PK BH 2003/414
PK BH 2003/414
2003.10.01.
A késedelmikamat-fizetési kötelezettség objektív felelősség, nincsen jelentősége annak, hogy a felperes a követelését mikor jelentette be [Ptk. 395. § (1) bek., 320. § (1) bek.].
A jogerős ítélet által megállapított tényállás lényegi tartalma szerint a felperes jogelődje (a továbbiakban: felperes) mint vállalkozó és az I. r. alperes jogelődje (a továbbiakban: I. r. alperes) mint megrendelő között 1991. június 17-én vállalkozási szerződés jött létre, amelyben a felperes vállalta, 26 550 000 forint + áfa és 813 454 forint vállalkozói díj ellenében 1991. október 31-ig a K. Megyei Egyesített Kórház Rendelőintézetében létesítendő műveseállomás és -ambulancia megépítését. A véghatáridő teljesítését veszélyeztető kivitelezői késedelem esetére a szerződés a megrendelő részére elállási jogot biztosított 5 000 000 forint meghiúsulási kötbér mellett, amelynek fedezetéül bankgarancia szolgált. Az I. r. alperes 1991. október 8-án a kötbért a felperes számlájáról lehívta, majd 1991. november 11-én kifejezetten bejelentette, hogy eláll a szerződéstől. A felperes 1991. november 27-én benyújtott keresetében az 5 000 000 forint kötbér és járulékai visszafizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest, majd 1992. február 3-án felemelt keresetében kérte az I. r. alperes kötelezését az elállás folytán keletkezett kárai megtérítésére. A tőkekövetelése után a felperes 1991. december 1-jétől kezdődően kérte az I. r. alperes kötelezését a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére is.
Az elsőfokú bíróság az 1993. május 10-én meghozott részítéletében kötelezte az I. r. alperest a jogellenesen beszedett 5 000 000 forint késedelmi kötbér és ennek 1991. október 1-jétől járó késedelmi kamatai megfizetésére, megállapítva, hogy az alperes a kötbér lehívásával elállt a vállalkozói szerződéstől, amit azonban a felperes szerződésszegése nem indokolt. A részítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
Ezt követően – miután a felperes a keresetét a II. r. alperesre mint készfizető kezesre is kiterjesztette – az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 12 819 999 forint tőkét és ennek 1992. február 3-tól a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű késedelmi kamatot; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, amelyben egyebek mellett a kamatfizetés kezdő időpontjaként a keresetének megfelelő időpontot, tehát 1991. december 1-jét kérte meghatározni.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezését részben megváltoztatva az alperesek által fizetendő marasztalási összeget 879 237 forinttal és ennek az összegnek az első fokú ítéletben meghatározott késedelmi kamatával felemelte, illetve rendelkezett a le nem rótt elsőfokú eljárási illeték viseléséről is. Egyebekben azonban az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet megállapítása szerint a felperes nem követett el szerződésszegést, így erre hivatkozással az alperesek nem voltak jogosultak elállni a vállalkozói szerződéstől. Ezért az alperesek elállását a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdése alapján kellett értékelni, azaz az alperesek elállhattak a szerződéstől, de kötelesek a felperesnek az elállással kapcsolatban keletkezett kárait megtéríteni. E károk megfizetésére és a megszűnt szerződésből eredő elszámolás alapján járó egyéb összegek megfizetésére kötelezte a jogerős ítélet az alpereseket.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes az eljárás során keresetét többször módosította, pontosította, ezért az elsőfokú bíróság a kártérítést is magában foglaló marasztalási összeg utáni kamatigényt a kárigényre felemelt kereset benyújtásának időpontjától állapította meg. Ezt tartalma szerint a jogerős ítélet helytállónak találta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a kamatfizetés kezdő időpontjára vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezését és az alperesek 1991. december 1-jei kezdő időponttal történő kamat fizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperesek a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdése alapján az elállásra tekintettel a részint elmaradt vállalkozói díj, részint kártérítés jogcímén járó összegek megfizetésével legkésőbb 1991. november 25-én késedelembe estek, így ettől kezdődően vált esedékessé a felperes követelése. Ezért keresetének megfelelően 1991. december 1-jétől kezdődően kell a kamatfizetés kezdő időpontját megállapítani.
Az alperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték, mert védekezésük szerint csak 1992. február 3-án, tehát a felperes kereset-felemelésekor szereztek tudomást arról, hogy a felperesnek kára, illetve egyéb követelése is keletkezett. Eddig az időpontig tárgyalásaikra is figyelemmel késedelemben nem lehettek.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A nem vitás tényállás szerint az I. r. alperes 1991. december 1. napját megelőzően elállt a szerződéstől. Az elállás a Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződést felbontja. Mivel a felperes teljesítése folytán a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a szerződés megszűnése elszámolási kötelezettséget keletkeztetett a felek között: az alperesek kötelesek a felperes teljesítése ellenértékének, vagyis a hátralékos vállalkozói díjnak a megfizetésére.
Az I. r. alperes elállása a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdése alapján volt jogszerű, ezért az alperesek kötelesek megtéríteni a felperes elállással kapcsolatos kárait is.
A felperes módosított keresetében csak az I. r. alperes elállását követő időponttól kért késedelmi kamatot a tőkekövetelése után, amikor már mind a hátralékos vállalkozói díj iránti követelése, mind pedig az alaposnak ítélt kárigénye esedékes volt. Mivel az alperesek a jogerős ítéletben a felperes javára megítélt tőkeösszeg megfizetésére már 1991. december 1. napját megelőzően késedelembe estek, így a felperes alappal kérte 1991. december 1. napjától a késedelmi kamat megfizetését.
A kamatfizetési kötelezettség objektív felelősség, amely független attól, hogy a felperes a követelését mikor jelentette be; amely független továbbá attól is, hogy – élve az eljárási törvény adta lehetőséggel – keresetét a felperes a per során többszőr módosította. Ezen indok alapján tehát az esedékességtől eltérő kezdő időpont meghatározására nincs lehetőség. Téves az alpereseknek az a felülvizsgálati ellenkérelmükben kifejtett álláspontja, hogy a felperes igénybejelentéséig nem eshettek késedelembe, a kamatfizetési kötelezettség ugyanis nem attól kezdődően terheli a késedelembe esett adóst, vagy a kár megfizetésére köteles károkozót, hogy a követelésről mikor szerez tudomást.
Mindezen indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését – a Pp. 11. §-ának (5) bekezdése értelmében öt hivatásos bíróból álló tanácsban eljárva – a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése megfelelő alkalmazásával megváltoztatva, a kamatfizetés kezdő időpontját a keresetnek megfelelően állapította meg. (Legf. Bír. Pfv.X.22.813/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás