BK BH 2003/399
BK BH 2003/399
2003.10.01.
A rendőrkapitányság által szerződésben vállalt vagyonbiztonsági vonuló járőrszolgálat olyan tevékenység, amelyet a szolgálatot önként vállaló rendőrök látnak el; a szolgálat ellátására mindazok a kötelességek vonatkoznak, amelyek a többi vezényelt járőrszolgálatra;
az e szolgálatban történő elalvás ezért a szolgálatban kötelességszegés vétségét valósítja meg [Btk. 348. § (1) bek.; Be. 274. § (1) bek.].
A katonai tanács a 2002. január 8. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a rendőr zászlós vádlott bűnösségét szolgálatban kötelességszegés vétségében állapította meg, és ezért őt 250 napi tétel – napi tételenként 250 forint – összességében 62 500 forint – pénzbüntetésre ítélte: a rendőr törzsőrmester II. r. vádlott bűnösségét szolgálatban kötelességszegés vétségben állapította meg, amiért őt 300 napi tétel – napi tételenként 250 forint, összességében 75 000 forint – pénzbüntetésre ítélte.
A tényállás a következő.
Az I. r. vádlott szakközépiskolai érettségi vizsgával valamint kereskedelmi és vámkezelői szakképesítéssel rendelkezik. Egy ideig munkanélküli volt, majd felvételét kérte a rendőrség állományába, ahol először közalkalmazottként dolgozott, majd 1976. augusztus 31-én hivatásos állományba került. Szolgálati feladatait jó szinten látja el, két esetben részesült dicséretben és jutalomban, fenyítve nem volt.
Az I. r. vádlott nőtlen, más személy eltartásáról nem kell gondoskodnia, vagyonnal nem rendelkezik, büntetlen előéletű.
A II. r. vádlott a gimnázium befejezése után elvégezte a rendőr-szakközépiskolát, majd 1997. július 1-jén a rendőrség hivatásos állományába került. Szolgálatát járőr beosztásban átlagos szinten látja el, eddigi rendőri szolgálata alatt három alkalommal fenyítették, dicsérete nincs.
A II. r. vádlott nőtlen, tartási kötelezettség nem terheli, egy 12 millió forint értékű családi ház 1/3 része vagyonnal rendelkezik.
A katonai tanács az 1999. február 15-én jogerős ítéletével folytatólagosan elkövetett szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt 16 500 forint pénzbüntetésre ítélte, majd a 2001, május 29-én kelt ítéletével szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt nem jogerősen 30 000 forint pénzbüntetésre és 1 évre a soron következő rendfokozatba előlépésre előírt várakozási idő meghosszabbítására ítélte.
A rendőr zászlós I. r. vádlott mint járőrvezető, és a törzsőrmester II. r. vádlott mint járőrtárs a rendőr-főkapitánysággal kötött megbízási szerződés alapján 2001. október 17-én 7 órától 12 órás vagyonbiztonsági vonuló járőr szolgálatot látott el. A szolgálat ellátása során a küldések közötti időben a legközelebbi felállítási helyen preventív figyelő feladatot kellett ellátniuk. 9 óra körüli időben a vádlottak az üzletsor melletti parkolóban kijelölt felállítási helyükön tartózkodtak, ahol a szolgálati gépkocsiban elaludtak. A vádlottakat az ellenőrzési alosztály beosztottjai 10 óra körül ellenőrizték, és ekkor észlelték, hogy a vádlottak a gépkocsiban az első üléseket megdöntve, az egyik kezüket a fejük alá téve alszanak. Amikor az ellenőrző elöljárók a szolgálati gépkocsihoz értek, a vádlottaknál levő mobiltelefon megszólalt, mire a vádlottak a gépkocsiban felébredtek.
A katonai tanács ítélete ellen a vádlottak és az I. r. vádlott védője felmentésért, illetve enyhítésért fellebbezett.
A katonai főügyész mindkét vádlott vonatkozásában a katonai tanács ítéletének helybenhagyását indítványozta.
A vádlottak javára irányuló fellebbezések alapján eljárva a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a katonai tanács ítélete megalapozott.
Megalapozatlan volt viszont a katonai tanács ítélete a vádlottak tevékenységének a jogi hátterét illetően, mivel nem volt kellően adatokkal alátámasztott az a szerződéses háttér, mely alapján az adott körben a rendőrség tevékenykedett, illetve, amely jogviszonyban a rendőrök eljártak. A katonai tanács ugyanis ezt túlnyomórészt puszta bemondás alapján állapította meg, az okirati bizonyítékok beszerzése, a részletek dokumentálása elmaradt. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 240. §-a alapján bizonyítást rendelt el. Ennek során beszerezte a rendőr-főkapitányság és az S. Kft. között létrejött szerződést, tanúként meghallgatta a rendőr alezredest, a rendőr-főkapitányság közrendvédelmi főosztálya vagyonbiztonsági osztályának helyettesét. Ezzel kiküszöbölte a megalapozatlanságot. E bizonyítékok – a védői felvetéssel szemben – kellően alátámasztják, hogy a vádbeli időszakban a rendőr-főkapitányság és az S. Kft. között létrejött szerződés teljesítése keretében a rendőrség az érintett tevékenységet rendőri szolgálatban levő, a szolgálatot önként vállaló rendőrök közreműködésével látta el. A szolgálatba lépők a szabályszerű eligazítást minden esetben megkapták, ezért a vádlottak is tisztában voltak azzal, hogy szolgálati tevékenységet látnak el.
Az e körben kifejtettekre is figyelemmel a katonai tanács az anyagi jogi rendelkezésekkel összhangban állapította meg, hogy a vádlottak magatartása kimerítette a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, így bűnösségük megállapítása a szolgálatban kötelességszegés vétségében törvényes.
A bűnösségi körülmények megjelölése ugyancsak helytálló, azok értékelése a vádlottak esetében a súlyuknak megfelelő, így a vádlottak büntetésének enyhítésére nem kerülhet sor. A II. r. vádlott esetében a kiszabott büntetés – az előéletére figyelemmel – inkább eltúlzottan enyhe, de korrekcióra ügyészi fellebbezés hiányában nincs lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre figyelemmel a katonai tanács ítéletét az I. r. és a II. r. vádlott tekintetében helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.V.808/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás