PK BH 2003/407
PK BH 2003/407
2003.10.01.
I. Nem minősül személyiségvédelmet megalapozó tényállításnak a bérbeadónak a felmondást közlő levélben tett azon minősítése, hogy a bérlő aszociális, összeférhetetlen.
II. A vélemény-nyilvánítás is lehet sértő, ha minden ténybeli alapot nélkülözve tartalmaz elmarasztaló értékítéletet, vagy indokolatlanul bántó, sértő, lealázó [Ptk. 78. §].
A jogerős ítélet elutasította a felperesek pontosított keresetét, amelyben annak megállapítását kérték, hogy a II. r. alperes az I. r. alpereshez 1996. október 18-án írt levelének azzal az állításával, hogy a felperesek aszociális és összeférhetetlen magatartást tanúsítanak, illetve amely levélben a felpereseket a súlyosan durva kifejezéseket tartalmazó feliratok terjesztésével összefüggésbe hozta, illetve a kerületi önkormányzat I. r. alperes azzal, hogy a bérleti jogviszonyt 1997. március 10-én felmondó levelében azt írta: ,,az általunk kifogásolt magatartásuk folyamatosan, évek óta olyan súlyos, hogy tőlünk a bérleti szerződés fenntartását már nem lehet elvárni'' megsértették jó hírnevüket, és ezért elégtétel adására, továbbá egyetemlegesen 250 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás lényegi tartalma szerint az I. r. alperes tulajdonában álló házas ingatlanban a felperesek egy lakást, míg a II. r. alperes üzlethelyiséget bérel. A felpereseknek részint az I. r. alperessel, részint a II. r. alperessel, illetve albérlőjével 1995-ben és 1996-ban konfliktusaik támadtak, amelyekből szabálysértési eljárások, rendőri intézkedések, illetve perek keletkeztek. E kialakult helyzetre tekintettel a II. r. alperes 1996. október 18-án a bérbeadó I. r. alpereshez fordult, és kérte a bérbeadó intézkedését. Ebben a felperesek aszociális magatartását kifogásolta, utalva a felperesek összeférhetetlenségére. A II. r. alperes leveléhez csatolta azon gyalázkodó feliratoknak a fotóit, amelyek a házban keletkeztek. Ezt követően az I. r. alperes 1997. március 10-én a felperesek bérleti szerződését felmondta arra hivatkozással, hogy a felperesek folyamatosan kifogásolt, évek óta tartó összeférhetetlen magatartása miatt a bérleti szerződés fenntartását az I. r. alperestől elvárni már nem lehet. A jogerős ítélet tényállásként rögzítette azokat a panaszokat, eseményeket és eljárásokat, amelyek a perbeli időben történtek. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet megállapította, hogy az alpereseknek a felperesek által kifogásolt levelei a felperesek magatartását értékelték, az alperesek véleményét fejezték ki. E véleményalkotások azonban nem minősíthetők minden alapot nélkülözőnek, légből kapottnak, vagy kifejezésmódjukban indokolatlanul bántónak, lekicsinylőnek, lealázónak, így azok személyhez fűződő jogot nem sértettek. A jogerős ítélet álláspontja szerint a II. r. alperes nem állította, hogy a fotókon ábrázolt feliratokat a felperesek készítették, így a II. r. alperesnek az a véleménye, hogy e feliratok összefüggésbe hozhatók a felperesekkel, nem sért jó hírnevet, vagy egyéb személyhez fűződő jogot.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetüknek megfelelő ítélet meghozatalát. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a kifogásolt levelek nem tartalmaznak sértő tényállításokat, illetve indokolatlanul tette a másodfokú bíróság a per tárgyává azokat a hatósági eljárásokat, amelyek az évek során a felperesekkel szemben indultak. A tényállás megállapításánál ezért a jogerős ítélet túlterjeszkedett a kereseti kérelmen és érdemi következtetése emiatt téves.
A II. r. alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A másodfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt azáltal, hogy érdemben vizsgálta azokat a tényeket és körülményeket, amelyek a kifogásolt levelek megírásához és a bérleti jogviszony felmondáshoz vezettek. Helyesen jutott arra a következtetésre a jogerős ítélet, hogy az alperesek a felperesek magatartását értékelő véleményüket fejtették ki a kifogásolt nyilatkozataikban. A felmondásnak az az indoka, hogy a felperesek évek óta folyamatosan olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsítanak, amely a bérleti szerződés fenntartását a bérbeadó I. r. alperes részéről nem teszi elvárhatóvá, nem konkrét cselekvésre vonatkozó tényállítás, hanem a bérlő magatartásának általános értékelése. Ugyanígy nem tekinthető személyiségvédelmet megalapozó tényállításnak a II. r. alperes azon minősítése, hogy a felperesek aszociális, összeférhetetlen bérlők. Helyesen jutott ezért arra a következtetésre a jogerős ítélet, hogy a Ptk. 78. §-a alapján a jó hírnév megsértésének megállapítására nincs lehetőség.
Helyesen mutatott rá továbbá a másodfokú bíróság, hogy a vélemény-nyilvánítás is lehet sértő, például akkor, ha minden ténybeli alapot nélkülözve tartalmaz elmarasztaló értékítéletet, vagy indokolatlanul bántó, sértő, lealázó. Éppen ennek vizsgálata érdekében tárta fel a másodfokú bíróság azt, hogy milyen, események vezettek a felmondáshoz. Téves ezért a felperesek azon jogi álláspontja, hogy a jogerős ítélet által feltárt tényállás a kereseti kérelem elbírálása szempontjából közömbös volt. A bérlők magatartása és különösen az I. r. felperes szabálysértési eljárásban történt elmarasztalása alapján a II. r. alperes levelében közölt értékelés, illetve a felmondás indokai nem tekinthetők minden ténybeli alapot nélkülöző, légből kapott véleményének, azaz attól függetlenül nem alapoznak meg személyiségvédelmet, hogy esetleg nem helytállóak. A vélemény helyessége vagy helytelensége ugyanis önmagában a bíróság által nem vizsgálható. A vélemények ugyanakkor nem voltak indokolatlanul sértőek, vagy lealázóak sem.
A II. r. alperes mint bérlő fordult az I. r. alpereshez a kifogásolt levelében, és követelte, hogy az I. r. alperes a bérlemény használatát gátló körülmények miatt intézkedjen. A II. r. alperes csak annak bemutatására, hogy a bérlemény zavartalan használatában gátolva van, csatolta a sérelmére megjelent és fotókkal dokumentált feliratokat. Nem állította azonban kifejezetten azt, hogy e feliratokat a felperesek készítették. Az a véleménye pedig, amely szerint e feliratok is összefüggésben állhatnak a felperesek (szabálysértési eljárásban is elmarasztalt) magatartásával, nem ad alapot a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítására.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján kizárólag a rendelkezésre álló iratok alapján bírálhatja el, és a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének már nincs helye. Mellőzte ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperesek jogi képviselője által a felülvizsgálati kérelemhez csatolt további okiratok értékelését.
A felperesek személyesen benyújtott kérelmükben az alperesek terhére egyéb, személyhez fűződő jogukat sértő magatartásokat is kifogásoltak. A felülvizsgálati eljárásban azonban kizárólag a jogerős ítélet által elbírált kereseti kérelem vizsgálható, így nem volt lehetőség arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság értékelje és vizsgálja a felperesek által felhozott egyéb magatartásokat.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.IV.21.799/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás