PK BH 2003/362
PK BH 2003/362
2003.09.01.
A feltételhez kötött öröklési szerződéssel szemben köteles rész iránti igény érvényesíthető, ha a feltétel – az örökhagyó rászorultsága – haláláig nem következett be, és ezáltal a szerződés csak mint végrendelet hatályosulhat [Ptk. 228. § (1) bek., 200. § (2) bek., 207. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében – egyéb rendelkezés mellett – a felperes öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint M. Z. örökhagyónak a felperes és az I. r. alperes a gyermekei, a II. r. alperes túlélő házastársa. Az örökhagyó a felperes után korábban gyermektartásdíjat fizetett ugyan, de kapcsolatot nem tartottak. Az örökhagyó a családjával (az alperesekkel) jó anyagi körülmények között élt, huzamos ideig külföldön végzett munkát. Egy alkalommal munkatársaitól eltérő időpontban töltötte szabadságát, amikor ők halálos autóbalesetet szenvedtek. Ezt követően 1995. február 20-án az örökhagyó és az I. r. alperes – aki ekkor 20 éves egyetemi hallgató volt – öröklési szerződést kötöttek. A szerződés tartalma szerint az örökhagyó kijelentette: számít arra, hogy a jövőben koránál és egészségi állapotánál fogva eltartásra és gondozásra fog szorulni, és a jövőben szükségessé váló tartását és gondozását az I. r. alperesen keresztül kívánja biztosítani. A szerződésben általános örökösévé az alperest tette azzal, hogy hagyatékát, ha a II. r. alperes azt igényli, túlélő házastársa haszonélvezeti joga terhelje. Az I. r. alperes e juttatás elfogadása mellett vállalta, hogy annak ellenében az örökhagyót akkortól kezdve, ahogy azt igényli, eltartja, ennek során minden szükségessel ellátja, gondozza, betegségében ápolja, gyógykezelteti és tisztességgel eltemetteti. 1997. február 14-én az örökhagyó leukémiás megbetegedését állapították meg és kórházi kezelésére került sor. Ezt követően haláláig mindössze egy hetet töltött otthonában.
Az elsőfokú ítélet szerint az I. r. alperes egyetemi tanulmányai mellett sok időt tudott a beteg örökhagyó mellett tölteni. 1997. február 14-től az örökhagyó természetbeni gondozását és tartását jó részt az I. r. alperes végezte el. Az örökhagyó halálát követő hagyatéki eljárásban az örökhagyó leltárba felvett hagyatékának túlnyomó részét – részben a II. r. alperes haszonélvezeti jogával terhelten – ideiglenes hatállyal adta át a közjegyző az öröklési szerződés alapján az I. r. alperesnek.
A felperes a perben az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte azzal, hogy köteles rész iránti igényt érvényesít. Az érvénytelenséget arra alapította, hogy a szerződés színlelt, ezért semmis. A szerződő felek szándéka szerint az örökhagyó az I. r. alperest nem annak saját vagyona terhére nyújtott tartás ellenében, hanem ellenszolgáltatás nélkül kívánta örökösévé nevezni.
Az elsőfokú bíróság a kereset elutasítását azzal indokolta, hogy a perben bizonyított tények nem alkalmasak annak megállapítására, hogy a szerződés színlelt. Az I. r. alperes az örökhagyó igényei szerinti tartást, gondozást vállalt, és a szerződéskötéstől az örökhagyó haláláig az örökhagyó elvárásainak megfelelő szolgáltatásokat nyújtotta (ápolás, gondozás, gyógykezeltetés és feltehetően az anyagi kiadásokhoz is hozzájárult ösztöndíjával). A szerződő felek szándéka is öröklési szerződés megkötésére irányult és annak az örökhagyó által elvárt mértékű teljesítése az örökhagyó haláláig meg is történt.
A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezéseit a perköltség és illetéktérítés tekintetében részben megváltoztatta, a felperesi keresetet elutasító rendelkezést pedig helybenhagyta, és a felperest másodfokú perköltségben marasztalta.
A per érdemét illető fellebbezés alapján rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és az abból levont jogi következtetés helytálló. Kiemelte, hogy az öröklési szerződés a szerződő felek életviszonyait hosszabb időtartamra szabályozó szerződés, amely rögzíti a vállalt tartási ellenszolgáltatások teljes körét. Azok teljesítésére azonban csak olyan körben és olyan mértékben kerül sor, amilyen mértékű szolgáltatásokat az örökhagyó körülményei szükségessé tesznek. A perbeli esetben a szerződő felek szándéka arra irányult, hogy az örökhagyó egészségi állapotának romlásából eredően vagy jövedelemcsökkenése folytán szükségessé váló tartását az I. r. alperes biztosítsa a juttatás fejében. A bizonyítékok pedig nem voltak alkalmasak annak igazolására, hogy az örökhagyó bármilyen ellenszolgáltatás nélkül, tehát ingyenesen kívánta az I. r. alperest juttatásban részesíteni. Azt pedig, hogy az örökhagyó a tartási szolgáltatásoknak csak egy részét vette igénybe, a színleltség megállapítására nem alkalmas. Az I. r. alperes ösztöndíja fedezetet nyújtott a saját vagyona terhére nyújtott szükséges mértékű tartásra is.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, keresetének való helyt adás iránt a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint a jogerős ítélet azért törvénysértő, mert a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen, a tényállás ezért megalapozatlan. A jogerős ítélet egyes bizonyítékokat és tényeket mellőzött, a mellőzés indokát sem adta, ezért a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségét is megsértette. A szerződéskötésre sem a tartás biztosítása céljából került sor, hanem az örökhagyó a munkatársait ért baleset hatására kötött szerződést. Az I. r. alperes nem is volt abban a helyzetben, hogy tartási kötelmet vállaljon, és lehetősége sem volt a szerződéskötéskor a helytállásra, mert maga is az örökhagyó eltartásában élt. Álláspontja szerint mindezen körülmények miatt az állapítható meg, hogy a szerződéssel célzott joghatás elérése színlelt.
Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
A felperes keresetében az öröklési szerződést annak semmisségére alapul szolgáló okból: színleltség jogcímén támadta, ám mint végintézkedésnek (végrendelet) az érvényességét viszont elismerte, és köteles rész iránti igényt kívánt érvényesíteni. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a perben a felperest annak hitelt érdemlő bizonyítása terhelte, hogy az örökhagyó és az I. r. alperes szerződési akarata nem a jognyilatkozatuknak megfelelő öröklési szerződés megkötésére irányult, hanem más jogügyletet leplez. A felperesi érvelés szerint a felek akarata valójában nem tartással fedezett, hanem ellenszolgáltatás nélküli juttatásra irányult, amit a felülvizsgálati kérelemben is részletezett bizonyítékok és tények alátámasztanak. Ezzel szemben az öröklési szerződés 1. pontja szerint: az örökhagyó kijelentette, hogy ,,számít arra, hogy a jövőben koránál és egészségi állapotánál fogva eltartásra és gondozásra fog szorulni'', ezért a jövőben szükségessé váló eltartását és gondozását leányán keresztül kívánja biztosítani. Ezért tartás és gondozás ellenében hagyatéka általános örökösévé az I. r. alperest nevezte. Az I. r. alperes pedig a szerződés 3. pontja szerint a juttatást elfogadva vállalta, hogy édesapját ,,akkortól kezdve, ahogy azt igényli, eltartja, minden szükségessel ellátja, gondozza, ápolja, eltemetteti''. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Az öröklési szerződésre mint kétoldalú jogügyletre is alkalmazhatók a szerződésekre vonatkozó általános szabályok, így a Ptk. 228. §-ának (1) bekezdése is. Eszerint, ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeli eseménytől tették függővé (felfüggesztő feltétel), a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be. Nem volt ezért akadálya annak, hogy az örökhagyó a jövőbeli koránál és állapotánál fogva szükségessé váló tartása és gondozása biztosítása érdekében kössön öröklési szerződést, és ugyanígy annak sem, hogy az I. r. alperes a jövőbeli az örökhagyó igényeinek megfelelő eltartást és gondozást vállaljon örökségi juttatás ellenében. A felek szerződéskötéskori személyi és anyagi körülményei ezért a szerződés érvényessége szempontjából ügydöntő jelentőséggel nem bírnak, a szerződés érvényes, csupán a hatályának beálltát tették a felek jövőbeli eseménytől függővé. Az pedig, hogy a felek akarata más szerződés megkötésére irányult volna, nem nyert bizonyítást, nem állapítható meg ezért, hogy a perbeli öröklési szerződés a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint színlelt szerződés lenne, ezért az érvénytelenség iránti kereset elutasítása jogszabályt nem sért. A színleltség megállapítása iránti keresetet elutasító jogerős ítéleti rendelkezést ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-a (1) bekezdése alapján – a fenti indokbeli eltéréssel – hatályában fenntartotta.
A feltárt adatok alapján azonban az is egyértelműen megállapítható, hogy a szerződésben kikötött felfüggesztő feltétel nem következett be. Az örökhagyó a szerződéskötést követően sem természetben, sem pénzben támogatásra nem szorult, 1997. februártól pedig kórházi ellátásban részesült, arra utaló adat nincs, hogy ezzel egyidőben az alperestől tartást vagy gondozást igényelt volna. Az I. r. alperes is változatlanul felsőfokú tanulmányokat végzett, így a rendszeres kórházi látogatáson kívül az sem állapítható meg, hogy az örökhagyó részére a szerződés szerinti szolgáltatásokat nyújtotta volna. Ezért – a felfüggesztő feltétel bekövetkeztének hiányában – a szerződés hatálya nem állt be, így a szerződéshez fűződő jogkövetkezmények (az adott esetben a köteles rész iránti igény érvényesítésének kizártsága) nem alkalmazhatók.
Egységes a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség nem jelenti egyúttal a jogcímhez való kötöttséget is. A bíróság feladata a kereset alapjául szolgáló jogvita elbírálása, és a döntést nem akadályozhatja az, hogy a felperes a követelés jogcímét helytelenül jelölte meg (BH 1989/7/272., PJD. XI. 229.). A felperes az öröklési szerződésben foglalt végintézkedés érvényességét mint végrendeleti juttatást elismerte, és a perben köteles rész iránti igényt kívánt érvényesíteni. Miután az I. r. alperes a hagyatékra az öröklési szerződés alapján tartott igényt, a felperes e kereseti kérelme a Legfelsőbb Bíróság PK 261. sz. állásfoglalása értelmében olyan anyagi jogi nyilatkozatot is tartalmazó kereseti kérelem, amellyel az eljárt bíróságok érdemben nem is foglalkoztak, a felperest keresete pontosítására sem hívták fel. A köteles résszel kapcsolatos kereseti kérelem körében a döntéshez szükséges tények nem állapíthatók meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a perköltségre vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A további eljárásra vonatkozóan meghagyja, hogy a felperest a keresete pontosítására hívja fel, a szükséges bizonyítást folytassa le, és ezt követően lesz abban a helyzetben, hogy a perben előterjesztett valamennyi kereseti kérelem körében döntést hozhasson.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján részítéletet hozott, a PK 154. sz. állásfoglalásában foglaltak alapján a részítélettel lezárt kérdés tekintetében perköltség viseléséről nem döntött, a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárás költségeit csupán megállapította, melyek viseléséről az új határozat hozó bíróságnak kell dönteni. (Legf. Bír. Pfv.II.21.754/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás