BK BH 2003/404
BK BH 2003/404
2003.10.01.
Biztosíték letétbe helyezése nem engedélyezhető azokban az ügyekben, amelyekben a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása várható [Be. 393. § (1) és (3) bek.].
A megyei bíróság katonai tanácsa a 2002. március 27-én kihirdetett ítéletével a IV. r. vádlottat 4 rb. bűnszervezet tagjaként elkövetett embercsempészés bűntette, 4 rb. bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette és 2 rb. hivatali vesztegetés bűntette miatt – halmazati büntetésül – 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a Magyar Köztársaság területéről történő kiutasításra ítélte.
Kétirányú fellebbezés alapján az ügy a Legfelsőbb Bíróságon folyamatban van.
A vádlott meghatalmazott védője útján a Be. 393/A. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással biztosíték letétbe helyezésének az engedélyezését kérte. Kérelmét azzal indokolta, hogy a vádlott 2001. november 28-tól van előzetes letartóztatásban. A nem jogerősen kiszabott büntetés mértéke a 3 évet nem éri el, ezért a fellebbviteli tárgyalás távollétében is folytatódhatna. Utal arra, hogy hosszabb időt töltött kényszerintézkedés hatálya alatt.
A kérelem nem alapos.
A Be. 393/A. §-ában, valamint a Be. 393/B. §-ában szabályozza a biztosíték jogintézményét. A biztosíték azt kívánja kiküszöbölni, hogy a külföldön élő terhelt a büntetőeljárás elhúzódó tartamára Magyarországon legyen kénytelen tartózkodni. A biztosíték letételének alapvető törvényi feltétele, hogy a terhelt külföldön éljen. Közömbös a kérelmező állampolgársága, csupán azt kell vizsgálni, hogy ténylegesen Magyarországon, vagy külföldön
él-e. Magyarországon élő terhelt esetében – akkor is, ha ténylegesen külföldi, vagy kettős állampolgár – nincs helye biztosíték adásának. Ellenben a biztosíték letételének engedélyezésére kerülhet sor olyan elkövető esetében is, aki magyar állampolgár, de életvitelszerűen külföldön él. Annak a megítélésénél, hogy egy külföldi mikor tekinthető Magyarországon avagy külföldön élőnek, az idegenrendészeti jogszabályok adhatnak támpontot. Ezek a vizsgálandó jogszabályok az 1993. évi LXXXVI. törvény és az 1997. évi CXXXIX. törvény.
A rendelkezésre álló bűnügyi iratokból kitűnően a IV. r. vádlott saját vallomása szerint is 16 éve él Magyarországon, bérelt lakásban lakik. Magyarországon házasságot kötött, majd törvényesen elvált, ellene az országban büntetőeljárás is folyamatban volt. Ezen adatok alapján egyértelmű, hogy a vádlott esetében a külföldön élés mint törvényi feltétel nem áll fenn.
Az iratokból az is megállapítható, hogy a Legfelsőbb Bíróság 2002. június 12-én kelt végzésével helybenhagyta a IV. r. vádlottnak az elsőfokú ítélet kihirdetésekor, az eljárás jogerős befejezéséig fenntartott előzetes letartóztatását. A kérelmező vádlott jelenleg is kényszerintézkedés hatálya alatt áll. Az ítélkezési gyakorlat szerint nem engedélyezhető biztosíték letétbe helyezése azokban az ügyekben, amelyekben a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabása várható. Ennek az az elvi indoka, hogy a biztosíték jogintézménye nem azt a célt szolgálja, hogy a terhelt anyagi szolgáltatással mintegy megváltsa a szabadságát. Jelentősebb súlyú bűncselekmény miatt eljárás alá vont terhelt esetén a biztosíték letétbe helyezésének az engedélyezése általában kizárt.
A Be. 393/B. §-ának (3) bekezdése szerint végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén a büntetés végrehajtásának a befejezése után a biztosítékot az elítéltnek vissza kell fizetni. Ebből is az következik, hogy azokban az ügyekben, amelyekben előreláthatólag végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására kerül sor, a biztosíték letétbe helyezése nem indokolt.
Az adott ügyben az első fokon eljárt katonai tanács a IV. r. vádlottal szemben jelentős tárgyi súlyú és társadalomra veszélyességű bűncselekményeket állapított meg, és ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre. A katonai ügyész a vádlott terhére súlyosbításért végleges hatályú kiutasítás érdekében jelentett be fellebbezést, amelyet a katonai főügyész az átiratában fenntartott.
Ez utóbbi adatokra tekintettel sincs mód a védő biztosíték letétbe helyezésének engedélyezése iránti kérelmének teljesítésére.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján a IV. r. vádlott kérelmét mint alaptalant a Be. 269. §-ának (4) bekezdése alapján tanácsülésen elutasította. (Legf. Bír. Bf.V.2.587/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás