PK BH 2003/370
PK BH 2003/370
2003.09.01.
A meghatározott cselekmény elvégzésére kötelező ítéleti rendelkezésnek egyértelműnek és végrehajtásra alkalmasnak kell lennie [Pp. 206. § (1) bek.].
A felperesek az Á. út 15., míg az alperesek az Á. út 17. szám alatti házas ingatlan tulajdonosai.
A felperesek módosított keresetükben kérték: a bíróság egyetemlegesen kötelezze az alpereseket, hogy a gépkocsi behajtására szolgáló kapubejáratot 4 méterrel helyezzék arrébb a közös telekhatártól; a 4 tonnánál nagyobb tehergépkocsikkal való bejárást szüntessék meg; saját költségükön az ingatlanukon lévő felépítmények fala mellé építsenek betonjárdát és folyókát, és felbetonozással szüntessék meg a közterületi felhajtó, a felperesi lakóház és a falpillér között kialakult vízfogó zugot, továbbá az épületük károsodása miatt fizessenek meg 291 030 forint kártérítést.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alpereseket egyetemlegesen kötelezte, hogy ingatlanukon a gépkocsibehajtásra szolgáló kapubejárót és a hozzá vezető betonsávot saját költségükre 30 napon belül 2 méterrel helyezzék odébb a felperesi telekhatártól; 15 napon belül a 4 tonna feletti tehergépkocsi bejárását saját ingatlanukra szüntessék meg; fizessenek meg a felpereseknek 29 000 forint kártérítést. Egyebekben a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint az alperesek udvarán zajló gépkocsiforgalom 5%-ban, míg a betonozott, kiemelt gépkocsi-behajtósáv a csapadékvíz lefolyását akadályozó hatása további 5%-ban hatott közre a felperesi épület károsodásában. A beszerzett szakértői véleményekre alapítottan rendelte el a bejárósáv arrébb helyezését 2 méterrel, és tiltotta meg a 4 tonna feletti tehergépkocsik bejárását. A vízfogó zug a felperesi csatorna és járda hiánya miatt alakult ki, ezért utasította el az erre vonatkozó kereseti kérelmet.
Az alperesek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett részét részben és akként változtatta meg: kötelezte az alpereseket egyetemlegesen arra, hogy 90 nap alatt az ingatlanukon a gépkocsi behajtására szolgáló betonsávról lefolyó csapadékvíz elvezetéséről – saját költségükön – a felperesi telekhatáron olyan csapadékvíz-elvezető és az utcai közkifolyóba bekötött lefolyó építésével gondoskodjanak, ami megakadályozza a vízfolyást a felperesi épület mellé, és egyben az onnan való csapadékvíz elvezetésére alkalmas. Kötelezte az alpereseket egyetemlegesen arra is, hogy – 15 nap alatt – szüntessék meg az utcai kapubejárón a 4 tonna feletti tehergépjárművek be- és kiközlekedését. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy másodfokú költségeiket a peres felek maguk viselik. A tényállás módosulására tekintettel – amely szerint megoldható, hogy a tehergépjárművek a kert felől jöjjenek be a hátsó udvarra, és ugyanígy hátrafelé hagyják el az alperesi ingatlant – rendelkezett a másodfokú bíróság a tehergépjárművek be- és kiközlekedésének megszüntetéséről. Erre tekintettel döntött úgy, hogy a behajtósáv áthelyezése nem indokolt, ugyanakkor a behajtósávról lefolyó csapadékvíz elvezetése végett az alpereseket a csapadékvíz-elvezető megépítésére kötelezte.
A felülvizsgálati kérelmükben a felperesek – melyet a II. rendű felperes halála folytán perbelépő jogutódok is változatlanul fenntartottak – a jogerős ítéletnek a betonsávról lefolyó csapadékvíz elvezetésére kötelező rendelkezése megváltoztatását, egyben az elsőfokú bíróság ítéletét ,,hatályában fenntartani'' kérték – az alpereseket a kapubejáró és a hozzávezető betonsáv 2 méterrel arrébb helyezésére kötelező részében. Kérték továbbá, hogy a Legfelsőbb Bíróság az alpereseket valamennyi eljárásban felmerült költségeik megfizetésére kötelezze. Érvelésük szerint a jogerős ítéletet hozó bíróság a helyszín ismerete és szakértői vélemény nélkül kötelezte az alpereseket a kapu és a bejárósáv áthelyezése helyett utcai közkifolyóba bekötött csapadékvíz elvezető és lefolyórendszer megépítésére, holott az utcában nincs közkifolyó; nincs meghatározva az sem, hogy milyen rendszer alkalmas erre a célra, azt milyen minőségben, hol és milyen költségekkel kell létesíteni. A jogerős ítélet ezért végrehajthatatlan, és így megalapozatlan. A jelenlegi nyomvonalon még megmaradó forgalom is károsítja a felperesek egészségét és az ingatlant. A károsító hatás csak a kapubejáró és a hozzávezető nyomvonal áthelyezésével mérsékelhető.
Az alperesek ellenkérelmükben a felülvizsgálati kérelmet ,,elutasítani, és a hozott I. és II. fokú ítéleteket hatályában fenntartani'' kérték. Bejelentették, hogy 2001. év őszén ,,a szomszédokkal való béke helyreállítása érdekében a kapu teljes bejáratát 2,5 méterrel'' áthelyezték.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint részben alapos.
A felülvizsgálati kérelem előterjesztése idején hatályos Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemnek anyagi jogi jogszabálysértés vagy az ügy érdemére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértés esetén van helye.
A másodfokú bíróság a bizonyítékokat mérlegelve, a tényállás kiegészítése után helytállóan kötelezte arra az alpereseket, hogy a bejárósáv áthelyezése helyett a bejárósávról lefolyó csapadékvíz elvezetéséről gondoskodjanak [Pp. 206. § (1) bekezdés]. Az ítélet rendelkező részének azonban határozottnak, egyértelműnek, az önkéntes jogkövetést elősegítőnek, illetve végrehajtásra alkalmasnak kell lennie. A per adatai ezzel szemben azt a felperesi érvelést támasztják alá, hogy a jogerős ítélet rendelkezése szerint – közkifolyó hiányában – a csapadékvíz-elvezetés nem valósítható meg, így az ítélet végrehajtásra nem alkalmas.
Az elsőfokú bíróság ítéletéből kitűnően a vízfogó zug a felperesi esőcsatorna és vízelvezető járda hiánya miatt alakult ki. Felperesi fellebbezés hiányában a fellebbezési eljárásnak nem volt tárgya a vízfogó zug megszüntetésére irányuló elutasított kereseti kérelem, ezért a fellebbezési eljárásban nem vizsgált jogkérdés nem lehet a felülvizsgálati eljárás tárgya [Pp. 275. (1) bekezdés]. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatta a felperesi előadás szerint kialakult vízfogó zug megszüntetésének a lehetőségeit. A Pp. 275. §-a (1) bekezdéséből következően a felülvizsgálati eljárásban nem értékelhető az alpereseknek a bejárósáv áthelyezésére vonatkozó bejelentése sem.
A Legfelsőbb Bíróság ezért, az előzőekben kifejtettekre tekintettel, a jogerős másodfokú ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében – a felülvizsgálati kérelem benyújtásakor hatályos – Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban – az alperesek által hivatkozott megváltozott körülményekre is tekintettel – a másodfokú bíróság – a vízelvezetésre vonatkozóan – a felek részletes meghallgatását, szükség esetén helyszíni szemle tartását és szakértő bevonását követően lesz abban a helyzetben, hogy megalapozottan döntsön [Pp. 163. § (1) bekezdés]. A feleknek módot kell adni arra [Pp. 239. §, Pp. 148. § (1) bekezdés], hogy a bejárósáv áthelyezésének megvalósulása folytán kíséreljék meg a köztük lévő jogvita egyezséggel történő rendezését. (Legf. Bír. Pf.I.21.196/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás