KK BH 2003/348
KK BH 2003/348
2003.08.01.
Személyiséget sértő reklám miatt nem kizárt a reklámfelügyeleti eljárás hivatalból történő megindítása [1997. évi LVIII. tv. 4. §, 16. §].
Az elsőfokú fogyasztóvédelmi hatóság 1997. november 19-én kelt határozatával reklámfelügyeleti eljárás keretében 500 000 Ft pénzbírság megfizetésére kötelezte a felperest.
A határozat indokolása szerint a felperes II. János Pál pápát egy sajátos helyzetben (ásítás vagy tüsszentés közben) ábrázoló, az RTL Klub hírműsorát reklámozó fotó óriásplakáton történő közzétételével megsértette a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 4. §-ának a) pontját.
A bírság kiszabásával egyidejűleg a határozat megtiltotta a reklám további közzétételét.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1997. december 30-án kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a kiszabott bírság összegét 100 000 Ft-ra mérsékelte, egyebekben pedig helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte, anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozással.
Álláspontja szerint az alperesi határozat egyértelműen sérti a Grtv. 16. §-ában foglaltakat, mert a perbeli esetben a reklámfelügyeleti eljárás csak kérelemre lett volna indítható.
E szabály összhangban áll a Ptk. 85. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, mely szerint a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni.
Az alperes az eljárást – nem vitatottan – hivatalból indította, mely jogszabálysértő volt.
Az alperes anyagi jogilag is megalapozatlan határozatot hozott, mert a Grtv. 4. §-a a) pontjának megsértéséért kizárólag abban az esetben lehet a felelősséget megállapítani, ha azt megelőzően a bíróság a személyhez fűződő jogsérelmet megállapította.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes és az alperes közötti jogviszonyban nem a Ptk., hanem a Grtv. az irányadó jogszabály.
Álláspontja szerint a Grtv. 15. §-ának (3) bekezdése lehetőséget ad a Grtv. szerinti eljárással párhuzamosan polgári per lefolytatására is a személyiségi jog védelme érdekében.
Rámutatott, hogy a felperesi jogsértés önmagában azáltal valósult meg, hogy a pápa arcképét a felperes reklámozás céljából nyilvánosságra hozta.
A másodfokú eljárás során az alperes beszerezte az Apostoli Nunciatúra nyilatkozatát. Eszerint az egyházfő képmásának felhasználásához engedély szükséges, ilyen engedélyt azonban a felperes felmutatni nem tudott.
Nem osztotta az elsőfokú bíróság a felperes álláspontját az alperes eljárásjogi jogszabálysértése vonatkozásában sem. Úgy találta, hogy a Grtv. 16. §-ának (1) és (2) bekezdéséből, továbbá a 15. § (1) bekezdéséből egyértelműen következik a hivatalbóli eljárás megindíthatóságának lehetősége.
Az elsőfokú bíróság a Magyar Katolikus Püspöki Kar tiltakozó levelét kérelemként értékelte, annak ellenére, hogy a kérelem nem a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség részére került kézbesítésre, és nem az egyház- és államfő képviseletére jogosult intézmény terjesztette elő. Kifejtette, hogy a hivatalbóli gyors eljárást az is indokolta, hogy a sérelmet szenvedett fél a Katolikus Egyház feje, aki a vallásos érzületű emberek számára egyben jelkép is.
A bírság összegének megállapítása tekintetében az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes megfelelően mérlegelte azt, hogy a felperesi cég által közzétett reklám óriásplakát formájában közterületen, több példányban került megjelenítésre.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, amelynek elbírálására során a Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a per főtárgya tekintetében – helybenhagyta, az eljárási illeték megfizetésére kötelező rész tekintetében megváltoztatta, és további 5000 Ft kereseti eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest.
Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperes és az alperes között keletkezett közigazgatási jogviszonyban a Ptk.-val azonos rangú Grtv. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Grtv. 4-7. §-a tartalmazza az általános reklámtilalmakat és reklámkorlátozásokat.
A Grtv. 16. §-ának (1) bekezdése feljogosítja a fogyasztóvédelmi hatóságot annak tényállásbeli megítélésére, hogy a Grtv. 4. §-ában felsorolt általános, illetve egyes reklámok közzététele tilalmának megsértése fennáll-e.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Grtv. nem írja elő, hogy a bíróság vagy más hatóság által már megállapított jogsértés hatására léphet fel csak az alperesi hatóság. A Grtv. adja meg a jogot az alperesnek, hogy az eset összes körülményeinek mérlegelésével megítélje azt, hogy egy adott reklám kegyeleti jogot, vagy éppen személyhez fűződő jogot sért-e.
Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy nem vitásan jogos elvárás egy jogszabállyal szemben annak egyértelmű, félre nem érthető nyelvtani szövegezése.
A Grtv. 16. §-a (2) bekezdésének hatályos szövege a másodfokú bíróság álláspontja szerint inkább tágító, mint szűkítő rendelkezés. A kérelmező jogát hangsúlyozza ki az eljárás megindítására, vagyis a jogalkotó lehetővé teszi az eljárás megindítását olyan esetben is, amikor a hatóság nem lép fel, nem érzékeli a jogsértést, vagy nem akar fellépni, mert megítélése szerint a megjelent fotó, reklám nem sért közérdeket, de a képen, vagy a reklámban magát felismerő személy szubjektív meggyőződése az, hogy a kép személyiségi jogait sérti.
A Grtv. 16. §-ának (2) bekezdése tehát azt kívánja alátámasztani, hogy a kérelmező kérheti, kikényszerítheti az eljárás megindítását.
Osztotta tehát a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az alperes hivatalbóli eljárásra való jogosultságával kapcsolatban kifejtett álláspontját, hangsúlyozva, hogy a Grtv. nem köti más eljárás lefolytatásához a tiltott reklámtevékenység megállapítását, önmagában tilos a Grtv. 4. §-ának a) pontjában nevesített tevékenység.
Olyan korlátozást, megkötést pedig a jogszabályhely nem tartalmaz, hogy a Grtv. 16. §-ának (2) bekezdése szerint a személyiségi jog megsértése esetén kizárt a hivatalbóli eljárás, az eljárás kizárólag a sérelmezett fél kérelmére indulhat. Emellett a Grtv. 17. §-ának (1) bekezdése is úgy rendelkezik – összhangban a 16. §-sal –, hogy a reklámfelügyeleti eljárás során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit az e törvény 18-19. §-aiban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, mely nem érinti az Áe. 13. §-ának (1) bekezdését, miszerint az eljárás kérelemre, vagy hivatalból indul.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben a jogsértés igen széles körben valósult meg, a katolikus egyházfő fotóját megjelenítő óriásplakát nem csak II. János Pál pápa személyiségi jogát, hanem minden jó érzésű és hívő ember vallásos érzületét is sértette, így az alperesi hatóság mintegy a közvélemény képviselőjeként lépett fel a reklámfelügyeleti eljárása során.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Grtv. 16. §-ának (2) bekezdését. Álláspontja szerint a fogyasztók érdekvédelmét ellátó közigazgatási szervek és társadalmi szervezetek számára is csak arra az esetre állapít meg a jogszabály eljárás-kezdeményezési jogot, amennyiben a sérelmet szenvedett fogyasztó személye nem állapítható meg, illetve, ha az igények érvényesítése a sérelmet szenvedett fogyasztók számára tekintettel nem lenne célravezető. Ekként tehát az eljáró közigazgatási hatóság a ,,lex specialis derogat generali'' elvének megsértésével alakilag is megsértette az eljárásra vonatkozó szabályokat.
A közigazgatási hatóságoknak nem volt hatásköre arra, hogy a személyiségi jogok megsértése iránti ügyben eljárjon, mivel az anyagi jogi szabályok szerint azok csak személyesen érvényesíthetők, és az eljárás csak kérelemre indítható.
A Ptk. 85. §-ának (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. Rögzítendő, hogy a jelen tárgyú üggyel kapcsolatosan sem a reklámfelügyeleti eljárásban, sem más külön eljárásban – így polgári perben – nem érvényesítette II. János Pál pápa sem személyesen, sem megbízottja, vagy meghatalmazottja útján a személyhez fűződő jogait. Ebből a szempontból – álláspontja szerint – nem lehet figyelembe venni az Apostoli Nunciatúra nyilatkozatát, mert az nem tekinthető olyan kérelemnek, amely II. János Pál pápa személyhez fűződő jogainak érvényesítését, illetve az eljárás lefolytatását indítványozta volna.
Amennyiben II. János Pál pápa személyiségi jogának megsértése miatt akár a közigazgatási szerv előtt eljárást kezdeményezett volna, akár a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt pert indított volna, abban az esetben is csupán a bíróságnak lett volna jogosultsága arra, hogy a személyhez fűződő jogok megsértésére vonatkozó vitában döntést hozzon.
Közigazgatási szerv személyhez fűződő jogok megsértését nem állapíthatja meg, ezzel szemben azonban a fogyasztóvédelmi szervek a perben megtámadott határozataikban éppen ezt tették.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozással kérhető.
A felperes a felülvizsgálati kérelemben kifejezetten a közigazgatási eljárás során és a per eddigi szakaszában kifejtett álláspontjára alapozottan kifogásolta a jogerős ítéletet.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a Fővárosi Bíróságnak az alperesi eljárást az elsőfokú bírósággal egyezően jogszerűnek minősítő okfejtésével.
Az ügyben eljárt bíróságok részletesen rögzítették az irányadó tényállást, és abból helyes jogi következtetést vontak le.
A felperesnek a közigazgatási hatóság eljárásával, az ügyben hozott határozatokkal szemben támasztott anyagi és eljárásjogi kifogásait a másodfokon eljárt bíróság megfelelő mélységben elemezte és vizsgálta.
Kimerítő alapossággal értékelte és mérlegelte a felperesnek a hivatalból indított és lefolytatott eljárással szemben felhozott jogi aggályait.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperesi hatóság feladat- és hatásköréből adódóan a közigazgatási szerv eljárása nem a személyhez fűződő jogok védelme tárgyában folyt, hanem a reklám jogszerűségének, megengedhetőségének vizsgálata alapján reklámfelügyeleti eljárás indult.
A személyhez fűződő jogok megsértése esetén a polgári jog szabályai szerinti jogérvényesítés lehetőségét a Grtv. 15. §-ának (3) bekezdése megteremti, amely polgári per keretében történik, és elhatárolandó a tiltott reklámozás tárgyában indított reklámfelügyeleti – közigazgatási – eljárástól.
Ezt az értelmezést erősíti meg a Grtv. 15-20. §-aihoz fűzött törvényi indokolás is.
A Grtv. nem tartalmaz olyan szabályozást, mely szerint kizárólag a sérelmet szenvedett kérheti a reklámmal megsértett személyes jogainak védelmét a közigazgatási hatóságtól, ugyanakkor az Áe. szabályainak a Grtv. 17. §-ának (1) bekezdése szerinti alkalmazandósága megteremti az officialitás jogszabályi lehetőségét, sőt, esetleges szükségességét is. Ezt a Grtv. 16. §-a egyértelműen rögzíti.
Utal arra is a Legfelsőbb Bíróság, hogy az eljárt bíróságok helyesen értékelték az Apostoli Nunciatúra és a Magyar Katolikus Püspöki Kar e tárgyban született nyilatkozatát illetve levelét, az Önszabályozó Reklám Testület állásfoglalását és a vallásos személyek érzületének sérelmét mint a hivatalból lefolytatott eljárás szükségességét egyértelműen alátámasztó bizonyítékokat.
Végezetül kiemeli azt is a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben az alperesi hatóság az eljárás során nem a személyhez fűződő jogok megsértésének tárgyában döntött, hanem a Grtv. tiltó rendelkezéseibe ütköző reklámtevékenység miatt marasztalta el a felperest.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi álláspont a személyhez fűződő jogokat polgári jogi kategóriaként értelmezi, és a jogérvényesítés személyességére vonatkozó előírást terjeszti ki a közigazgatási jog területére.
A felperesi okfejtéssel szemben a személyhez fűződő jogok alkotmányos jogok [a Magyar Köztársaság Alkotmánya 59. §-ának (1) bekezdése, 70/A. § (1) bekezdés], azok védelmére a reklámügyben eljárt hatóságok a közigazgatási jog szabályai szerint hivatottak.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.VI.37.548/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás