PK BH 2003/322
PK BH 2003/322
2003.08.01.
I. A házastárs szülőjének ingatlanán megvalósított építkezése esetén először a házastársak és a szülő közti jogviszonyt kell rendezni.
II. A ráépítés szabályainak alkalmazását kizárja, ha a földtulajdonos csak ,,tulajdonjoga változatlanul hagyásával'' járult hozzá az építési kölcsön felvételéhez [Csjt. 27. § (1) bek.; Ptk. 137. § (3) bek.; PK 7. sz.].
A felperes és az I. r. alperes házastársak voltak, 1980. november 15-én kötöttek házasságot, melyet a városi bíróság ítéletével felbontott. A perbeli ingatlanban volt a házasfelek utolsó közös lakása, melyből a felperes 1997. júliusában elköltözött, azóta a lakást az I. r. alperes használja a családjával. Ezen ingatlan az ingatlan-nyilvántartás szerint a II. r. alperes tulajdonát képezi. A II. r. alperes az I. r. alperes édesapja.
A perben a felperes állította, hogy a II. r. alperes tulajdonában álló telken a házassági életközösség fennállása alatt házastársával, az I. r. alperessel közösen építették a lakóházat, melyhez a felperes ifjúsági takarékbetétkönyvében lévő különvagyoni pénzét, a menyasszonytáncból származó pénzösszeget, 300 000 forint OTP építési kölcsönt és 60 000 forint szociálpolitikai kedvezményt használtak fel. Ezért elsődlegesen az ingatlanra 1/2 arányú tulajdonjoga megállapítását, a közös tulajdon megszüntetése során a II. r. alperesnek a felperes tulajdoni hányada 1 500 000 forint ellenérték ellenében való magához váltására kötelezését kérte. Másodlagosan pedig az OTP- és bankkölcsönné alapított szociálpolitikai kedvezmény összegének értékarányos megtérítése címén 500 000 forint megtérítésére valamint többlethasználati díjra tartott igényt.
Az alperesek a kereseti tényállításokat tagadták. A II. r. alperes viszontkeresetében a felperest használati díj fizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet és a viszontkeresetet is elutasította, a felperest 60 000 forint perköltség fizetésére kötelezte, és megállapította, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli.
Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes tulajdonában álló perbeli ingatlanon egy régi ház volt, amely 1981. májusában lebontásra került. 1981. június közepén kezdődött meg az építkezés, melyhez a II. r. alperes az építőanyagokat ezt megelőzően beszerezte. Az I. r. alperes ebben az időben sorkatonai szolgálatot teljesített. Az építkezés házilagos kivitelezésben a II. r. alperes irányításával folyt, abban a II. r. alperes munkatársai vettek részt, a szakmunkák ellenértékét a II. r. alperes fizette ki. A felperes és az I. r. alperes vette fel az építési kölcsönt, melyben a II. r. alperes egyetemleges adóstárs volt. A kölcsön felvételekor a lakóház 90%-ban elkészült. A kölcsönt nem az építkezéshez használták fel, felvételére a szociálpolitikai kedvezmény megszerzése és a más kölcsönökhöz képest kedvezőbb kamatfeltételekhez jutás érdekében került sor.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítás eredményét mérlegelve azt látta bizonyítottnak, hogy a telken a II. r. alperes építkezett, az építkezésben sem a felperes, sem az I. r. alperes nem vett részt. A felperes hitelt érdemlően nem igazolta azt sem, hogy 60 000 forint értéket képviselő ifjúsági betéttel valóban rendelkezett, és azt az építkezéshez felhasználták volna. A tulajdonjog megállapítása iránti kereset alaptalansága folytán pedig elutasította a többlethasználati díj iránti igényt is.
A II. r. alperes viszontkeresetének elutasítását azzal indokolta, hogy a felperes családtagként, ingyenesen lakott az ingatlanban. A házasság felbontását követően lakáshasználati díjat a II. r. alperes nem igényelt. A felperes a lakásból már el is költőzött, ezért használata utólagosan visszterhessé nem tehető.
Az ítélet ellen keresetének való helytadás iránt a felperes fellebbezett, a II. r. alperes a viszontkeresetére vonatkozóan csatlakozó fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a peres felek a Közös Tanács VB Szakigazgatási Szervének 1981. május 26-án kelt építési engedélye alapján három szoba-konyha-fürdőszoba-WC-gardrób-előszoba-garázs és szélfogó helyiségekből álló lakóház építésébe kezdtek, amely az 1984. július 6-án kelt használatbavételi engedély kiadásával fejeződött be. Az építkezés időpontjában a telek 40 000 forint értékű volt, az építkezés műszaki költsége pedig 614 252 forintra volt tehető (523 057 forint anyag és 91 195 forint munkadíj költséggel). Az építkezéshez a II. r. alperes hozzájárulása 520 905 forint volt, 93 347 forint pedig a felperes és az I. r. alperes által felvett OTP-építési kölcsönből származott.
E kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, megállapította, hogy a felperes 1984. július 6-án ráépítés jogcímén, 7779/109 042 hányadban az 1685. hrsz. alatt a II. r. alperes kizárólagos tehermentes tulajdonaként nyilvántartott ingatlan tulajdonosává vált. A közös tulajdon megszüntetése, illetve az I. r. alperes vonatkozásában a házassági közös vagyon megosztása iránt előterjesztett kereset tárgyában az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására és újabb határozat hozatalára utasította. A II. r. alperes viszontkeresetét elutasító részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint a perben elsődlegesen a volt házastársak és az ingatlan tulajdonosa közötti jogviszonyt kellett érdemben elbírálni. A bizonyítékok közül az OTP-kölcsön iratainak az igazságügyi műszaki és ingatlanforgalmi szakértő szakvéleményének, valamint az I. r. alperes bontóperbeli nyilatkozatának tulajdonított döntő jelentőséget. Abban egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy a felperes az eljárás során egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett, és bizonyítási kötelezettségét a menyasszonytáncpénz és az ifjúsági takarékbetét összegének az építési költségre való felhasználásával kapcsolatban nem teljesítette. Nem találta iratellenesnek annak megállítását sem, hogy az OTP-kölcsön folyósításáig végzett munkálatok a II. r. alperes saját vagyonának terhére valósultak meg. Az ezt követő építési munkálatok fedezetét illetően értékelte az I. r. alperes azon bontóperbeli nyilatkozatát, mely szerint ,,szinte az egész építmény V. A. anyagi hozzájárulásával épült, és csak az OTP-kölcsönt használtuk fel az építés során, amely csak egy töredékrésze a nagy értékű ingatlannak''. Az OTP-kölcsön iratai alapján azt látta megállapíthatónak, hogy az 1993. augusztus 2. és december 20-i kifizetésekből csak a lakóépület befejezési munkálatait fedezték. Ennek összegszerűségét pedig a szakvéleményre alapítottan határozta meg, figyelemmel a lakóépület készültségi fokára. Mivel a perben a felperes nem bizonyította, hogy a hitel folyósításáig az építkezéshez hozzájárult volna, és azt sem, hogy a lakóház bekerülési költsége a szakvélemény értékmegállapításainál magasabb lett volna, a felperes hozzájárulását mindössze 46 674 forintban állapította meg. Ezen hozzájárulást tulajdonjogot eredményező építési munka végzésének minősítette, és ezt azzal is alátámasztottnak látta, hogy a házassági életközösség megszűnését követően az ingatlant terhelő tartozásokat a felperes saját vagyona terhére fedezte, és a gázközmű-csatlakozás lehetőségét is megteremtette. A felperes tulajdoni hányadát a felperesre eső hozzájárulásnak a műszaki értékhez viszonyított arányában határozta meg. A használati díj iránti viszontkereset elutasításával egyetértett, és utalt arra, hogy a másodfokú bíróság csak a jogalapot, a kereset egy részét döntötte el részítéletével, az egyéb kereseti kérelemre vonatkozóan az eljárás folytatása szükséges.
A jogerős részítélet ellen az alperesek felülvizsgálati kérelmet, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő.
Az alperesek a részítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a másodfokú bíróság téves és iratellenes tényállást állapított meg, és eljárási szabályt sértett azzal, hogy a felperesnek a másodfokú eljárásban pontosított fellebbezése alapján a felperes tulajdonszerzését ráépítés jogcímén megállapította. Érvelésük szerint ez meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül. Hivatkoztak arra is, hogy a becsatolt okiratokból megállapíthatóan az ingatlan tulajdonjoga a II. r. alperest illeti, ezért a Ptk. 137. §-ában foglalt ráépítés szabályainak alkalmazása téves. A II. r. alperes a felperest – hiánypótlásra (illeték lerovásra) való felhívását követően 345 348 forint használati díj és késedelmi kamatai fizetésére is kérte kötelezni (5. sorsz. beadvány), ezzel a felülvizsgálati kérelmét felemelte.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével 3/7 arányú tulajdonszerzésének megállapítására irányult. Érvelése szerint a jogerős ítélettel megállapított tényállás helytelen, a bíróság a bizonyítékokat tévesen mérlegelte, és következtetése logikai ellentmondást tartalmaz. Az ítéleti döntés a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdését is sérti, mert tulajdonszerzése megállapításánál a perben eljárt bíróságok e jogszabályt nem alkalmazták. Álláspontja szerint a kölcsönből felépült családi ház az I. r. alperessel a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti közös szerzeményüknek minősül.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alaptalan.
1. A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra utal, hogy a Pp. 273. §-ának (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmet megváltoztatni nem lehet. Értelemszerűen ez vonatkozik arra is, hogy a felülvizsgálati kérelmet kiterjeszteni sem lehet a felülvizsgálati kérelemben eredetileg nem érintett jogerős ítéleti rendelkezésre.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az alperesnek a Pfv. 5. sorszámú beadványában foglalt – használati díjjal kapcsolatos ítéleti rendelkezés elleni – kérelme érdemi vizsgálatát mellőzte.
2. Alaptalanul hivatkozik arra az alperesi felülvizsgálati kérelem, hogy a felperes a II. r. alperessel szemben ráépítésre csak a másodfokú eljárásban hivatkozott, ami a Pp. 247. §-ának (1) bekezdése szerinti keresetváltoztatás tilalmát sérti. A felperes ugyanis az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőzően már e vonatkozásban keresetét pontosította, ezért keresetének e jogcímen való elbírálása eljárási szabályt nem sért.
3. Helyes a másodfokú bíróság ítéletének – és a jogcímet illetően téves a csatlakozó fellebbezésnek – az a része, hogy a felperes tulajdonszerzése a Ptk.-n alapul. A házastársaknak a hozzátartozó tulajdonában álló telken való építkezésével kapcsolatban a telektulajdonos és a házastársak viszonyára (külső jogviszony) a Ptk., míg a házastársak egymás közötti (belső) jogviszonyára a Csjt. szabályai az irányadók. A jogvita elbírálása során először a telektulajdonos és a házastársak jogviszonya volt elbírálandó a Ptk. 137. §-ában foglalt törvényi szabályok alapján (BH 1976/10/451., CDT 53.).
4. A jogerős ítélet a felperes javára figyelembe vehető közreműködést a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével állapította meg. Éppen az OTP-kölcsön folyósítására vonatkozó okirati bizonyítékokból vonta le a jogerős ítélet azt a következtetést, hogy annak csak egy részét használták fel az építkezéshez. Az ekként megállapított tényállást mind a felülvizsgálati, mind a csatlakozó felülvizsgálati kérelem támadta. Az alperesek iratellenességre, a felperes a következtetések logikai ellentmondásosságára hivatkozott.
A bíróság a tényállást a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt elvek szerint a bizonyítékok összességükben való mérlegelésével állapította meg. Önmagában az, hogy a megállapított tényállás a felek előadásától vagy egyes bizonyítékokból eltér, nem jelenti azt, hogy a megállapított tényállás iratellenes, vagy logikai ellentmondást tartalmazna. A felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem ezzel kapcsolatos álláspontja valójában a bíróságnak a mérlegelését támadja. Következetes azonban a bírói gyakorlat abban, hogy nem képezheti a felülvizsgálat alapját a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás ha az nem iratellenes, nem okszerűtlen és logikai ellentmondást sem tartalmaz. A tényállás megállapításának a módjára vonatkozó eljárási szabálysértés hiányában a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülmérlegelésének, a rendelkezésre álló bizonyítékok újbóli értékelésének a felülvizsgálati eljárásban ugyanis helye nincs (BH 1994/5/247., BH 1995/4/226-II.).
Mindezek következtében a peres felek a tényállás megállapításával kapcsolatos eljárási szabálysértésre okkal nem hivatkozhatnak.
5. A Legfelsőbb Bíróságnak a Ptk. 137. §-ának alkalmazására vonatkozó PK 7. sz. állásfoglalása értelmében a ráépítés jogkövetkezményeit nem lehet alkalmazni, ha a felek a ráépítéssel kapcsolatban a tulajdonjog rendezése kérdésében eltérően állapodnak meg; az erre vonatkozó megállapodás nincs meghatározott alakhoz kötve (I. pont és annak indokolása).
Az állásfoglalás III. pontja pedig kimondja, hogy a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdésében említett építkezés (bővítés, hozzáépítés, átépítés, beépített ingatlanon újabb épület létesítése stb.) az egyéb törvényes feltételek megléte esetén és a felek eltérő megállapodásának hiányában – az épület rendeltetésétől függetlenül – keletkeztet közös tulajdont. Nem lehet közös tulajdont keletkeztető építkezésnek tekinteni az épület szerkezetét nem érintő karbantartási, korszerűsítési, felújítási és más építési munkákat.
A II. r. alperes a perben mindvégig a tulajdonjog megállapítása iránti kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság azt látta megállapíthatónak, hogy az építkezést teljes egészében a II. r. alperes valósította meg. A jogerős ítélet pedig a rendelkezésre álló bizonyítékok felülmérlegelésével az építkezéshez való jelentéktelen összegű (46 674 forint) felperesi hozzájárulást megállapítva, a felperes javára csekély tulajdoni hányadot állapított meg. Az eljárt bíróságok nem voltak azonban figyelemmel arra, hogy bár az építési kölcsönt a házastársak vették fel – amely kölcsönügyletben a II. r. alperes egyetemleges adóstársként vett részt –, de a kölcsön irataihoz csatolt ,,nyilatkozat'' tartalma szerint a II. r. alperes az építési kölcsön felvételéhez tulajdonjoga változatlanul hagyásával járult hozzá. Ebből pedig még a teljes kölcsön összegének az építésre való felhasználása esetén is a tulajdonjogra vonatkozó eltérő megállapodás következik, amely a ráépítés szabályainak alkalmazását eleve kizárja, ezért a felperes tulajdonjoga megállapítását a II, r. alperessel szemben okkal nem kérheti.
A felperes javára a jogerős ítélettel megállapított beruházás értéke, annak az egész ingatlanhoz viszonyított mértéke, az épület jogerős ítélet szerinti készültségi fokára is figyelemmel azonban még eltérő megállapodás hiányában sem alapozza meg a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdésén alapuló tulajdonszerzést.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság érdemben helyes – a felperes tulajdonszerzését elutasító – ítéleti rendelkezését a fenti indokok alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv.II.21.433/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás