PK BH 2003/369
PK BH 2003/369
2003.09.01.
A per vitelére szóló meghatalmazás alapján fizetett megbízási díj összege önmagában nem alkalmas a meghatalmazás korlátozásának igazolására [Pp. 69. § (1) bek., 70. § (2) bek.].
A felperes 1991-ben 4 647 500 forintot adott S. I.-nak mikrobuszvásárlás céljára. S. I. a mikrobuszt nem vásárolta meg, és az átadott pénzt sem fizette vissza. Tartozását elismerte, és a későbbi időre vállalta annak megfizetését. Vállalásának nem tett eleget, emiatt a felperes megbízta az alperest igénye bírósági úton való érvényesítésével. Az alperes a keresetlevelet elkészítette, a felperes pedig azt a M-i Városi Bírósághoz benyújtotta. A bíróság 1995. július 3-án jogerőre emelkedett ítéletével kötelezte az ismeretlen helyen tartózkodó S. I-t a követelt összeg és járulékai megfizetésére. A teljesítési határidő eredménytelenül telt el. A felperes 1997. július 13-án végrehajtási lap kibocsátásával kérte a végrehajtás elrendelését. S. I. 1996. szeptember 16-án 1 500 000 forint vételárért eladta T. Z-nak a v-i ingatlan 1/4 tulajdoni illetőségét.
A felperes keresetében 1 500 000 forint és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek között a Ptk. 474. §-ának (1) bekezdésében szabályozott megbízási szerződés jött létre azzal, hogy az alperes a keresetlevelet elkészítette, és a megbízási díjat átvette. Kifejtette, hogy az ügy ellátása nem terjed ki a végrehajtási eljárásra, mert a pertárgyérték alapján kiköthető munkadíj helyett mindössze 50 000 forintban határozták meg annak mértékét, amelynél figyelemmel voltak a korábbi munkatársi kapcsolatukra is. Amennyiben az alperes megbízása a végrehajtásra is kiterjedt volna, a megbízási díj is magasabb összegben került volna megállapításra. A felperes nem tudta bizonyítani a megbízásnak a végrehajtásra kiterjedő terjedelmét. Az alperest biztosítási intézkedés iránti kérelem tekintetében sem terheli mulasztás, mert az adós ingatlanáról ismerettel nem rendelkezett, arra sem volt adat, hogy az adós tartozását milyen formában ismerte el. A perfeljegyzés törvényi feltételei pedig nem álltak fenn.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helyes indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben arra hivatkozott, hogy a határozat sérti a Pp. 70. §-ának (2) és (4) bekezdését, valamint az ügyvédségről szóló törvény 23. §-át. Utalt a Legfelsőbb Bíróságnak e tárgyban meghozott és közzétett határozatára. Álláspontja szerint az alperes nem tett eleget a vonatkozó jogszabályoknak, a képviseletet nem látta el megfelelően, nem készített tényvázlatot, így a megbízás korlátozása sem állapítható meg. A bíróság elmulasztotta vizsgálni az alperes felelősségét, tehát azt, hogy ügyfele érdekében megtett-e mindent a követelés érvényesíthetősége érdekében.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárás egységes, ezért a Pp. 70. §-a (2) bekezdésének rendelkezése értelmében a per vitelére szóló meghatalmazás kiterjed a perrel kapcsolatos valamennyi nyilatkozat megtételére és a szükséges perbeli cselekmények végzésére, így a végrehajtási eljárásra is.
A jelen ügyben a meghatalmazás korlátozására nincs adat [Pp. 69. § (1) bekezdés], ezért a meghatalmazott jogosult a végrehajtási eljárás iránti kérelem előterjesztésére. Az eljárási cselekmények megtétele azonban nem jelent automatizmust, szükséges hogy abban a fél közreműködjön.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a bíróság ítéletének azzal az indokolásával, hogy a meghatalmazott részére fizetett díj összegéből következtetve a meghatalmazás nem terjed ki a végrehajtásra. A megbízási díj összege alkalmatlan adat a meghatalmazás korlátozásának igazolására.
Azok a tényállásbeli mozzanatok, mint a rendőrség 1995 szeptemberi megkeresése az adós lakcímének közlése iránt, a végrehajtási eljárás megindítása érdekében, a jogerős ítélet érvényesíthetőségét szolgálták.
A peradatok szerint a felperes édesanyja – hosszabb idő elteltével 1997 június elején – felkereste az alperest az irodájában, ahol végrehajtásilap-nyomtatványokat kért, amelyeket június 6-án kitöltött és benyújtott, majd a téves kitöltés korrigálása után azokat 1997. június 11-én ismét benyújtotta a bírósághoz.
A felperes azonban nem tudta bizonyítani, hogy az alperestől kérte a végrehajtási lap kiállítását, illetve a végrehajtás iránti kérelem előterjesztését, ezért az alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adós ingatlanilletőségét T. Zs. javára kölcsön jogcímén 4 000 000 forint és járulékai biztosítására jelzálogjog terhelte, amely teher – a sorrendiség betartásával – a perbeli követelés behajtását aligha tette volna lehetővé.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.VI.20.492/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás