• Tartalom

KK BH 2003/38

KK BH 2003/38

2003.01.01.
Talált pénz tulajdonszerzésére irányuló kérelem elbírálása során vizsgálandó kérdések [Ptk. 129. §; 18/1960. (IV. 13.) Korm. r. 2. §].
A felperes 1996-ban egy autóstáskát talált, amelyben a személyi okmányok mellett 4780 német márka, 60 000 román lej és 80 219 Ft volt. A táskát a felperes a rendőrkapitányságnak átadta, majd 1998-ban kérte a körjegyzőtől a talált értékek tulajdonba adását. Az elsőfokú közigazgatási szerv határozatával elutasította a felperes talált értékek tulajdonba adására irányuló kérelmét. Megállapította, hogy a felperes nem tett meg mindent az eredeti tulajdonos felkutatására, illetve a talált dolog nagyobb értékű volt, mint amelyen a felperes tulajdonjogot szerezhetne.
A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot azzal az indokkal, hogy a felperes tulajdonszerzése a Ptk. 129. §-a (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt feltétel hiányában nem állapítható meg.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. Az elsőfokú bíróság ítéletével – módosítva az alperes határozatának indokolását – a felperes keresetét a 18/1960. (IV. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította, mivel a talált pénz összegszerűségében meghaladta a személyi tulajdon szokásos tárgyainak körét.
A felperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezve, az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes határozata az 1991. évi XIV. törvény 8. §-ával módosított Ptk. 129. §-ába ütközően jogszabálysértő volt, mert a felperes tulajdonszerzésének mindkét törvényi feltétele teljesült. Az alperes a Ptk. módosítását követően a korábbi törvényi szabályozásból levezethető alacsonyabb szintű szabályt alkalmazott, önkényesen szűkítve ezzel a törvény rendelkezéseit.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Álláspontja szerint az ítélet törvénysértő, mert az R. jelenleg is hatályos, az ügyben alkalmazandó jogszabály, amelynek határozata megfelel. A másodfokú ítélet megállapítja ugyan határozata jogszabálysértő voltát, de nem jelöli meg pontosan, hogy az mely jogszabály mely rendelkezését sérti.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az R. 2. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az olyan dolgot, amelynek az átvételére jogosult személy nem állapítható meg, a jegyző a beszolgáltatástól számított három hónapon át megőrzi. Ha ez alatt az idő alatt a jogosult nem jelentkezik, a személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozó dolgot – ha ennek tulajdonjogára a beszolgáltatáskor igényt tartott – a találónak ki kell adni.
A talált dolog tulajdonjoga megszerzésének a Polgári Törvénykönyv 129. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott két konjunktív feltételén kívül az R. idézett rendelkezése további feltételként tehát azt írja elő, hogy a talált dolognak a személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe kell tartoznia.
Helyesen állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a tulajdonjog megszerzésének mindkét Ptk.-ban előírt feltétele teljesült a felülvizsgált ügyben. Érdemben helytálló döntést hozott, tévedett azonban abban, hogy jogszabálysértőnek minősítette a Ptk. és az R. együttes alkalmazását az alperes és az elsőfokú bíróság eljárásában. A jogforrási hierarchiában eltérő szinten elhelyezkedő jogszabályok a jogalkotó szervekre egyformán kötelező erővel bírnak, alkalmazásuk nem mellőzhető olyan indokkal, hogy a jogviszonyt egy magasabb szintű jogforrás eltérően szabályozza. Az adott jogviszonyra vonatkozó hatályos szabályozást érintő jogforrástani követelményeket csak jogalkotó szerv érvényesítheti.
A felülvizsgálati bíróság ezért alkalmazva az R. idézett rendelkezését, úgy ítélte meg, hogy a talált pénzösszeg a személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozó dolognak tekintendő. E rendelkezés értelmezésén nem változtat az sem, hogy ilyen polgári jogi tulajdonforma már nincs. A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint – szemben az elsőfokú bírósággal – a perbeli ügyben irreleváns az összegszerűség vizsgálata, annak van jogi jelentősége, hogy a pénz mint dolog egyértelműen a személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozik.
Mindezek alapján a felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet – indokolásának a kifejtettek szerinti módosításával – a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta azzal, hogy az elsőfokú közigazgatási szerv az új eljárásban az R. alapján köteles a felperes részére a talált dolog kiadásáról rendelkezni. (Legf. Bír. Kfv.X.37.920/2001. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére