PK BH 2003/317
PK BH 2003/317
2003.08.01.
A végintézkedés jellege miatt a bíróság nem hozhat létre öröklési szerződést a felek között még abban az esetben sem, ha a felek bizonyítottan előszerződést kötöttek [Ptk. 205. § (1) bek., 207. § (1) bek., 208. §, 623. § (2) bek., 656. §].
A felperesek az 1996. március 5. napján elhunyt B. F.-né örökhagyónak az 1995. március 13-án kelt végrendeletében nevezett állagörökösei, az alperes az örökhagyó túlélő házastársa.
Az örökhagyó halálát követő hagyatéki eljárásban – a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítetten – a felek egyező előadást tettek arra vonatkozóan, hogy az örökhagyó után hátramaradt, vitatott érvényességű végrendeletet félretéve, és ági igényt nem érvényesítve, a törvényes öröklés rendjének megfelelően a teljes hagyatékot a túlélő házastárs kapja meg, aki erre tekintettel azt vállalta, hogy külön okiratban foglalt öröklési szerződés alapján az abban részletezendő tartás fejében egymás közt egyenlő arányú örököseiként a felpereseket fogja megjelölni.
A felperesek keresetükben arra alapítottan, hogy a felek között a közjegyzői okiratba a Ptk. 208. §-ának (1) bekezdése szerinti előszerződés jött létre, az előszerződés alapján az öröklési szerződés bíróság általi létrehozását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az elutasítást azzal indokolta, hogy a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt közös nyilatkozat nem felel meg a törvényi előírásoknak, csak azt tartalmazza, hogy külön okiratba foglaltan, az abban részletezendő tartás fejében teszi a felpereseket örököseivé. Miután az öröklési szerződés végintézkedés, azon az örökhagyó aláírása ítélettel nem pótolható. Az öröklési szerződés egyben bizalmi jellegű viszonyt is feltételez, ami a felek kapcsolatát nem jellemzi. Az alperes a tartásra nem szorul rá, a felperesek anyagi helyzete pedig az alperesénél lényegesen rosszabb, továbbá a II. r. felperes kiskorúsága miatt helyette másnak kellene a szerződést teljesíteni.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, az alperes pedig a perköltséggel kapcsolatban csatlakozó fellebbezéssel élt. A felperesek azzal érveltek, hogy a feleknek a közjegyző előtt kötött egyezsége előszerződésnek minősül. Az egyezség közokiratba foglalás folytán az alakiságoknak megfelel, a kiskorú felperes nyilatkozatához sem szükséges a gyámhatóság hozzájárulása, és a jogviszony bizalmi jellege más szerződésre is jellemző, ez azonban a kötelezettségvállalásnak nem akadálya.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyát illetően helybenhagyta, a perköltségre vonatkozó rendelkezést megváltoztatta: a felperesek által fizetendő perköltség összegét 6000 forintról 40 000 forintra felemelte, és a felpereseket másodfokú perköltségben marasztalta.
Az elsőfokú ítélet indokolásában megállapított tényállással és az arra alapított érdemi döntéssel egyetértve a másodfokú bíróság azt emelte ki, hogy a hagyatéki iratokból megállapíthatóan a felek nem kötöttek egyezséget, csupán nyilatkozatot tettek a végrendelet félretételére, és az alperes egyoldalú kötelezettséget vállalt öröklési szerződés későbbi külön okiratban történő megkötésére. A jegyzőkönyv szerződési akaratnyilvánítást nem tartalmaz, ezért a Ptk. 208. §-ának (1) bekezdésében megkívánt feltételek nem állnak fenn, ezért a bíróság sem hozhat létre szerződést. A fellebbezésben hivatkozott BH 1999/2/66. számú eseti döntésben foglalt tényállás pedig a perbeli esettel nem azonos. Utalt arra is, hogy ha a felek között előszerződés lenne, a Ptk. 208. §-ának (5) bekezdése alapján a perben feltárt bizonyítékok alapján a felperes az előszerződés teljesítését és a szerződéskötést is megtagadhatná.
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével – annak megállapítása iránt, hogy a felek között 1996. március 5-én előszerződés jött létre; és a jogkövetkezmények alkalmazása tekintetben kérték az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Arra hivatkoztak, hogy téves, a Ptk. 205. §-ában foglalt szerződési akarat kifejezésének és a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében foglalt szerződési nyilatkozatok értelmezésének elveivel ellentétes a jogerős ítélet álláspontja abban, hogy a feleknek a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata nem kétoldalú megállapodás, amely nem köthető és nem kikényszeríthető. A kötelezettségvállalás ugyanis előzetes lemondásuk függvényében nyert kölcsönös elfogadást, és egybehangzó akaratnyilvánításukat a közjegyzői okirat is ,,megállapodás"-nak nevezi. Sérelmezték a döntés során a BH 1999/2/66. számú eseti döntésében foglaltak figyelmen kívül hagyását, és hivatkoztak arra is, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint a felek olyan körülmények között is köthetnek érvényes előszerződést, amelyek a végleges szerződést érvénytelenné tennék.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és a felperesek perköltségben marasztalására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.
Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a hagyatéki eljárásban a felek a végrendelet félretételére és a hagyaték mikénti átadására vonatkozóan tettek egyező nyilatkozatot. A jegyzőkönyv a He. 56. §-a (1) bekezdésének megfelelően az érdekelteknek az örökösök személyére, az örökléssel kapcsolatos lényeges körülményekre, valamint a hagyaték átadására vonatkozó előadását tartalmazza. Igaz ugyan, hogy a törvény nem tartalmaz közelebbi útmutatást az előszerződés tartalmára és megkötésének feltételeire, azt a felek általában bármilyen szerződés létrehozására megköthetik. A Ptk. 219. §-ának (1) bekezdése szerint más személy útján is lehet szerződést kötni, vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve, ha jogszabály szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. Ilyen kivételt tartalmaz a Ptk. 623. §-ának (2) bekezdése, mely szerint végrendelkezni csak személyesen lehet, és a Ptk. 656. §-ában foglalt rendelkezés értelmében ez a szabály vonatkozik az öröklési szerződésre is. A jogszabályi rendelkezésből következően a személyesen tehető végintézkedési jelleg miatt a bíróság sem hozhat létre öröklési szerződést a felek között érvényesen még abban az esetben sem, ha a felek bizonyítottan előszerződést kötöttek volna. A hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv azonban nem tartalmazza a feleknek a kölcsönös és egybehangzó, a később megkötendő szerződésre és annak tartalmára vonatkozó akaratnyilatkozatát, csak az alperesnek a hagyatékkal kapcsolatos elképzelésére vonatkozó egyoldalú kötelezettségvállalását. Ez pedig – miként azt a jogerős ítélet helyesen állapította meg – annak ellenére sem tekinthető előszerződésnek, hogy annak a jegyzőkönyvben rögzített elnevezése ,,megállapodás''.
Ezért a kereset jogalapja nem áll fenn, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat sem sérti, és a felperesek által hivatkozott eseti döntésekben kifejtett jogi álláspont sem alkalmazható a perbeli esetre.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.20.934/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás