PK BH 2003/411
PK BH 2003/411
2003.10.01.
A biztosító felelőssége – a lényeges körülmények tisztázása terén fennálló – együttműködési kötelezettség megszegése miatt [Ptk. 205. § (4) bek., 210. § (1) és (3) bek., 540. § (1) és (3) bek.].
A perben nem vitás tényállás szerint a felperes Családi Otthon Biztosítási szerződést kívánt kötni az alperesnél a nyaralóingatlanára. Ennek érdekében időpontot beszélt meg az alperes üzletkötőjével a nyaraló megtekintésére, aki azonban a helyszínen nem jelent meg. Másnap felkereste az alperes fiókját, és ismét kérte F. L.-né nevű üzletkötőjét az ingatlannak a szerződéskötés előtti megtekintésére, aki azonban a ködös idő miatt inkább azt javasolta, hogy a felperes szóban, emlékezetből válaszoljon a feltett kérdésekre. Ilyen előzmények után került sor az ajánlattételre, valamint az annak mellékletét képező helyszíni adatközlő kitöltésére. Az utóbbi 1.) pontjában, az üzletkötő által feltett kérdésre a felperes olyan tájékoztatást adott, miszerint az ablakok 2 m felettiek, és ráccsal, vagy azzal egyenértékű más mechanikai szerkezettel rendelkeznek. Ennek alapján az alperes úgy foglalt állást, hogy az épület a részleges mechanikai védelem követelményeinek megfelel, ahol a biztosító helytállási kötelezettségének felső határa az ingó II. vagyoncsoportba tartozó vagyontárgyak tekintetében 500 000 Ft.
A felperes nyaralójába 1994. február 20. és 24. napja közötti időszakban ismeretlen személyek – a terasznál levő ablak zsalujának felfeszítésével, és az üveg betörése útján behatoltak, és onnan különböző ingóságokat tulajdonítottak el. A felkutatásukra indult nyomozási eljárás nem járt eredménnyel.
Ezért a felperes keresetében a betöréses lopásból mint biztosítási eseményből származó kára megtérítése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Az alperes viszontkeresetet támasztott a felperessel kötött Családi Otthon Biztosítási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. Állította, hogy a felperes megtévesztette a biztosítási ajánlat mellékletét képező adatközlő lap kitöltése során, az ablakok magasságát és mechanikai védelmét illetően. A terasznak a terepszinttől mért magassága 150 cm, az erre néző ablak párkánya pedig e fölött 80 cm-rel helyezkedik el.
A másodfokú bíróság a megismételt másodfokú eljárás eredményeként meghozott jogerős közbenső és részítéletével az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adó közbenső ítéletét helyben hagyta. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság döntését egyben a viszontkeresetet elutasító részítéletnek is tekintette. Jogi álláspontjának az volt a lényege, hogy az alperes a mechanikai védelemmel és a biztosító helytállási kötelezettségének ettől függő felső határával kapcsolatban tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, ezért az ezt tartalmazó belső utasítások nem váltak a biztosítási szerződés részévé. Emiatt azt a biztosító fizetési kötelezettsége szempontjából figyelmen kívül kellett hagyni.
A jogerős közbenső és részítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése, az első fokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt. Ebben támadta a felperes tájékoztatási kötelezettségével valamint az ezzel összefüggő megtévesztő magatartásával kapcsolatos jogi következtetéseket.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső és részítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.
Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag a tévedésre alapított megtámadásnak, valamint a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásának téves jogi megítélésben jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható. [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.
A Ptk. 540. §-ának (1) és (3) bekezdései értelmében a biztosított a szerződéskötéskor köteles a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges minden olyan körülményt a biztosítóval közölni, amelyeket ismert vagy ismernie kellett. Ennek megsértése esetén a biztosító kötelezettsége nem áll be, kivéve ha bizonyítják, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében.
Az alperes azért kérte a biztosítási szerződés érvénytelenségének megállapítását, mert állítása szerint a felperes tévedésbe ejtette őt a teraszra nyíló ablak terepszint feletti magasságának kérdésében. Ez a tényállás elvileg kellő alapul szolgálhat a megtámadáshoz, valójában azonban erre a mulasztásra a biztosítási szerződések körében, a Ptk. 210. §-ánál speciálisabb szabály, a Ptk. 540. §-ának (1) és (3) bekezdései eltérő jogkövetkezményt állapítanak meg. Ezért a biztosítási szerződés teljesítésével kapcsolatos jogvita elbírálására az utóbbit kellett alkalmazni. A biztosítóval szerződő félnek a mechanikai védelem kérdéseivel összefüggő tájékoztatási kötelezettsége azonban nem vizsgálható a biztosító ugyanerre vonatkozó tájékoztatási kötelezettségétől elszigetelten. A Ptk. 205. §-ának (4) bekezdése ugyanis előírja, hogy a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire, és a szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.
A törvény idézett rendelkezései alapján a perbeli biztosítási szerződés megkötése során, a védett objektum mechanikai védelmével kapcsolatban mindkét peres félre kötelezettségek hárultak. A felperesnek ugyanis minden erre vonatkozó adatot az alperes elé kellett tárni, az alperesnek pedig tájékoztatnia kellett a felperest a helytállási kötelezettség feltételéül tűzött biztonságtechnikai követelményekről. Ennek keretében az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a részleges mechanikai védelem követelményeit tartalmazó belső utasítását a felperesnek átadta, és felhívta a figyelmét ennek a biztosító szolgáltatási kötelezettsége felső határával kapcsolatos jelentőségére. A perben azonban ennek teljesítésére vonatkozó adat nem merült fel.
Az alperes üzletkötője a felperes többszöri kérése ellenére nem ment ki a helyszínre, helyette ő javasolta az ingatlan adatainak emlékezetből történő bemondását. Ezt követően az ingatlant a részleges mechanikai védelem kategóriájába besorolta, és közölte a felperessel, hogy szolgáltatási kötelezettsége az ingó II. kategóriában 500 000 Ft erejéig áll fenn. A részleges mechanikai védelem követelményeit tartalmazó belső utasítást azonban a részére nem adta át. Mindezek egybevetéséből olyan következtetés vonható le, hogy az alperes maga teremtett olyan helyzetet, amelyben az alperesnek lehetősége sem volt a pontos magassági adatok jogi jelentőségének a megismerésére és azok mérés alapján történő feltüntetésére. Ebből okszerűen következik, hogy a pontatlan adatok és a pontatlan besorolás nem a felperes, hanem az alperes felróható magatartására vezethető vissza. Ezért arra az alperes a szolgáltatási kötelezettség alóli mentesülés érdekében sikerrel nem hivatkozhat. Emiatt nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a biztosítónak a szerződés szerint 500 000 Ft-ig terjedő fizetési kötelezettsége fennállását állapította meg.
A kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.VIII.20.301/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás