• Tartalom

PK BH 2003/415

PK BH 2003/415

2003.10.01.
A több, egymást kizáró tartalmú végrendelet esetén a törvényes örökösöknek nincs perbeli legitimációja a későbbi végrendelet megtámadására, ha a korábbi végrendeletek érvénytelenségének megállapítását nem kérik [Ptk. 659. § (1) bek., 653. §; PK 85. sz.].
A peres felek az 1996. április 18-án elhunyt S. A. örökhagyó törvényes öröklésre jogosult testvérei, illetőleg testvéreinek leszármazói, az alperesek az örökhagyó – 1996. április 12-én kelt szóbeli végrendelete alapján legitimált – végrendeleti örökösei.
Az örökhagyó 1945-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, és 1986-ban települt haza Magyarországra. Előbb a III. r. felperesnél lakott, majd lakást vásárolt.
A per irataiból megállapíthatóan az örökhagyó halálát megelőzően több végintézkedést tett. Az 1989. április 15-én kelt írásbeli végrendeletében ingatlana örökösévé Sz. J-t nevezte azzal a meghagyással, hogy M. Gy. és özv. Sz. L-né részére a lakóház mögötti kis épületben lakhatási jogot biztosítson. Ingóságai közül a tv-t, hűtőt, mosógépet és centrifugát M. Gy-re, takarékbetétjét, készpénzét és valutáját 1/3-1/3 arányban M. Gy., M. L. és Sz. L-néra hagyta. A végrendelet utalást tartalmaz arra, hogy az örökhagyó eddigi örökösévé Gy. nevű testvérét jelölte, de ezt és minden korábbi végrendeletét visszavonja. 1995. augusztus 25-én az örökhagyó dr. U. Zs-al és feleségével öröklési szerződést kötött. Dr. U. Zs. az örökhagyó kezelőorvosa volt. Az öröklési szerződés tartalma szerint az örökhagyó meglévő vagyonát, így elsősorban a tulajdonában álló házas ingatlant gondozása, gyógykezeltetése és illő eltemettetése ellenében nevezettekre kívánta hagyni. Az öröklési szerződés is rendelkezést tartalmaz minden korábbi végrendelet visszavonására. Ugyanezen a napon (1995. augusztus 25-én) az örökhagyó írásbeli magánvégrendeletet is készített. Ebben valamennyi eddig készített végrendeletét visszavonta. Utalt arra, hogy házas ingatlanára öröklési szerződést kötött. A végrendeletben ezt megerősítette, és halálakor meglévő minden ingó és ingatlan vagyona, a Magyarországon és külföldön lévő készpénze és betéte örökösévé dr. U. Zs-ot és feleségét nevezte.
Az örökhagyó rendszeresen italozott. Idült alkoholizmusa szövődményeként májzsugorban, vérszegénységben, agyi és általános érelmeszesedésben, idült szívelégtelenségben szenvedett. 1996. március 30-tól április 5-ig a mátészalkai kórház belosztályán, április 5-től április 15-ig a krónikus belgyógyászati utókezelő osztályon kezelték. 1996. április 12-én a kórházban két tanú együttes jelenlétében minden ingó és ingatlan vagyonára az alperesek javára szóló szóbeli végrendeletet tett.
Az örökhagyó halála után indult hagyatéki eljárásban a közjegyző az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal az 1995. augusztus 25-én kelt végintézkedése alapján adta át. A fellebbezési eljárás alatt dr. U. Zs. és felesége az alperesekkel írásbeli megállapodást kötött. Ebben nevezettek az 1996. április 12-én kelt szóbeli végrendeletet érvényesnek ismerték el, az alperesek pedig az örökhagyónak nyújtott szolgáltatások megtérítését vállalták. A Megyei Bíróság végzésével ezen írásbeli megállapodás alapján a hagyatékátadó végzést megváltoztatta és a hagyatékot teljes hatállyal a szóbeli végrendelet alapján az alperesek részére adta át.
A törvényes öröklésre jogosult felperesek a keresetükben a szóbeli végrendelet érvénytelenségének megállapítását az örökhagyó cselekvőképtelen állapotára való hivatkozással kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az örökhagyó 1996. április 12-én tett szóbeli végrendelete érvénytelen. Az örökhagyó hagyatékát – az ítélet rendelkező részében felsorolva, az ott megjelölt hányadokban – a felperesek és az alperesek részére adta át törvényes öröklés jogcímén (a tulajdoni hányadok megállapítását illető számítási hibát a bíróság végzésével kijavította), és rendelkezett a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséről, továbbá az alpereseket perköltségben marasztalta.
A megállapított tényállás szerint az örökhagyó két tanú előtt kinyilvánított szóbeli végrendelete tételekor a nevét nem volt képes aláírni. Az ítéleti döntés alapját képező igazságügyi szakértői szakvéleménye szerint a szóbeli végrendelet megtételekor az örökhagyó nem rendelkezett azzal a minimális belátási képességgel, amely a végakarat nyilvánításához szükséges. Ezért az elsőfokú bíróság döntése szerint belátási képessége hiányában az örökhagyó szóbeli végrendelete érvénytelen, a hagyatékban törvényes öröklésnek van helye.
Az ítélet ellen a kereset elutasítása iránt az alperesek fellebbeztek.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és az alpereseket 40 000 forint másodfokú perköltségben marasztalta.
A másodfokú ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelésével állapította meg a tényállást és helyes az arra alapított ítéleti döntés is. A fellebbezésben foglaltak alapján a másodfokú bíróság rámutatott, hogy tévesen állítják az alperesek: az örökhagyó állapotáról írásbeli feljegyzés nem állt rendelkezésre, mert az ápolószemélyzet feljegyzéseit a bíróság beszerezte, és azt a szakértő áttanulmányozta. A szakértő az örökhagyó kezelőorvosának, és betegtársának nyilatkozatát vette figyelembe, akik április 9. napjától az örökhagyó zavart állapotára nyilatkoztak. Kiemelte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság az orvos szakértő véleményében foglaltakat okszerűen értékelte és levont következtetései megalapozottak.
A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a perben eljárt bíróságok a bizonyítékok értékelésekor a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt mérlegelési szabályok megsértésével jutottak arra a következtetésre, hogy a perbeli szóbeli végrendelet érvénytelen. Érvelésük szerint az igazságügyi szakvélemény az örökhagyó cselekvőképtelen állapotára csak valószínűségi véleményt adott, de utalt arra is, hogy a tudati állapot változhatott napszakonként. Az egyik végrendeleti tanú, és a tanúként meghallgatott ápoló az örökhagyó belátási képességét bizonyította, a végrendeleti tanúk érdektelenek voltak. Mindezen bizonyítékokat a mérlegelés során az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták, és nem értékelték az örökhagyó kezelőorvosának írásbeli nyilatkozatát és a szóbeli végrendelet érvényességét elismerő nyilatkozatát sem. Ő, mint az örökhagyó kezelőorvosa nem tette vitássá az örökhagyó cselekvőképességét annak ellenére, hogy feleségével jelentős vagyoni előnytől estek el, továbbá nem tulajdonítottak jelentőséget annak sem, hogy a törvényes örökös felperesek a hagyatéki tárgyaláson a szóbeli végrendelet érvénytelenségére nem hivatkoztak.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme – tartalmát tekintve – a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A perben eljárt bíróságok a felperesi pozícióban fellépő törvényes örökösök és a hagyatékátadó végzéssel végrendeleti örökösnek legitimált alperesek jogvitáját elbírálva a szóbeli végrendelet érvénytelenségét állapították meg, és valamennyi peres fél részére törvényes öröklés jogcímén az örökhagyó hagyatékát átadták.
A Ptk. 653. §-a értelmében a végrendelet érvénytelenségére csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség megállapítása esetében maga örököl, vagy tehertől mentesül. A PK 85. számú állásfoglalás b) pontja értelmében a végrendelet érvénytelenségét hivatalból nem lehet vizsgálni, hanem csak akkor, ha arra az érdekelt hivatkozik. Ennek pedig az a következménye, hogy a végrendeletet csak az érvényesített megtámadási ok alapján, és csak a perben álló felek egymás közötti viszonyában (inter partes) lehet érvénytelennek nyilvánítani, és ehhez az is szükséges, hogy ez az ítélet rendelkező részéből kitűnjék.
A jogvita elbírálása során ezért mindenekelőtt annak eldöntése volt szükséges, hogy a felperesek a szóbeli végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérhetik-e (perbeli legitimációval rendelkeznek-e). A peres iratokból megállapíthatóan az örökhagyó halálát megelőzően több, egymást kizáró tartalmú végintézkedést tett. A Ptk. 650. §-ának (1) bekezdése értelmében újabb végrendelettel a korábbi végrendeletet visszavontnak kell tekinteni, azaz a korábbi végrendelet hatálytalanná válik. Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy ilyen jogkövetkezmény csak érvényes végrendelethez fűződik. Ezért, ha az újabb végrendeletről bebizonyosodik annak érvénytelensége, a korábbi végrendeletet nem lehet visszavontnak tekinteni. A több egymást kizáró tartalmú végrendelet esetében ezért ahhoz, hogy törvényes öröklésre kerüljön sor, az érvénytelenségre irányuló igényt a felpereseknek a végrendeletek sorrendjében és együttesen kellett volna előterjeszteni, mert csak valamennyi végrendelet érvénytelensége eredményezte volna a törvényes öröklés megnyíltát. Az alperesek javára szóló szóbeli végrendelet érvénytelensége nem a felperesek törvényes öröklését eredményezné, hanem az örökhagyó 1995. augusztus 25-én kelt végrendelete lenne az öröklésre irányadó, ezért a felpereseknek a szóbeli végrendelet érvénytelensége iránti per megindítására perbeli legitimációja nincs.
A fentieken túlmenően a felperesek a végrendelet relatív érvénytelensége folytán nem kérhették az alperesek részére a hagyaték törvényes öröklés jogcímén történő átadását sem, mert keresetük megalapozottsága esetén a perbeli végrendeletet csak a peres felek egymás közötti viszonyában lehetett volna érvénytelenné nyilvánítani, és az érvénytelenség csak a felperesek törvényes öröklésnek megfelelő hányadára vonatkozhatott volna.
A felperesek perbeli legitimációjának hiánya a kereset elutasítását eredményezi, ezért a Legfelsőbb Bíróság az alperesek felülvizsgálati kérelmében foglalt további okfejtés érdemi vizsgálatát mellőzte, és a jogerős ítéletet a Pp. 257/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. (Legf. Bír. Pfv.II.21.603/2000. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére