KK BH 2003/39
KK BH 2003/39
2003.01.01.
Az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindításához a gyámhivatal hozzájárulását, az eseti gondnok kirendelését a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogosult kérni [Csjt. 43. § (3) és (5) bek., 44. § (1), (3) és (4) bek., 86. § (1) bek.; 1997. évi XXXI. tv. 7. § (4) bek.; 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. 34. § (2) bek., 54. § (2) bek., 64. § (1) bek.; 1991. évi LXIV. tv.-nyel kihirdetett Egyezmény 8. cikke; 57/1991. (IX. 8.) AB hat.].
A felperes és az alperesi beavatkozó házasságát a városi bíróság felbontotta, egyben a házastársak kiskorú gyermekét az alperesi beavatkozó édesapánál helyezte el. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítéletével hatályában fenntartotta a városi bíróság ítéletét helybenhagyó megyei bíróság másodfokú ítéletét. A felperes a házasság felbontását megelőzően már 1997-ben kérte a városi gyámhivatalt, hogy a házastársak közös kk. T. Csaba nevű gyermeke részére eseti gondnokot rendeljen ki apaság vélelmének megdöntése iránti kereset benyújtása céljából. E kérelmet a gyámhivatal elutasította.
A házasság jogerős felbontását követően a felperes ismét kérelmet terjesztett elő a kiskorú gyermek részére eseti gondnok kirendelése iránt, az alperesi beavatkozó apa apasága vélelmének megdöntése iránti kereset előterjesztése érdekében. A városi gyámhivatal határozatával a felperes kérelmét arra alapítottan utasította el, hogy a gyermek rendezett családi jogállására figyelemmel az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítása nem áll a kiskorú érdekében. A fellebbezés folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás részbeni megváltoztatásával hagyta helyben. Álláspontja szerint a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Gyev.) l54. §-ának (2) bekezdése értelmében a perbeli esetben a felperesi anya nem jogosult a családi jogállás rendezésére irányuló eljárás megindítására, mivel e jogszabályhely az anyának mint a szülői felügyeleti jog gyakorlójának a rendezetlen családi jogállással született kiskorú esetében biztosítja, hogy saját nevében eljárva kérje a családi jogállás rendezésére irányuló gyámhatósági eljárás megindítását. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a családjogról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 44. §-ának (4) bekezdése és a Csjt. 72. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Gyev. fent hivatkozott rendelkezése értelmében az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítása előtt a gyámhatósági eljárást eseti gondnok kirendelése iránt csak a cselekvőképtelen kiskorú felett szülői felügyeletet gyakorló anya jogosult kezdeményezni, a jelen esetben azonban a kiskorú gyermek szülői felügyeletet gyakorló törvényes képviselőjének az apát kell tekinteni. Az apa pedig mind az előző, mind a bontópert követő eljárásban tiltakozott az apaság vélelmének megdöntése iránti eljárás megindítása ellen.
A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát arra alapítottan kérte, hogy megítélése szerint a Gyev. 54. §-ának (2) bekezdése biztosítja az anyának azt a jogát, hogy saját nevében eseti gondnok kirendelését kérje a gyámhatóságtól az apaság vélelmének megdöntésére irányuló per kezdeményezésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra utalással, hogy az elsőfokú gyámhivatal eljárási szabályt sértett, amikor a kérelem előterjesztésére nem jogosult anya kérelme tárgyában érdemi döntést hozott, és a kérelmet a kiskorú érdekeinek hiányára alapítottan utasította el, mivel a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, mint arra nem jogosulttól származót kellett volna elutasítani.
Az alperes pernyertességének előmozdítása végett beavatkozott a kiskorú gyermek édesapja – akinél a bontóperi bíróság a kiskorú gyermeket elhelyezte –, és csatlakozva az alpereshez a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság azért helyezte hatályon kívül az alperesi határozatokat, mert álláspontja szerint a gyámhivatali eljárás csak arra terjedhetett ki, hogy a kiskorú gyermek érdekében áll-e a családi jogállás rendezése vagy sem. Megítélése szerint a Gyev. 54. §-ának (2) bekezdése értelmében a felperest mint a szülői felügyeleti jogot közvetlenül nem gyakorló szülőt is megilleti az önálló eljárás-kezdeményezési jog, függetlenül attól, hogy a kiskorú jogállása jogilag rendezett vagy sem.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, valamint perköltséget kért. Felülvizsgálati kérelmében a Csjt. 43. és 44. §-ában, 72. illetve 86. §-ában, továbbá a Gyev. 54. és 64. §-ában foglaltakra hivatkozással – utalva a Ptk. 225. §-ában írtakra, valamint az Alkotmánybíróság 57/1991. (IX. 8.) AB. határozatában kifejtettekre – rámutatott, hogy a perbeli esetben a bontóperi bíróság jogerős ítélete folytán a kiskorú gyermek törvényes felügyeleti jogot gyakorló szülőjének az alperesi beavatkozó édesapát kell tekinteni, és csak a törvényes felügyeleti jogot gyakorló apa az, aki a Gyev. 64. §-ának (1) bekezdése értelmében az apaság vélelmének megdöntése iránti per kezdeményezésére az eseti gondnok kirendelését kérhette.
A felperes és az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmet, illetve nyilatkozatot nem terjesztett elő.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. sz. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján tárgyaláson kívül bírálta el, a jogerős határozatot a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálva felül.
Az elsőfokú bíróság a lényegében helyesen megállapított tényállásból eltérő jogi álláspontja folytán téves jogkövetkeztetéseket vont le. Abban a kérdésben kellett a Legfelsőbb Bíróságnak a jelen ügy elbírálása során állást foglalnia, hogy a perbeli esetben a felperes édesanya az apaság vélelmének megdöntése iránti per kezdeményezése érdekében eseti gondnok kirendelése iránti kérelem előterjesztésére jogosult volt-e vagy sem, figyelemmel arra, hogy a bontóperi bíróság jogerős ítélete folytán a házasságból származó kiskorú gyermek törvényes képviselőjének, a felette szülői felügyeleti jogot gyakorló szülőnek az édesapát kell tekinteni. A Csjt. 43. §-ának (3) bekezdése szerint az apaság vélelmének megtámadására a gyermek jogosult, továbbá az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni, és végül a gyermek halála után leszármazója, ilyennek hiányában az ügyész. A Csjt. 43. §-ának (5) bekezdése a vélelem megdöntésére nyitva álló határidőt szabályozza. A Csjt. 44. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint az apaság vélelmének megtámadására irányuló pert a jogosultnak személyesen kell megindítania, és a cselekvőképtelen jogosult helyett – a gyámhatóság hozzájárulásával – a törvényes képviselő léphet fel.
Az alperes által a felülvizsgálati kérelemben felhívott 57/1991. (IX. 8.) AB határozat indokolásában az Alkotmánybíróság az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésének és 67. §-ának (1) bekezdésének egybevetése után megállapította, hogy a Csjt. akkor hatályos 44. §-a (1) bekezdésének második fordulata azért alkotmányellenes tartalmat hordozó, mert a törvényes képviselő korlátlan és törvényes garanciák nélküli perindítási jogosultsága útján a gyermek vérségi származása kiderítéséhez való jogát véglegesen elvonja. Az említett AB határozatot követően meghozott 1992. évi XVI. törvény a jogi szabályozás alkotmányellenességét a Csjt. 44. §-ának (4) bekezdése beiktatásával szüntette meg, amely kimondja, hogy a gyámhatóság az apaság vélelmének megdöntése iránt a kiskorú általi perindításhoz csak akkor járulhat hozzá, ha a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a kiskorú érdekében áll; ha az anya és a vélelmezett apa között a gyermek elhelyezése vitás, a gyámhatóság a hozzájárulást csak kivételesen indokolt esetben adhatja meg. Ezzel összhangban a gyermekek védelméről és a gyámügy igazgatásáról kiadott 1997. évi XXXI. számú törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 7. §-ának (4) bekezdése szerint a gyermeknek joga van származása, vér szerinti családja megismeréséhez és a kapcsolattartáshoz. A törvény végrehajtása tárgyában kiadott, már hivatkozott Gyev. 64. §-ának (4) bekezdése pedig határozott rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a gyámhivatalnak annak eldöntésénél, hogy a családi jogállás megállapítására irányuló per megindításához a hozzájárulást megadja-e, azt kell vizsgálnia, hogy a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a gyermek vagy a gondnokság alatt álló személy érdekében áll-e.
Ez a jogi rendelkezés teljesen összhangban áll a gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt és a hazai jogrendben az 1991. évi LXIV. számú törvénnyel beiktatott Egyezmény 8. cikkével, melyben az Egyezményben részt vett államok kötelezik magukat arra, hogy törvénysértő beavatkozás nélkül tiszteletben tartják a gyermeknek saját személyazonossága – ideértve állampolgársága, neve, családi kapcsolatai – megtartásához fűződő, a törvényben elismert jogát.
Az idézett jogszabályok, jogszabály-módosítások, illetve a nemzetközi egyezmények beiktatása folytán a családi jogállás rendezésénél a gyermek érdekének a Csjt. 1. §-ának (2) bekezdésében kiemelt vizsgálata az apaság vélelmének megdöntése iránti polgári per megindításának előkérdése, amely gyámhatósági hatáskörbe tartozik, jogi garanciája pedig az, hogy a perindítás tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a bíróság előtt kereset előterjesztésére van jogi lehetőség.
Mindebből következően az apaság vélelmének megdöntése iránti polgári pert megelőzi a perindítás feltételeinek vizsgálata a gyámhatóság részéről, és az apaság vélelmének megdöntése iránti per kezdeményezésére eseti gondnok kirendelése akkor, ha a családi jogállás rendezése, a vélelem megdöntése a kiskorú érdekében áll. Miként azt a Legfelsőbb Bíróság 4. számú ítéletében kimondotta, a gyermek érdekében állóság vizsgálata a megelőző gyámhivatali eljárás, illetőleg e határozat felülvizsgálata iránti közigazgatási per tárgya, a vélelem megdöntése iránti perben a polgári bíróság e kérdéskört már nem vizsgálhatja.
Ebből következően az apaság vélelmének megdöntése iránti per kezdeményezésére jogosult eseti gondnok kirendelése iránti kérelem előterjesztésének e jogosultsága és a jogosultság vizsgálata megelőzi a vélelem megdöntéséhez fűződő kiskorúi érdekek vizsgálatát.
A Gyev. 34. §-ának (2) bekezdése szerint a családi jogállás rendezésére irányuló eljárás megindítását az anya vagy más törvényes képviselő, a gyermeket magáénak elismerni szándékozó férfi, a 14-ik életévét betöltött gyermek is kérheti. Ezzel szemben a Gyev. 64. §-ának (1) bekezdése szerint a családi jogállás rendezése iránti per megindításához a gyámhivatal a gyermek törvényes képviseletének ellátására eseti gondnokot rendel ki, és az eseti gondnok kirendelését a szülő, a gyám és a 14-ik életévét betöltött gyermek kérheti, de a kirendelésről a gyámhivatal hivatalból is dönthet.
E két jogszabályhely összevetéséből megállapítható, hogy a családi jogállás rendezése, az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindításához szükséges eseti gondnok kirendelését a Gyev. 64. §-a szabályozza. A per megindításához pedig az eseti gondnok kirendelését a szülő mint törvényes képviselő kérheti. E rendelkezés annyiban nincs ellentétben a Gyev. 54. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal, hogy a családi jogállás rendezése iránti eljárás megindítását az anya mint törvényes képviselő vagy más törvényes képviselő (például gyám, illetve eseti gondnok) kérheti a gyermek érdekében.
A perbeli esetben azonban a felperes mint édesanya az apasági vélelem megdöntése iránti per megindításához kérte a gyámhivatal hozzájárulását, és az apa és gyermek közötti érdekellentétre figyelemmel eseti gondnok kirendelését. Mivel a Csjt. 43. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint az apaság vélelmének megtámadására a gyermek jogosult, és a Csjt. 44. §-ának (3) bekezdése értelmében a cselekvőképtelen jogosult helyett a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő léphet fel, nem vitás, hogy mind a Gyev. 54. §-ának (2) bekezdése, mind a Gyev. 64. §-ának (1) bekezdése szerint csak a felügyeleti jogot gyakorló törvényes képviselő szülő az, aki felléphet, illetőleg a perindítást kezdeményezheti, és így az eseti gondnok kirendelését is kérheti. A Csjt. 72. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a házasság felbontása vagy a gyermek elhelyezése iránti perben a gyermeket a szülők megegyezése vagy a bíróság döntése alapján valamelyik szülőnél elhelyezték, a felügyeletet ez a szülő gyakorolja. A perbeli esetben éppen ez történt, a bontóperi bíróság a házasságból született gyermeket az alperesi beavatkozó apánál helyezte el, így a gyermek feletti felügyeletet gyakorló szülőnek nem a felperes, hanem az alperesi beavatkozó minősül. A Csjt. 86. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a szülői felügyeletet gyakorló szülő joga és kötelessége, hogy kiskorú gyermekét mind személyi, mind vagyoni ügyeiben képviselje. Nem vitás, hogy a családi jogállás mikénti rendezése a kiskorú gyermek legmélyebb személyi ügye.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság álláspontja az, hogy az apaság vélelmének megdöntése iránti per kezdeményezése iránti eseti gondnok kirendelése érdekében a kérelem előterjesztésére a Csjt. alapján a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő mint törvényes képviselő jogosult, a felperes pedig a perbeli esetben a kiskorú gyermek szülői felügyeletet gyakorló törvényes képviselőjének nem tekinthető.
Tévedett ezért a megyei bíróság, amikor elsőfokú ítéletében ezzel ellentétes álláspontot foglalt el. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv.II.39.710/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás