbá a szervezet sav-bázis egyensúlyának felborulása társult. A balesettel összefüggésben a sértett 10 napos tényleges gyógytartammal járó füstmérgezést szenvedett. A sértett légúti nyálkahártya-hurutos megbetegedése a balesettel okozati összefüggésben állt, melyet a légúti hő- és kémiai irritáció, továbbá a mesterséges – tubuson át történő – lélegeztetés idézett elő.
A vádlott édesanyja a baleset következtében ugyancsak füstmérgezést szenvedett, amelynek tényleges gyógytartama 5 nap volt.
Sem a kisfiúnál, sem a nagyanyjánál közvetett vagy közvetlen életveszély nem alakult ki.
A megyei bíróság ítélete ellen a vádlott és a védője felmentés érdekében fellebbezett.
A legfőbb ügyész a megyei bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.
A vádlott javára irányuló fellebbezések alapján eljárva a Legfelsőbb Bíróság a megyei bírósági ítélet felülbírálata során megállapította, hogy a megyei bíróság az eljárását a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit megtartva folytatta le. Az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem követett el.
Az ügy történéseinek feltárása során a megyei bíróság példaszerű alapossággal járt el. Rendkívüli gondossággal tárta fel azokat a körülményeket, amelyeket az ügy megítélése szempontjából lényegesnek tartott, vizsgálta mindazokat a körülményeket, melyek álláspontja szerint a vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából jelentősek voltak, ezen belül azokat is, amelyeket az ügy súlyának megítéléséhez, az esetlegesen alkalmazandó jogkövetkezmény meghatározásához vélt nélkülözhetetlennek. A védő által előterjesztett bizonyítási indítványoknak szinte kivétel nélkül helyt adott, rendkívül alapos szakértői bizonyítást folytatott le, e körben helyt adott a védő újabb szakértő kirendelésére vonatkozó indítványának, és kiegészítő szakértői vélemény beszerzését is elrendelte.
Ugyanilyen gondossággal történt a tényállás megállapítása, a megyei bíróság határozata ugyanis kivétel nélkül tartalmazta azokat a tényeket, amelyek jogi álláspontja szerint a vádlott büntetőjogi felelőssége megítéléséhez szükségesek voltak. E körben a megyei bíróság megállapításai iratszerűek, azok helyes ténybeli következtetésen alapulóak.
A Legfelsőbb Bíróság egyetlen vonatkozásban találta a megyei bíróság ítéletét megalapozatlannak a tényállás hiányos volta miatt [Be. 239. § (2) bek. b) pont], ez a hiányosság azonban nem felületességre, hanem a megyei bíróságnak a Legfelsőbb Bíróságétól részben eltérő jogi álláspontjára vezethető vissza. A Legfelsőbb Bíróság már itt megjegyzi, hogy – a megyei bíróság álláspontjától eltérően – a vádlott büntetőjogi felelősségének megítélése szempontjából nem kizárólagosan a gyerekek mozgásképtelen nagymamára hagyásának tulajdonított jelentőséget.
A megyei bíróság jogi álláspontja szerint a vádlott büntetőjogi felelőssége szempontjából nincs alapvető jelentősége annak a kérdésnek, hogy a tüzet és az azt követő füstöt mi váltotta ki, ezért az e körben tett tényállásbeli megállapítások hiányosak. Mivel azonban a történések pontos tisztázása érdekében az adott kérdés vizsgálatát a megyei bíróság szükségesnek tartotta és azt meg is tette, az ügy ebben a vonatkozásban sem felderítetlen, és az ítéletben is megtalálhatók mindazok a megállapítások, amelyek a büntetőjogi felelősség helyes megalapozásához nélkülözhetetlenek. A Legfelsőbb Bíróság ezért – a megyei bíróság mérlegelésével mindenben összhangban – a tényállásban is rögzíti azt a tényt, amely az ítélet későbbi megállapításaiból, de a rendelkezésre álló iratanyagból is egyértelmű [Be. 258. § (1) bek. a) pont], hogy a valamelyik gyermek által meggyújtott gyufa a vádlott és a házastársa által a gyerekek számára hozzáférhető helyen tárolt gyufák közül származott.
Ezzel a kiegészítéssel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság által megállapított tényállást teljes mértékben megalapozottnak találta, erre figyelemmel határozatát e tényállásra alapította [Be. 239. § (1) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság megállapította azt is, hogy a megyei bíróság indokolási kötelezettségének mindenben eleget tett. Logikus érveléssel vetette el a vádlottnak és a védőnek azt az érvelését, amely a vádlott büntetőjogi felelősségének a kizártságára utalt, miközben vitatta a vádlott gondatlanságát megalapozó tények fennállását. A védekezés elemző cáfolatával mutatta ki a vádlott édesanyjának aktuális egészségi állapotát, a tűz és ennek következtében a füst keletkezésének okát, a bentrekedtek kimentésének körülményeit, a bekövetkezett egészségkárosodásokat és annak okait, végül a sérülési gyógytartamokat.
A tanúvallomásokból értelemszerűen következik, hogy a gyermekek által hozzáférhető helyen volt a gyufa, abból pedig, hogy a szakértők az egyéb tűzkeletkezési okot kizárták, és hogy a vádlott édesanyja az egyik tanúnak elmondta, hogy a kislány beszaladt és közölte: ,,Mama tűz van, az öcsi kigyújtotta a gyufát'', az is következik, hogy a gyermekek gyufát találtak.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróság jogi következtetésével is. A vádlottat a bekövetkezett eredmény vonatkozásában gondatlanság terheli. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem elégséges pusztán annak kiemelése, hogy a vádlott a gyermekeket az adott fizikai állapotú – vagyis veszélyhelyzet fizikai elhárítására képtelen – édesanyjára hagyta; ebben a vizsgálódásban ugyanis a mulasztás és a bekövetkezett tűz közötti okozati összefüggésre utalás elnagyolt. A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapítja: az adott ügyben annak együttes vizsgálata volt szükséges, hogy a gyermekeknek a mozgásképtelen nagymamára hagyása, és a gyufa gyermekek számára hozzáférhetetlenné tételének hiánya együttesen alapozza meg a hanyag gondatlanságot. E kiegészítés mellett az okozati lánc immár teljes: a gyufa hozzáférhető helyen tartása releváns oka a tűz keletkezésének, míg a gyermekek megfelelő felügyelet nélkül hagyása annak, hogy a gyermekeket nem sikerült kimenekíteni a lakásból. A megyei bíróság kellően kimutatta, hogy a vádlottnak megfelelő gondosság mellett előre látnia kellett volna azt, hogy az anyja bármely veszélyhelyzet elhárítására képtelen, ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a vádlottnak megfelelő gondosság mellett látnia kellett volna azt is, hogy a gyufa gyermekek számára hozzáférhető helyen hagyása milyen veszélyeket rejt magában.
A kifejtettekből következően a vádlott hanyag gondatlanságára vont jogi következtetés helyes, és összhangban áll az e körben a bírói gyakorlat által kialakított jogelvekkel. (Ez utóbbira lásd a BJD 8895., illetve a BH 2000. 236. szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtetteket.)
Mindebből következően a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, és a cselekmény minősítése törvényes.
A büntetés kiszabása körében irányadó körülmények megjelölése túlnyomórészt helyes, pusztán annyiban szorul helyesbítésre, hogy gondatlanságból elkövetett emberölés esetén a közeli hozzátartozó sérelmére elkövetés az eredményhez fűződő pszichikus viszony sajátos jellege folytán a büntetés kiszabása során nem jelentkezik súlyosítóként (BH. 2001. 52.), minthogy ilyen esetben a gyermek elvesztése olyan súllyal jelentkezik, hogy emellett a büntetési célok közül az egyéni megelőzés szinte nem is jut szerephez, a büntetést elsődlegesen a generális prevenció, mások hasonló gondatlanságtól való visszatartása indokolja. Ezt a körülményt is szem előtt tartva – és figyelembe véve a megyei bíróság ítéletének meghozatalától a jogerős elbírálásig terjedő jelentős időtartamot is – a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a megfelelő időtartamban kiszabott fogházbüntetés végrehajtása felfüggesztésének a próbaideje a szóba jöhető tartamra csökkenthető.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 2 évre mérsékelte, a megyei bíróság ítéletének egyéb, törvényes rendelkezéseit pedig helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.V.270/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás