355/B/2003. AB határozat
355/B/2003. AB határozat*
2006.07.24.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 17. § (7) bekezdésének második és harmadik mondata alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére, valamint a Békés megyei Bíróság Pkf. 21.467/2002/2. számú végzésével jogerősen befejezett ügyben történő alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Békéscsabai Városi Bíróság 043-Vh. 627/2002/8. és 043-Vh. 628/2002/8. számú, valamint a Békés Megyei Bíróság 1. Pkf. 21.467/2002/2. számú végzésének megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az alkotmányjogi panasz előterjesztője a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: Vdr.) 17. § (7) bekezdése második és harmadik mondata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint annak megállapítását kérte, hogy e jogszabályi rendelkezés a Békés Megyei Bíróság 2. Pkf. 21.467/2002/2. számú végzésével jogerősen elbírált végrehajtási ügyben nem alkalmazható.
Indítványozta továbbá a Békéscsabai Városi Bíróság 043-Vh. 627/2002/8. és 043-Vh. 628/2002/8. számú, valamint a Békés Megyei Bíróság 1. Pkf. 21.467/2002/2. számú végzésének megsemmisítését.
Előadása szerint a kérelmére indult végrehajtási eljárásokban a végrehajtótól a végrehajtási költségek előlegezésére nem kapott felszólítást, amelyből arra következtetett, hogy a végrehajtási eljárás szünetel. A követelés engedményezését követően a végrehajtó felhívásából értesült, hogy az eljárások folyamatban vannak, a végrehajtó időközben végrehajtási cselekményeket folytatott le.
Ezután az indítványozó végrehajtási kifogást nyújtott be a Békéscsabai Városi Bírósághoz, melyben kifejtette álláspontját, miszerint az előlegezésre történő felhívás hiányában a bírósági végrehajtásról szóló 1994. LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 52. § e) pontja értelmében az eljárás szünetelt. Az elsőfokú bíróság e tárgyban a végrehajtási kifogást a 043-Vh.627/2002/8. számú és a 0403-Vh.628/2002/8. számú határozatával elutasította. Megállapította, hogy a végrehajtó jogszerűen járt el akkor, amikor a költség előlegezése nélkül a végrehajtást megkezdte, a Vdr. 17. § (7) bekezdése szerint ugyanis a végrehajtó az előlegezésre vonatkozó felhívástól eltekinthet, ennek tényét és időpontját a végrehajtási ügy irataiban köteles feltüntetni. Ilyen esetben pedig nem állapíthatja meg az eljárás szünetelését az előlegezés elmaradása miatt.
E határozatok ellen az indítványozó jogorvoslattal élt.
Az elsőfokú bíróság 043-Vh.627/2002/8. számú végzése elleni fellebbezés elbírálásának eredményeként született jogerős határozattal kapcsolatosan az indítványozó nem fordult az Alkotmánybírósághoz.
A 0403-Vh.628/2002/8. számú végzést a Békés Megyei Bíróság 2. Pkf. 21.467/2002/2. számú végzésével helyben hagyta.
E határozatot az indítványozó 2003. február 17-én vette át, ellene a 2003. április 17-én ajánlottan postára adott és az Alkotmánybírósághoz április 23-án érkezett beadványában alkotmányjogi panasszal élt. Arra az esetre, ha beadványa nem felelne meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott jogszabályi feltételeinek, az indítványozó azt utólagos normakontrollra irányuló indítványként kérte elbírálni.
Megítélése szerint a hitelező tulajdonhoz való jogából következően jogosult eldönteni, kívánja-e követelését végrehajtás útján érvényesíteni, vagy nem. Ha pedig már elindult az eljárás, „[a] Vht. a végrehajtás elrendelése és a foganatosítás megkezdése közötti határvonalon választási lehetőséget biztosít a végrehajtást kérőnek”, hogy a végrehajtás elrendelése után kívánja-e még a folytatást. Amennyiben igen, akkor a végrehajtói költségelőleget meg kell fizetni, de dönthet úgy is, hogy nem kívánja többé a végrehajtást, nem előlegezi meg a költségeket, hanem „belenyugszik az eljárás szünetelésébe”. A Vdr. elveszi a végrehajtást kérő ezen lehetőségét, amikor módot ad a végrehajtónak, hogy az előlegezéstől eltekintsen, így a jogalkotó „a végrehajtó kezébe adja a döntést,” sértve az Alkotmánynak a tulajdonhoz való jogot biztosító 13. § (1) bekezdését.
Előadta továbbá, hogy a jogalkotó a törvényi felhatalmazás kereteit túllépve, a Vht. 52. és 54. §-aival ellentétesen állapította meg a Vdr.-ben a költségek előlegezésére és ezzel összefüggésben a szünetelésre vonatkozó szabályokat, amelynek következtében sérült az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelménye.
II.
Az Alkotmánybíróság döntésénél az alábbi jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
2. A Vdr. támadott – és az alkotmányjogi panasz benyújtásakor hatályos – szabálya:
„17. § (7) „[...] A végrehajtó az előlegezésre vonatkozó felhívástól eltekinthet, ennek tényét és időpontját a végrehajtási ügy irataiban köteles feltüntetni. Az előlegfelhívás mellőzése esetén azonban a végrehajtó nem állapíthatja meg az eljárás szünetelését az előlegezés elmaradása miatt, hanem köteles a végrehajtás foganatosítását az adott ügyben irányadó szabályok szerint megkezdeni.”
III.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az alkotmányjogi panaszt a benyújtására nyitvaálló határidő 2003. április 18-án telt le. Az indítványozó beadványát április 17-én – ajánlottan – adta postára, ezért az Alkotmánybíróság úgy tekintette, hogy az alkotmányjogi panaszt az indítványozó az Abtv. 48. § (2) bekezdésében megjelölt határidőn belül nyújtotta be. (768/D/2002. AB határozat, ABH 2003, 1542, 1544.; 917/D/2002. AB határozat, ABH 2004, 1680, 1684.)
Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az egyes igazságügyminiszteri rendeletek módosításáról szóló 23/2005. (XI. 10.) IM rendelet 2. § (1) bekezdése a Vdr. kifogásolt 17. § (7) bekezdése helyébe más rendelkezést léptetett, amelyet a 4. § (1) bekezdése értelmében a hatálybalépése után (2005. november 25.) indult végrehajtási ügyekben kell alkalmazni.
Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.) Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges, mivel ezekben az esetekben az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és – ha az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja – a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség.
Mivel az indítványozó alkotmányjogi panasszal élt, az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezést érdemben bírálta el.
2.1. Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
Az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése kimondja a tulajdonjog védelmét. A tulajdonhoz való jog az alapvető jogok közé tartozik és alkotmányos védelme eszerint áll fenn. [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.] A tulajdonhoz való jog alkotmányos védelme nem korlátozódik a polgári jog értelmében fennálló tulajdonjogra, hanem kiterjed mindenféle vagyoni jogosítványokra is. [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 104, 108.; 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, 1993, 373, 380.]
A Vdr. 17. § (7) bekezdésének második mondatában foglalt szabály – amely a végrehajtási eljárás költségeinek előlegezésére történő felhívás hiányában nem ad lehetőséget az eljárás szünetelésének megállapítására – a Vht. 52. § e) pontjában előírt jogkövetkezmény alól mentesíti a végrehajtást kérőt. Utóbbi rendelkezés főszabályként szünetelést ír elő a végrehajtási költség előlegezésének elmulasztása esetére, mely a Vht. 54. § (2) bekezdésében írt esetben az eljárás megszűnéséhez vezet.
E rendelkezés célja, hogy a végrehajtó mulasztása vagy a Vdr. 17. § (7) bekezdésében biztosított mérlegelési joga gyakorlása esetén a végrehajtást kérőnek az eljárás lefolytatásához biztosított joga ne sérüljön. (Amennyiben a végrehajtást kérő az eljárást nem kívánja folytatni, úgy a Vht. 55. § a) pontja alapján kérheti a végrehajtás megszüntetését.)
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Vdr. támadott rendelkezése és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés között alkotmányjogilag értékelhető összefüggést nem látott megállapíthatónak, ezért az alkotmányjogi panaszt e vonatkozásban elutasította.
2.2. Az Alkotmány 37. § (3) bekezdése alapján a Kormány tagjának rendelete törvénnyel vagy a Kormány rendeletével ellentétben álló nem lehet.
A végrehajtási jellegű jogszabályokkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg: „[a] végrehajtási jogszabályok – az alapszabály keretei között – elsősorban olyan részletes szabályokat állapítanak meg, amelyek elősegítik az alapszabály rendelkezéseinek a gyakorlati megvalósulását, értelmezik az alapszabályban használt fogalmakat. A felhatalmazás kereteinek túllépése – a jogforrási hierarchia rendjének megsértésén keresztül – alkotmányellenességet eredményez.” [19/1993. (III. 27.) AB határozat, ABH 1993, 431, 432–433.] Önmagában azonban a Jat. szabályainak megsértése nem valósít meg alkotmányellenességet, csak akkor, ha egyben valamely alkotmányos elv vagy rendelkezés sérül. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 159.; 34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172.] „Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiságból eredő jogbiztonság védelme érdekében, illetve más alkotmányos rendelkezések alapján (lásd pl. a jogforrási hierarchiára vonatkozó alkotmányi szabályokat) egyes jogalkotási (a Jat.-ban is szereplő) alapelveket alkotmányos védelemben részesít.” [2/2002. (I. 25.) AB határozat, ABH 2002, 41, 56.]
A Vdr.-t – annak preambuluma szerint – az igazságügyminiszter a Vht. 307. § (2) bekezdés h) pontja alapján bocsátotta ki. E rendelkezés részletesen meghatározta, hogy mely tárgykörökben alkothat rendeletet az igazságügy-miniszter. Így a h) pontja felhatalmazta a végrehajtói díjszabás, a megyei bírósági végrehajtó végrehajtási jutalma, a végrehajtási költségátalány, a végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselők díjazásának, míg a g) pont a végrehajtói ügyvitelre vonatkozó szabályok megállapítására. A felhatalmazó rendelkezés alapján a Vdr. I–III. és V. Fejezete tartalmazza a végrehajtó által felszámítható munkadíj, költségtérítés és behajtási jutalék általános és részletes szabályait, míg a IV. és VI. Fejezet ennek megfizetése módját és a díjjegyzékkel kapcsolatos szabályokat – utóbbiak részben ügyviteli jellegűek.
A Vht. 34. §-a mondja ki a végrehajtás során felmerülő költségnek a végrehajtást kérő általi előlegezését, míg a Vht. 52. § e) pontja az előlegezési kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményét, amely főszabályként a végrehajtás szünetelése. A felhívás idejéről a Vht. nem rendelkezik. Az előlegezési kötelezettség azonban nem áll be automatikusan, így nem kerülhet mulasztásba a végrehajtást kérő, amíg a befizetésre felhívást nem kapott, azaz az előlegezés elmaradása ebben az esetben nem eredményezheti az eljárás szünetelését.
Ebből következően a Vdr. támadott rendelkezése összhangban áll a Vht.-ben foglaltakkal, azaz az igazságügyminiszter az Alkotmány 37. § (3) bekezdésében, illetve a Jat. 8. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, felhatalmazása kereteit nem túllépve állapította meg a kifogásolt szabályt.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vdr. 17. § (7) bekezdése az Alkotmány 2. § (1) bekezdését nem sérti, ezért az alkotmányjogi panaszt e tekintetben is elutasította.
IV.
Az Abtv. 1. §-a rendelkezik az Alkotmánybíróság hatásköréről. Sem e rendelkezés, sem más törvény szerint sincs hatásköre az Alkotmánybíróságnak bírósági döntések felülvizsgálatára, megsemmisítésére.
Ezért Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely a megjelölt bírósági határozatok megsemmisítésére irányult, az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § b) pontjára figyelemmel – érdemi vizsgálat nélkül – visszautasította.
Budapest, 2006. június 12.
Dr. Bagi István s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás