PK BH 2003/405
PK BH 2003/405
2003.10.01.
Önmagában az a körülmény, hogy a bentlakó tulajdonostárs sem a megváltást, sem a kiköltözést nem vállalja, nem akadályozhatja meg a közös tulajdon megszüntetését. [Ptk. 5. § (1)–(2) bek., 140. § (1) bek., 147. §, 148. § (2) bek.; Pp. 3. § (1)–(2) bek., 206. § (1) bek.; Legf. Bír. PK 8. és 10. állásfoglalás].
A peres felek 1963. februártól 1986. márciusig élettársak voltak. Élettársi vagyonközösségüket a G-i Városi Bíróság a jogerős ítéletével megszüntette, és megállapította, hogy a perbeli ingatlan 81/165-öd részben a felperes, 84/165-öd részben az alperes tulajdona. A perbeli ingatlanban lévő 80,9 m2 alapterületű lakásból a felperes 22,8 m2-nyi részt, az alperes pedig 34,9 m2-nyi részt használ, a 103,5 m2 alapterületű alagsort, valamint a fészert a felperes használja kizárólagosan, míg a lakás többi részét, valamint a kertet a peres felek közösen használják, a többi melléképület pedig használaton kívül áll.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében az alperes helyett kifizetett áramdíj megtérítésére irányuló keresetnek, valamint a többlethasználati díj megfizetése iránti viszontkeresetnek helyt adott; a közös tulajdon megszüntetése iránti viszontkeresetet azonban elutasította megállapítva, hogy a természetbeni megosztást mindkét fél ellenezte, az egyéb megszüntetési mód pedig sértené a bentlakó felperes méltányos érdekelt, aki a megváltási ár megfizetésére nem képes, és az ingatlanból való kiköltözést nem vállalja.
A peres felek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatva úgy rendelkezett az ítéletében, hogy a perbeli ingatlanon fennálló közös tulajdont megváltással szüntette meg olyan módon, hogy választásra a felperest jogosította fel. Ennek alapján, ha a felperes a jogerős ítélet kézbesítésétől számított harminc napon belül az ingatlant kiüríti és az alperes rendelkezésére bocsátja, az alperes köteles 1 325 455 forint megváltási ár megfizetésére, ha pedig a felperes a megjelölt időpontig nem költözik ki, az alperes jogosult további tizenöt napon belül fizetendő 662 728 forint megváltási árért a felperes ingatlanilletőségét – a felperes által lakottan – magához váltani. A másodfokú ítélet kötelezte továbbá a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek az elsőfokú ítéletben megállapított használatidíj-hátralék helyett 210 358 forintot és ennek az elsőfokú ítélet szerint számított mértékű kamatait, illetőleg 1999. április 1-jétől a közös tulajdon megszüntetéséig havi 1765 forint többlethasználati díjat. A másodfokú bíróság feljogosította az alperest, hogy a felperes által fizetendő többlethasználati díjat az alperes által a felperesnek fizetendő megváltási árba beszámítsa. Rendelkezett a közös tulajdon megszüntetésének az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amely a közös tulajdon megszüntetése és a többlethasználati díj megfizetése iránti viszontkeresetet elutasító jogerős ítélet meghozatalára irányult. A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdésében és a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 10. számú állásfoglalása III. pontjában foglaltak megsértésével, indokolatlanul hagyta figyelmen kívül azt a tényt, hogy a közös tulajdon megszüntetése a felperes méltányos érdekeit sérti. Ha ugyanis a felperes kiköltözik a perbeli ingatlanból, a többlethasználati díj beszámítása folytán csak 966 618 forintot kap, amellyel lakáshelyzetét nem tudja megoldani. Amennyiben pedig az ingatlanban marad – mint lakó –, még kevesebb joggal rendelkezne, mint társtulajdonosként. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a többlethasználati díjról rendelkező részét megalapozatlannak tartja. Álláspontja szerint a bíróság nem értékelte, hogy az alperes a lakóház értékesebb, utcai részét használja, illetőleg nem vette figyelembe azt sem, hogy a felperes az ingatlanban különböző beruházásokat végzett. A bíróság nem gondoskodott továbbá az alapos szakértői vélemény beszerzéséről, megsértve a Pp. 3. §-ának az ügyben irányadó korábban hatályos (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, a 20 000 forintos áramdíj tekintetében pedig a jogerős ítélet számítási hibát is vétett.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül [Pp. 275. § (2) bek.].
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet a közös tulajdon megszüntetése tekintetében nem jogszabálysértő. A Ptk. 147. §-a értelmében a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs kérheti. E jogát a Ptk. 5. §-ának (1) és (2) bekezdésére figyelemmel visszaélésszerűen nem gyakorolhatja. Ennek megítélésénél azonban közös tulajdon estében nyilvánvalóan a társtulajdonosok magatartását és érdekeit együttesen kell értékelni. Önmagában az a körülmény, hogy a bentlakó tulajdonostárs sem a magához váltást, sem a kiköltözést nem vállalja, nem akadályozhatja a közös tulajdon megszüntetését. Az adott esetben a közös tulajdonú ingatlan megosztott használatát a felperes magatartása is akadályozta (birtokháborítási eljárások), ezáltal közrehatott abban is, hogy az alperes a közös tulajdon megszüntetését igényelje. Mindezek folytán a közös tulajdon megszüntetéséhez fűződő jogos érdekkel szemben a felperes nem igényelheti a hátrányos körülményeinek kizárólagos értékelését. A másodfokú bíróság azáltal, hogy az ítéletében a közös tulajdon megszüntetési módjának kiválasztására a felperest jogosította fel, a felek körülményeit és érdekeit a jogszabálynak megfelelően értékelte.
A többlethasználati díj tekintetében a jogerős ítélet megalapozatlanságának megállapítására csak az adna alapot, ha a bíróság a tényállást kellően nem tárja fel, vagy a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg okszerűtlen következtetést vagy logikai ellentmondást tartalmaz. A bíróság a jogerős ítélet indokolásában helytállóan utalt arra, hogy a Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése és a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 8. számú állásfoglalása alapján a társtulajdonos a többlethasználatért használati díj fizetésére köteles. Ennek megállapítása kapcsán az ingatlan használatát, hasznosítását befolyásoló összes körülményt mérlegelni kell, és meg kell határozni a tényleges többlethasználat terjedelmét is. A bíróság ennek feltárása érdekében a szükséges bizonyítást lefolytatta, és a bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelésével állapította meg a tényállást. A másodfokú bíróság a használati díj mértékének meghatározása érdekében a szakértői véleményt kiegészíttette, és megalapozottan döntött a többlethasználat ellenértékéről. A felperes olyan beruházást, amely a használati díj mértékét befolyásolná, nem bizonyított a perben. A másodfokú ítéletben a bíróság az elsőfokú ítélet meghozatala után kifizetett 20 000 forint összegű áramdíj beszámításáról a felek egyező nyilatkozata alapján rendelkezett, számítási hibákat nem vétett. Az 1999. március 17-i tárgyaláson a felperes az áramszámlák alapján 20 000 forint érvényesítésére hivatkozott, és ezt az igényt az alperes el is ismerte.
Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok folytán a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezései nem jogszabálysértőek, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.III.22.699/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás