40/2003. (VII. 2.) AB határozat
40/2003. (VII. 2.) AB határozat1
2003.07.02.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának a köztemetőkről és a temetkezés rendjéről szóló 57/1999. (XII. 15.) sz. rendelete 11. § (2) bekezdés második mondata, valamint harmadik mondatának ,,az üzemeltető nem kizárólagos feladatkörébe tartozó'', és ,,(temetés-felvétel, halott-szállítás, az elhunyt temetésre való előkészítése, temetéshez szükséges kellékekkel való ellátás, búcsúztatás, hamvasztás)'' szövegrészei alkotmányellenesek, ezért azokat megsemmisíti.
A 11. § (2) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:
,,11. § (2) A köztemetőkben az önkormányzat a temetkezési szolgáltatásokról, az üzemeltető, illetve a temetkezési vállalkozók útján köteles gondoskodni. Az engedéllyel rendelkező temetkezési vállalkozók temetkezési szolgáltatások végzését – köztemetőkben történő elhelyezés esetén – az üzemeltetővel kötött megállapodás alapján folytathatják. A temetkezési szolgáltatások közül a ravatalozással, sírnyitással, sírhelyek ki- és visszahantolásával, temetőn belüli hűtéssel, szállítással kapcsolatos feladatok ellátására a köztemetőkben, az üzemeltető szakszemélyzetének és berendezéseinek igénybevétele kötelező. Az engedéllyel rendelkező temetkezési vállalkozók e rendelet mellékletében meghatározott díjat kötelesek fizetni a temetőn belüli szolgáltatások igénybevételéért.''
Az Alkotmánybíróság ezen határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó álláspontja szerint Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának a köztemetőkről és a temetkezés rendjéről szóló 57/1999. (XII. 15.) sz. rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 11. § (2) bekezdése ellentétes a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 19. §-ával, mivel kizárja annak lehetőségét, hogy az eltemettető teljes körű temetkezési szolgáltatást vegyen igénybe, holott a Ttv., és az annak végrehajtásáról szóló 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) a teljes körű temetői szolgáltatást ,,helyezi[k] előtérbe''. Álláspontja szerint az Ör. 11. § (2) bekezdése kizárja a temetkezési vállalkozásokat egyes temetkezési szolgáltatásokból, s a Ttv. 25. § (1) bekezdésével ellentétes módon az üzemeltető kizárólagos feladatkörébe sorol egyes temetkezési szolgáltatásokat, ezzel sértve a temetkezési szolgáltatók közötti hátrányos megkülönböztetés Ttv.-ben foglalt tilalmát. Mindezek miatt az Ör. 11. § (2) bekezdésének az üzemeltető kizárólagos temetkezési szolgáltatásokat szabályozó része sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
II.
Az Alkotmánybíróság a döntését a következő jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg:
,,44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.''
A Ttv. indítványozó által hivatkozott rendelkezései:
,,17. § (2) Az üzemeltető a temetkezési szolgáltatók között hátrányos megkülönböztetést nem alkalmazhat.''
,,19. § (1) Az eltemetés módja szerint a temetés hamvasztással vagy elhamvasztás nélkül történik, egyházi vagy világi szertartás szerint.
(2) Az eltemetés módjára és helyére nézve az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó, amennyiben ez nem ró az eltemettető személyére aránytalanul nagy terhet.
(3) Az elhunyt életében tett rendelkezése hiányában az eltemetés módját és helyét az határozza meg, aki a temetésről gondoskodik, vagy arra köteles lenne, de a temetésről más szerv vagy személy úgy gondoskodik, mintha az elhunyt saját halottja volna.
(4) Ha a temetésről több személy gondoskodik és közöttük az eltemetés módja tekintetében nincs megegyezés, a temetés csak elhamvasztás nélkül történhet.''
,,25. § (1) Teljes körű temetkezési szolgáltatás a temetésfelvétel, a halottszállítás, az elhunyt temetésre való előkészítése és a temetéshez szükséges kellékekkel való ellátása, a ravatalozás, a búcsúztatás, a sírba helyezés, a hamvasztás, az urnaelhelyezés, az urnakiadás, a hamvak szórása, a sírnyitás, az exhumálás és az újratemetés.
(2) Az egyes temetési szolgáltatások önállóan is végezhetők.''
Az Ör. vizsgált rendelkezése:
,,11. § (2) A köztemetőkben az önkormányzat a temetkezési szolgáltatásokról, az üzemeltető, illetve a temetkezési vállalkozók útján köteles gondoskodni. Az üzemeltető kizárólagos feladatkörébe tartozik a temetőn belüli rész-szolgáltatások (ravatalozás, sírásás, hűtés, belső halott-szállítás, exhumálás, sírhely-ügyintézés, közköltségen történő temetés) teljes körű ellátása. Az engedéllyel rendelkező temetkezési vállalkozók az üzemeltető nem kizárólagos feladatkörébe tartozó temetkezési szolgáltatások (temetésfelvétel, halottszállítás, az elhunyt temetésre való előkészítése, temetéshez szükséges kellékekkel való ellátás, búcsúztatás, hamvasztás) végzését – köztemetőkben történő elhelyezés esetén – az üzemeltetővel kötött megállapodás alapján folytathatják. A temetkezési szolgáltatások közül a ravatalozással, sírnyitással, sírhelyek ki- és visszahantolásával, temetőn belüli hűtéssel, szállítással kapcsolatos feladatok ellátására a köztemetőkben, az üzemeltető szakszemélyzetének és berendezéseinek igénybevétele kötelező. Az engedéllyel rendelkező temetkezési vállalkozók e rendelet mellékletében meghatározott díjat kötelesek fizetni a temetőn belüli szolgáltatások igénybevételéért.''
III.
Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.
1. A Ttv. a temetőkkel és temetkezéssel kapcsolatban különbséget tesz a temető fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos, valamint a temetkezési (temetési) szolgáltatási tevékenységek között.
A temető tulajdonosa mind saját maga, mind pedig szerződés alapján, gazdálkodó szervezet útján elláthatja a fenntartással és üzemeltetéssel kapcsolatos feladatokat. Köztemetők esetében, ha a fenntartást és üzemeltetést gazdálkodó szervezet útján látja el a tulajdonos, akkor a fenntartás és üzemeltetés kegyeleti közszolgáltatási szerződés alapján történik. A köztemető üzemeltetése, illetve fenntartása körében végzett tevékenység a kegyeleti közszolgáltatási tevékenység része, ami nem tartozik a temetkezési szolgáltatások körébe. A kegyeleti közszolgáltatás igénybevételéért díjat kell fizetni, annak fajtáit és mértékét az önkormányzat állapítja meg rendeletében.
A temetkezési szolgáltatások körébe tartozó tevékenységeket a Ttv. 25. § (1) bekezdése határozza meg, s a temetkezési szolgáltatások végzését mind teljes körűen, mind külön-külön önállóan lehetővé teszi a temetkezési szolgáltatásokat nyújtók számára.
A Ttv. nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a temető üzemeltetője egyúttal temetkezési szolgáltatást is végezzen, ebben az esetben azonban a kegyeleti közszolgáltatást számvitelileg el kell különítenie a gazdasági tevékenységétől, továbbá a Vhr. 55. § (1) bekezdés b) pontja alapján a temetőfenntartás és hozzájárulás díját, valamint a létesítmények vállalkozók részéről történő igénybevételi díját az üzemeltető is köteles megfizetni. Tehát az üzemeltetőre a temetkezési szolgáltatási tevékenysége körében irányadók azok a szabályok, amelyek a temetkezési szolgáltatókra vonatkoznak.
A Ttv. 16. §-a úgy rendelkezik, hogy az üzemeltető határozza meg a temetési szolgáltatás, illetőleg a temetőben végzett egyéb vállalkozási tevékenységek ellátásának temetői rendjét. Az üzemeltető a Ttv. 17. § (2) bekezdése alapján nem alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést a temetkezési szolgáltatók között.
Az Ör. 3. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Ör. hatálya alá tartozó köztemetők fenntartásáról és üzemeltetéséről az önkormányzat vállalata, mint üzemeltető, kegyeleti közszolgáltatási szerződés útján gondoskodik.
Az Ör. 11. § (2) bekezdése értelmében az ott felsorolt egyes temetkezési szolgáltatási tevékenységeket (,,temetőn belüli rész-szolgáltatásokat'') az üzemeltető láthatja el kizárólagosan. Ezzel kizárta annak lehetőségét, hogy ezeket a temetkezési szolgáltatásokat temetkezési vállalkozók lássák el, akik ezen ,,temetőn belüli rész-szolgáltatások'' igénybevételéért kötelesek az Ör. mellékletében meghatározott díjat fizetni.
2. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy önkormányzati rendelet alkotmányosan az üzemeltető kizárólagos tevékenységi körébe vonhat-e egyes temetkezési szolgáltatási tevékenységeket, tehát hogy nem ellentétes-e a Ttv.-vel az, hogy az Ör. bizonyos temetkezési szolgáltatások körében kizárta az üzemeltetőn (e tekintetben mint temetkezési szolgáltatón) kívül más temetkezési szolgáltatók tevékenységét.
A Ttv. 41. § (3) bekezdés f) pontja alapján a temetkezési szolgáltatás, illetőleg a temetőben végzett egyéb vállalkozói tevékenységek ellátásának temetői rendjét az önkormányzat rendeletében szabályozza. A Ttv. 42. §-a szerint ahol a köztemető fenntartási kötelezettségéről az önkormányzat kegyeleti közszolgáltatási szerződés keretében gondoskodik, ott a temető használatának szabályait önkormányzati rendeletben kell megállapítani.
Az Ör. rendelkezése szerint a köztemetőkben az önkormányzat az üzemeltető, illetve a temetkezési vállalkozók útján köteles gondoskodni a temetkezési szolgáltatásokról. Az Ör. egyes temetkezési szolgáltatások temetőn belüli ellátását sorolja az üzemeltetést is ellátó temetési szolgáltató kizárólagos tevékenységi körébe, e tevékenységek temetőn kívüli végzését (amelyek esetében a Ttv. erre lehetőséget ad) más temetkezési szolgáltató is elláthatja. A Ttv., valamint a Vhr. nem zárja ki azt, hogy a szolgáltatási tevékenységek közül egyeseket a temetőn kívül is lehessen végezni: az elhunyt eltemetése a Ttv. alapján kizárólag temetőben, vagy temetési emlékhelyen történhet, ám a temetéshez kapcsolódó egyes tevékenységek nem csupán a temetőben végezhetők.
Ezzel a szabályozási móddal ugyanakkor az Ör. kizárt minden temetkezési vállalkozót bizonyos temetkezési szolgáltatások temetőn belüli nyújtásából, s emellett az üzemeltető által nyújtott ezen szolgáltatások igénybevételéért az Ör.-ben meghatározott díjfizetési kötelezettséget állapított meg a temetkezési vállalkozók számára. Ily módon az Ör. ezen szolgáltatási tevékenységeket tulajdonképpen kivonta a temetkezési szolgáltatások fogalmi köréből, s azokat ,,kvázi üzemeltetői feladatként'' szabályozta. E szolgáltatások ellátása tekintetében az üzemeltető, bár a Ttv. szerinti temetkezési szolgáltatást nyújt, az Ör. rendelkezésének eredményeként valójában nem szolgáltatóként jár el, illetve mint szolgáltató nincs azonos helyzetben a többi temetkezési szolgáltatóval.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése értelmében az önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése alapján az önkormányzat törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat rendeletet.
A Ttv. 41. § (3) bekezdésének f) pontjában található felhatalmazás kizárólag a temetési szolgáltatás, illetőleg a temetőben végzett egyéb vállalkozói tevékenységek ellátásának temetői rendjének megállapítására vonatkozik. A Ttv. azonban arra nem ad felhatalmazást, hogy alacsonyabb szintű jogszabály bizonyos temetkezési szolgáltatásokat bármely temetkezési szolgáltató vagy az üzemeltető kizárólagos jogkörébe utaljon, mint ahogy arra sem, hogy üzemeltetői feladatot temetkezési szolgáltatásként szabályozzon. Az Ör. tehát a Ttv.-ben biztosított felhatalmazáson túlterjeszkedve zárta ki egyes temetkezési szolgáltatási tevékenységek végzéséből a temetkezési szolgáltatókat és ezzel a Ttv. 25. §-ával és 41. § (3) bekezdésével ellentétes módon rendelkezett egyes temetkezési szolgáltatási tevékenységek kizárólagos üzemeltetői feladatkörbe vonásáról, amely sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 11. § (2) bekezdésének az üzemeltető kizárólagos feladatkörébe tartozó temetkezési szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezései, valamint a temetkezési vállalkozók által végezhető temetkezési szolgáltatási tevékenységekre vonatkozó rendelkezése alkotmányellenesek, és azokat jelen határozat közzétételének napjával megsemmisítette.
A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 246/B/2002.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás