PK BH 2003/364
PK BH 2003/364
2003.09.01.
A részarány-tulajdonosok igényének kielégítése megelőzi a vételi jogon alapuló földkiadást [1992. évi I. tv. (Sztv.); 1992. évi II. tv. (Atv.) 13. §; Ptk. 365. § (1) bek., 312. § (1) bek.].
Az I. r. felperes az 1980. augusztus 15-én, míg a II-III. r. felperesek az 1986. január 6-án megkötött szerződésekkel haszonbérbe vettek az alperestől a jelenleg 0102/12 hrsz.-on nyilvántartott szántóból személyenként 1 kh területet. A felperesek 1992. április 2-án bejelentették az alperesnek, hogy a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (Sztv.) hatályba léptetéséről és az átmeneti szabályokról rendelkező 1992. évi II. törvény (Átv.) alapján élni kívánnak az őket megillető vételi joggal; az alperes azonban a felperesek által haszonbérelt területet a részarány-tulajdonosok földalapjába különítette el, a földkiadó bizottság pedig azt kiadni rendelte.
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az általuk haszonbérelt területre őket vételi jog illeti, és ennek gyakorlásával 1992. április 21-én köztük és az alperes között adásvételi szerződés jött létre. Az alperes a kereset teljesítését nem ellenezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesek és az alperes között ,,a vételi jog létrejött'', az adásvételi szerződés megkötése azonban az alperes ,,hibájából lehetetlenült''; s az alperest kötelezte a felperesek javára 60 000 forint perköltség megtérítésére. Az ítélet indokolása szerint az Átv. 13. §-ának (1) bekezdése alapján vételi jog illette e felpereseket, akik éltek is e jogukkal, annak érvényesítése azonban az alperes hibájából lehetetlenné vált. Így bár az alperes a keresetet elismerte, nincsen abban a helyzetben, hogy kötelezettségét teljesítse. Megjegyezte, hogy amennyiben a felperesek az ingatlan elhagyására kényszerülnek, kártérítés iránti igényt terjeszthetnek elő. Utalt arra, hogy a perköltség viseléséről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján, azonban az alperes ,,magatartására'' figyelemmel határozott.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, és az alperes perköltség-fizetési kötelezettségét mellőzte. Rendelkezése szerint a felek maguk viselik az addig felmerült költségeiket. Döntését azzal indokolta, hogy 1992. április 2-án a felperesek egyoldalú nyilatkozatával létrejöttek az adásvételi szerződések a felek között; ennek tényét nem érintette az Átv. 13. §-ának utóbb, 1992. július 30-tól hatályba lépett (2) bekezdése, amely szerint a haszonbérlők vételi joga az Átv. 13. §-a (3) bekezdésének a) és d) pontjában meghatározott földalapok terhére nem gyakorolható. A vételi jog gyakorlásának időpontjában hatályos, a földről szóló 1987. évi I. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 40. §-a (2) bekezdése a) pontjának megfelelően a szövetkezetek csak a tulajdonukban álló föld(részarány) mértékéig idegeníthettek el közös használatukban lévő földet. Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal 1997. január 17-én jogerős 25.010/1996. számú határozata szerint viszont az alperes tulajdonában nem állt olyan termőföld, amelyből a vételi jog jogosultjait kielégíthette volna. A földterület – alperes magatartásától független – hiánya miatt a felperesek igényének kielégítése lehetetlen volt. A lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés a Ptk. 227. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis, semmis szerződésre pedig a felperesek még az alperes elismerő nyilatkozata mellett sem alapíthatnak igényt. A perköltség viselésénél figyelembe vette, hogy a felperesek pervesztesekké váltak, ugyanakkor az alperes költségigényt nem terjesztett elő.
A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének keresetük szerinti megváltoztatása végett – a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Okfejtésük szerint az Átv. alkalmazása során nem irányadók az Ftv. rendelkezései; az Átv. 1992. április 2-án hatályos 13. §-a pedig a vételi joggal kapcsolatban korlátokat vagy feltételeket nem szabott. A felek között létrejöttek az adásvételi szerződések, azok tárgya (a földterület) nem semmisült meg, azt jelenleg is a felperesek birtokolják; ilyen körülmények között semmisség nem kerülhet szóba. A haszonbérlők vételi szándékát nem lehet a részarány-tulajdonosok mögé sorolni; vizsgálniuk kellett volna viszont a bíróságoknak a részarány-tulajdonosok igényérvényesítésének körülményeit és a földkiadásról rendelkező határozatok érvényességét. Előadták, hogy a haszonbérelt területen értéknövelő beruházásokat végeztek, végül pedig azzal az indokkal sérelmezték a jogerős ítélet perköltség-rendelkezését, hogy a perre az alperes adott okot.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem annyiban alapos, hogy a szerződések érvényesen létrejöttek, azok teljesítése utóbb vált lehetetlenné.
Az Átv. 1992. április 2-án hatályos 13. §-a valóban nem tartalmazott a haszonbérlők vételi jogát korlátozó rendelkezést. Ennek megfelelően a peres felek között a jogszabályban biztosított vételi jog alapján a felperesek egyoldalú jognyilatkozatával létrejöttek az adásvételi szerződések, amelyekben az alperes a haszonbérelt területek Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése szerinti átruházására vállalt kötelezettséget. Utóbb, a részarány-tulajdon kiadásával kapcsolatos eljárás során tűnt ki, hogy nem áll rendelkezésre a felperesek, valamint a részarány-tulajdonosok igényének kielégítéséhez szükséges földterület. Azzal, hogy az alperes földkijelölésének jóváhagyása 1997. január 17-én jogerősen megtörtént, és ennek következtében az adásvételi szerződésekben meghatározott földterületek már nem adhatók ki a felperesek számára, a felek közti szerződések teljesítése lehetetlenné vált. A szerződések tehát nem lehetetlen szolgáltatásra irányultak, hanem csupán teljesítésük vált lehetetlenné, ilyen módon nem a Ptk. 227. §-ának (2) bekezdése, hanem a Ptk. 312. §-ának rendelkezései kerülnek alkalmazásra. Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a földterület hiánya nem róható az alperes terhére. A teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, ennek következtében viszont a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése alapján a felek közti szerződések megszűntek.
A jelen per során nem nyílt lehetőség annak vizsgálatára, hogy a földkiadások jogszerűen történtek-e, kereseti kérelem hiányában pedig nem kerülhetett sor a felperesek értéknövelő beruházásainak vizsgálatára, elszámolására sem. A felülvizsgálati kérelem indokai kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a Pp. 78. §-a (1) bekezdésének a jogerős ítélet perköltség-rendelkezése felel meg.
Miután a felperesek megszűnt szerződésre sem alapíthatnak jogokat, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.I/A.22.239/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás