39/2003. (VI. 26.) AB határozat
39/2003. (VI. 26.) AB határozat1
2003.06.26.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság helyi önkormányzati rendelet törvényellenességének és alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Budapest Hegyvidék XII. kerületi Önkormányzat 19/2001. (X. 31.) számú, a Budapest Hegyvidék XII. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala köztisztviselőinek közszolgálati jogviszonya egyes kérdéseiről szóló rendelete 8. § (1) bekezdés a)–e) pontjai, ,,f) az a)–e) pontokban nem említett'' szövegrésze alkotmányellenesek, ezért azokat megsemmisíti. A megsemmisítést követően a 8. § (1) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
,,8. § (1) Minden naptári évben – külön juttatásként – a tárgyévi munkavégzési kötelezettség időtartamának arányában a köztisztviselők egyhavi illetményre jogosultak.''
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Budapest Főváros Közigazgatási Hivatal vezetője több törvényességi észrevételt tett Budapest Hegyvidék XII. kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének az általa alkotott, a Budapest Hegyvidék XII. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala köztisztviselőinek közszolgálati jogviszonya egyes kérdéseiről szóló 19/2001. (X. 31.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) szabályozására. A képviselő-testület a törvényességi észrevétellel csak részben értett egyet, nem fogadta el az Ör. 8. § (1) bekezdésére tett törvényességi kifogásokat. A hivatalvezető a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdésében foglalt jogkörében az Alkotmánybírósághoz fordult, indítványában rámutatott arra, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 49. § (1) bekezdése ,,nem ad arra felhatalmazást, hogy a képviselő-testület önkormányzati rendeletben megállapított vezetői kör részére differenciált, eltérő összegű külön juttatást állapítson meg.'' Következésképpen a hivatalvezető álláspontja szerint a támadott rendelkezés törvénnyel ellentétes, sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályokra alapozta.
1. Az Alkotmány rendelkezései:
,,2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.''
,,44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.''
2. Az Ötv. rendelkezései:
,,16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.''
3. A Ktv. rendelkezései:
,,1. § (1) E törvény hatálya a Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok és országos hatáskörű szervek, központi hivatalok, minisztériumi hivatalok (a továbbiakban együtt: központi közigazgatási szerv) és területi, helyi szerve, a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal, valamint a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala és hatósági igazgatási társulása, közterület-felügyelete, a körjegyzőség (a továbbiakban együtt: képviselő-testület hivatala) köztisztviselőinek közszolgálati jogviszonyára terjed ki.''
,,4. § Az önkormányzati képviselő-testület a juttatásokkal és támogatásokkal összefüggésben e törvény keretei között rendeletben szabályozza a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokat, szociális és kegyeleti támogatásokat.''
,,49. § (1) A köztisztviselő minden naptári évben – külön juttatásként – az adott közigazgatási szervnél a tárgyévi munkavégzési kötelezettsége időtartamának arányában legalább egyhavi illetményére jogosult. Ezt az összeget legkésőbb a tárgyév december 31-ig kell kifizetni.''
4. Az Ör. rendelkezései:
,,8. § (1) Minden naptári évben – külön juttatásként – a tárgyévi munkavégzési kötelezettség időtartamának arányában
a) a polgármester, a jegyző hathavi,
b) az alpolgármester, az aljegyző öthavi,
c) az osztályvezető, az irodavezető, a főreferens négyhavi,
d) az irodavezető-helyettes, a referens két és félhavi,
e) a csoportvezető másfélhavi,
f) az a)–e) pontokban nem említett köztisztviselők egyhavi illetményre jogosultak.''
III.
Az indítvány megalapozott.
A helyi önkormányzati képviselő-testületek alapvető alkotmányos joga a rendeletalkotás, a helyi társadalmi viszonyok jogi szabályozása. Az Ötv. az önkormányzati rendelet két típusát különbözteti meg: a képviselő-testület rendeletet alkothat törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására, illetőleg elsődlegesen is szabályozhat helyi társadalmi viszonyt. Az önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. [Alkotmány 44/A. § (2) bekezdés.]
Törvény felhatalmazása alapján alkotott önkormányzati rendelet esetén a képviselő-testület szabályozási jogköre a felhatalmazást adó törvényhez igazodik. Törvény adhat felhatalmazást végrehajtási rendelet alkotására, a felhatalmazás szólhat meghatározott kérdések helyi szabályozására. A képviselő-testület – az Ör. bevezetője szerint – ,,a Ktv. 4. §-ában, 42. §-ának (3) bekezdésében, 45. §-ának (9) bekezdésében, 46. §-ának (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján – figyelemmel a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 35. §-a (2) bekezdésének c) pontjára, valamint a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény 13. §-ának (1) bekezdésére – alkotja'' meg.
A támadott rendelkezés megalkotására a hivatkozott törvényhelyek közül nem ad felhatalmazást a Ktv. 4. §-a (az e törvény keretei között a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokat, szociális és kegyeleti támogatásokat jelöli ki szabályozható tárgyköröknek), nem ad felhatalmazást a Ktv. 42. § (3) bekezdése (az illetményalap megállapításáról szól), nem ad felhatalmazást a Ktv. 45. § (9) bekezdése (a vezetői megbízásokról rendelkezik), nem ad felhatalmazást a Ktv. 46. § (5) bekezdése (az illetménypótlék megállapításáról szól) sem. Következésképpen az Ör. felhatalmazási hivatkozásainak egyike sem ad törvényi alapot az Ör. 8. § (1) bekezdés a)–e) pontjaiban foglalt önkormányzati szabályok megalkotására.
A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Pttv.)13. § (1) bekezdése – amire az Ör. a bevezetője szerint figyelemmel volt – azt határozza meg, hogy a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyra a Ktv. mely rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezek ugyancsak nem adnak felhatalmazást az Ör. támadott rendelkezésének a megalkotására. Nem tartalmaz ilyen tartalmú felhatalmazást az Ötv. hivatkozott 35. § (2) bekezdés c) pontja sem.
A Ktv. 49. § (1) bekezdése szerint: ,,A köztisztviselő minden naptári évben – külön juttatásként – az adott közigazgatási szervnél a tárgyévi munkavégzési kötelezettsége időtartamának arányában legalább egyhavi illetményére jogosult. Ezt az összeget legkésőbb a tárgyév december 31-ig kell kifizetni.'' A ,,legalább egyhavi illetményre jogosult'' fordulat azt jelenti, hogy a munkáltató külön juttatásként az egyhavi illetménynél többet is adhat a köztisztviselőnek. A Pttv. 13. § (1) bekezdése szerint a foglalkoztatási jogviszonyban álló polgármester, alpolgármester esetén is alkalmazni kell a Ktv. 49. §-át, akiket ennek alapján külön juttatásként legalább egyhavi illetmény illet meg, ha a képviselő-testület a köztisztviselőknek ennél többet állapít meg, ugyanannyi megilleti a foglalkoztatási jogviszonyban álló polgármestert, alpolgármestert is. Nincs azonban felhatalmazása a képviselő-testületnek arra, hogy a polgármesternek, alpolgármesternek, a jegyzőnek, aljegyzőnek, valamint egyes vezetőknek a köztisztviselőinél magasabb, eltérő mértékű külön juttatást állapítson meg, az Ör. felhatalmazásokra való hivatkozásainak egyike sem helytálló. A differenciálás e tisztségviselők között az illetményükben van.
Az önkormányzat képviselő-testülete a Ktv. 4. §-ának felhatalmazásán alapuló rendeletében kizárólag a köztisztviselői helyi juttatások és támogatások körébe tartozó szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokat, szociális és kegyeleti támogatások körét szabályozhatja. A Ktv. 49. §-a szerinti alanyi jogon járó külön juttatás a köztisztviselő díjazásának része, így nem tartozik a Ktv. 4. §-a szerinti rendeletalkotási tárgykörbe.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint törvény felhatalmazása alapján kizárólag a felhatalmazás keretei között szabályozhat a képviselő-testület, a felhatalmazás kereteit túllépő, azt meghaladó önkormányzati szabályozás ellentétes a törvénnyel, sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat. [3/1999. (III. 24.) AB határozat, ABH 1999, 375, 377–378.; 39/2001. (X. 19.) AB határozat, ABH 2001, 691–697.; 18/2002 (IV. 25.). AB határozat 2002. ABK április 175–177.; 23/2002. (VI. 21.) AB határozat, ABK 2002. június–július 305–308.; 28/2002. (VI. 28.) AB határozat, ABK 2002. június–július 317–318.]
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megsemmisítette az Ör. 8. § (1) bekezdés a)–e) pontjait, valamint az ,,f) az a)–e) pontokban nem említett'' szövegrészét.
A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 757/H/2002.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás