BK BH 2003/396
BK BH 2003/396
2003.10.01.
A szolgálatban kötelességszegés vétsége szándékos bűncselekmény, ezért ha ezzel kapcsolatban csupán a gondatlanságból való elkövetés állapítható meg, bűncselekmény hiányában felmentő ítéleti rendelkezésnek van helye [Btk. 348. § (1) bek.].
A rendőrségi fogdaőrnek az a magatartása, hogy a szolgálata során a fogva tartott részére érkezett csomagot őrzésbiztonsági szempontból nem a szükséges figyelemmel, kellő körültekintéssel vizsgálta át, a gondatlan elkövetési magatartás jellegzetes megjelenési formája, ezért a szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt ellene emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – fel kell menteni [Btk. 14. §, 348. § (1) bek.; Be. 214. § (3) bek. a) pont].
A katonai tanács a 2000. október 13. napján kihirdetett ítéletében a rendőr főtörzsőrmester vádlott bűnösségét szolgálatban kötelességszegés vétségben állapította meg, és ezért őt 90 napi tétel – napi tételenként 200 forint összegű – összesen 18 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
A tényállás a következő.
A vádlott 2000. május 24-én 7 órától aznap 19 óráig mint fogdaparancsnok fogdaőri szolgálatot látott el a rendőrkapitányságon. A délelőtti órákban egy asszony egy csomagot vitt a vejének, a kapitányságon előzetes letartóztatásban levő személynek. Tőle a csomagot a rendőr zászlós vette át, aki ebben az időben panaszfelvevői szolgálatot látott el. A csomag átadója a nyilvántartó lapra felírta a csomagban található tárgyakat, majd a csomagot a rendőr zászlós ellenőrzés nélkül levitte a fogdára. Ott a vádlott nem kellő körültekintéssel, részletességgel és alapossággal vizsgálta át, így nem vette észre, hogy a kartoncsomagolásban levő cigarettás dobozok egyikében egy mobiltelefon, a másikban pedig a hozzávaló akkumulátor van elrejtve. A fogva tartott a csomag átvétele után a telefont több alkalommal használta.
Május 26-án a fogdaőr a letartóztatottat beszélőre kísérte, és az azt megelőző ruházat-átvizsgálás során a fogva tartott nadrágjának zsebében egy cigarettásdobozban megtalálta a mobiltelefont, illetve utóbbi a fogdaőröknek átadta a zárkájában elrejtett akkumulátort.
A vádlott magatartásával megszegte a Magyar Köztársaság Rendőrsége Fogdaszolgálati Szabályzatának 60. pontját, amely előírja, hogy a fogva tartott részére érkezett csomagot őrzésbiztonsági szempontból olyan részletességgel kell átvizsgálni, hogy a fogva tartottnál nem tartható tárgy elrejtése kizárt legyen.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott felmentése érdekében fellebbezett.
A katonai főügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A vádlott fellebbezése alapos.
A vádlott felmentésére irányuló fellebbezés kapcsán a másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlan, mivel az elsőfokú bíróság az ügyet nem derítette fel kellően, de a megalapozatlanságnak érdemi jelentősége azért nincs, mivel az elsőfokú ítéletben a vádlott terhére megállapítottak a Btk. 348. §-a (1) bekezdésének negyedik fordulata szerinti szolgálatban kötelességszegés vétsége bűncselekménye elkövetésének megállapítására nem alkalmasak.
Az elsőfokú ítélet megalapozatlansága és azon belül is a tényállás felderítetlensége elsődlegesen arra vezethető vissza, hogy az elsőfokú bíróság nem észlelte: kizárólag a fogva tartott és az anyósa vallomásán alapszik az a megállapítás, hogy a kérdéses mobiltelefon és az akkumulátor a cigarettásdobozokban került bejuttatásra 2000. május 24-én a fogva tartotthoz. Kétséges ugyanakkor az elsőfokú bíróságnak az az érvelése, hogy a tanúk szavahihetőnek tekinthetők, mivel önmagukra nézve is terhelő vallomásokat tettek. A fogva tartottnak érdeke fűződött ahhoz, hogy a telefon nála létének az időtartamát minél rövidebbnek tüntesse fel, miszerint a készülék csak az utolsó, neki juttatott csomagban került hozzá. Ekként tehát a két tanú vallomása a fogva tartottat inkább mentő, mintsem önmagukat terhelőnek tekinthető. Logikailag hibás az az érvelés is, mely szerint a cigarettáskarton bontatlan átadását tanúsítja, hogy a telefonok nem fértek bele a cigarettásdobozba, amikor éppen az az eldöntendő tény, hogy a telefon és az akkumulátor a cigarettásdobozban kerültek-e bejuttatásra a fogva tartotthoz.
A vizsgálatot végző rendőr főhadnagy által 2000. május 26. napján készített jelentés szerint megállapítható volt, hogy a telefon memóriájáról összesen nyolc óra időtartamot meghaladó kimenő hívás és az utolsó hat kimenő hívás hívószáma is kimutatható. A telefontársaság megkeresésével tisztázható lett volna a hívások időpontja, az adóhoz kapcsolódásból a hívás kezdeményezésének helye, és ekként esetlegesen felderíthető lett volna az is, hogy a telefon már az általa megjelöltnél korábbi időpontban a fogva tartotthoz került-e, ami pedig már eleve kizárta volna azt, hogy az ellenőrzésbeli mulasztás a vádlott által, és 2000. május 24. napján történt.
A Legfelsőbb Bíróság az említett megalapozatlanság kiküszöbölését nem tartotta szükségesnek, mivel így is felmentő rendelkezést kellett hozni.
A Btk. 348. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szolgálatban kötelességszegés vétsége ugyanis szándékos bűncselekmény, a gondatlanságból történt elkövetés a (4) bekezdés értelmében kizárólag a (2) és (3) bekezdésben meghatározott minősített esetként megjelölt bűntettek esetében pönalizált. Ebből következően a vétségi alakzatnál ha gondatlanságból történő elkövetés kerül megállapításra, bűncselekmény hiányában felmentő rendelkezés meghozatalának van helye.
A Btk. 13. §-a értelmében az követi el szándékosan a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja vagy a következményekbe belenyugszik, míg a 14. § értelmében gondatlanságból az, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, valamint az, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.
A vádirati tényállás és az ítéleti tényállás is szinte ugyanazokkal a szavakkal írja le a vádlott tevékenységét, és rögzíti, hogy a vádlott nem tanúsította a szükséges figyelmet, nem kellő körültekintéssel, részletességgel és alapossággal járt el, amikor a csomagokat átvizsgálta. Az ítéletben leírt ez az elkövetési magatartás a gondatlanságból történt elkövetés jellegzetes megjelenési formája. A vádlott ugyanis a rögzítettek szerint a csomagot megvizsgálta, és pusztán hanyagsága miatt nem derítette fel annak pontos tartalmát. Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróságnak a tőle elvárhatóság kérdéskörénél saját álláspontjához képest foglalkoznia kellett volna azzal az általa nem említett, de a Magyar Köztársaság Fogdaszolgálati Szabályzata 60. pontjában foglalt kitétellel is, hogy a fogva tartott részére érkezett csomag átvizsgálásának fémkeresővel kell történnie, már pedig a vádlott előadása szerint ilyen nem állt a rendelkezésére.
Mivel tehát az elsőfokú ítélet tényállása – és már az ügyészi vád is – a vádlottnak olyan magatartást ró fel, amely megalapozott megállapítása mellett is csak gondatlanságból történt elkövetés megállapítására lehet alkalmas, viszont a vád tárgyává tett cselekmény gondatlanságból történt megvalósítása nem bűncselekmény, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a vádlottat a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján – a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény – felmentette. (Legf. Bír. Bf.V.2.881/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás