418/B/2003. AB határozat
418/B/2003. AB határozat*
2007.02.16.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közúti járművezetők elsősegélynyújtási ismeretei megszerzésének igazolásáról szóló 31/1992. (XII. 19.) NM rendelet 1. §-a alkotmányellenességének megállapítására és a jogszabály 1–3. §-ai megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, egyebekben visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a közúti járművezetők elsősegélynyújtási ismeretei megszerzésének igazolásáról szóló 31/1992. (XII. 19.) NM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-a alkotmányellenességének megállapítását, továbbá a R. 1–3. §-ainak megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint azzal, hogy a Magyar Vöröskereszt fővárosi, megyei szervezetei jogosultak a járművezető-jelölteket elsősegélynyújtás tantárgyból vizsgáztatni, valamint az erről szóló igazolást kiállítani, a jogalkotó hatósági jogkörrel ruházza fel az említett szervezeteket és „államigazgatási ügy intézésére ad felhatalmazást”, jóllehet ez ellentétes a Magyar Vöröskeresztről szóló 1993. évi XL. törvény (a továbbiakban: T.) 2. § (3) bekezdésében foglaltakkal, és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. § (2) bekezdésével is. Az indítványozó állítása szerint az R. megalkotására nem volt felhatalmazása a miniszternek. A fentieken túlmenően sérelmezi az indítványozó, hogy a vizsgát az Országos Mentőszolgálat által meghatározott ismeretanyagból kell letenni, továbbá azt, hogy a piac más szereplői nem vehetnek részt a vizsgáztatásban. Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett R. nem áll továbbá összhangban a közúti járművezetők képzéséről, vizsgáztatásáról és szakképesítéséről szóló 20/1992. (VII. 21.) KHVM rendelet 9. § (2) bekezdésének a) pontjával.
Az indítványozó megítélése szerint az R. 1. §-a – a fentiek alapján – sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 9. § (2) bekezdését, valamint 37. § (3) bekezdését, ezért kérte az alkotmányellenesség megállapítását, és az R. 2. § és 3. §-aival fennálló szoros összefüggésére tekintettel, az R. 1–3. §-ainak együttes (ténylegesen az egész R.) megsemmisítését.
2. Az Alkotmány 37. § (3) bekezdését az indítvány benyújtását követően – 2006. június 3-ai hatállyal – a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2006. évi LIV. törvény 2. §-a módosította.
Az Áe.-t a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 189. § 2. pontja 2005. november 1. napjával hatályon kívül helyezte.
II.
Az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseinek az elbíráláskor hatályos szövege:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (...)
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„37. § (...)
(3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
Az Alkotmány hivatkozott rendelkezésének az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:
„37. § (...)
(3) A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
Az R. rendelkezései:
„Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról rendelkező 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 37. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján – a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel egyetértésben – a következőket rendelem:
1. § A közúti járművezetők képzéséről, vizsgáztatásáról és szakképesítéséről szóló 20/1992. (VII. 21.) KHVM rendelet 9. §-a (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott – az elsősegélynyújtásból az Országos Mentőszolgálat által előírt ismeretek [15/1972. (VIII. 25.) EüM rendelet 25. §] megszerzését tanúsító, a rendelet melléklete szerinti – igazolást a Magyar Vöröskereszt fővárosi, megyei szervezetei adják ki.
2. § (1) Az elsősegélynyújtásból előírt ismeretek megszerzését – végzettségükre tekintettel – az orvostudományi egyetemeken végzett orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek, az állatorvostudományi egyetemeken végzett állatorvosok, továbbá a védőnői, dietetikusi, mentőtiszti, gyógytornász, egészségügyi szakoktatói, diplomás ápolói és közegészségügyi felügyelői főiskolai szakon végzettek, valamint az egészségügyi szakközépiskolát és szakiskolát végzettek az iskolai végzettséget tanúsító okirattal igazolhatják.
(2) Az iskolai végzettséget tanúsító okiratot a járművezetői vizsgabizottság vezetőjének kell bemutatni.
3. § Ez a rendelet 1993. január 1-jén lép hatályba.”
Az Alkotmánybíróság által a vizsgálatba bevont, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény elbíráláskor hatályos rendelkezései:
„247. § (...)
(2) (...)
zs) a közúti járművezetői engedély megszerzéséhez szükséges elsősegély-nyújtási ismeretek megszerzésének részletes szabályait, továbbá a gépjárművezetők egészségi alkalmassága elbírálásának szabályait rendeletben állapítsa meg.”
III.
Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.
1. Az indítvány beérkezését követően az indítványban hivatkozott jogszabályok részben megváltoztak. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében a hatályos szabályozás vizsgálatára jogosult, így az indítványozó által sérelmezett R. rendelkezéseit az elbíráláskor hatályos jogszabályok tekintetében végezte el.
2. Az indítványozó alapvetően azt kifogásolja, hogy a Magyar Vöröskereszt fővárosi, megyei szervezetei jogosultak elsősegély-nyújtási ismeretekből vizsgáztatni, illetve a megszerzését tanúsító igazolást kiállítani. Álláspontja szerint ez hatósági jogkör, holott a T. 2. § (3) bekezdése értelmében „[a] Vöröskeresztet feladatai ellátása során hatósági jogkör nem illeti meg.” Az Alkotmánybíróságnak ezért első lépésként azt kellett megvizsgálnia, hogy közigazgatási hatósági jogkörnek tekinthető-e az elsősegély-nyújtási ismeretekből történő vizsgáztatás, illetve az igazolás kiadása.
2.1. Az indítványozó által hivatkozott Áe. helyébe – 2005. november 1. napjával – a Ket. lépett, mely a törvény tárgyi hatályát a 12. § (2) bekezdésben rögzíti. Eszerint: „[k]özigazgatási hatósági ügy (a továbbiakban: hatósági ügy):
a) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenőrzést végez,
b) a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés – a fegyelmi és etikai ügyek kivételével – ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti.”
Ennek értelmében tehát – amint arra az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában, az Áe.-vel kapcsolatban rámutatott – „[a] közigazgatási szerv nem minden jogot vagy kötelességet megállapító eljárása, aktusa keletkeztet az Áe. hatálya alá tartozó közigazgatási ügyet, hanem csak a hatósági ügyben való eljárása és döntése. A közigazgatási szerv hatósági ügyben jár el, ha intézkedése államigazgatási jogviszonyt hoz létre, s ha az ügyben hozott döntése közhatalmi jellegű és annak közhatalmi úton szerez érvényt.” (719/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1552, 1557.) Ennek alapján tehát megállapítható, hogy az elsősegély-nyújtási ismeretek megszerzéséről szóló igazolás kiadása tárgyi szempontból nem minősül közigazgatási hatósági jogkör gyakorlásának. Az elsősegély-nyújtási ismeretek megszerzésének igazolása önmagában nem hatósági tevékenység, hanem egy hatósági engedély – a gépjármű vezetésére jogosító engedély [A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet] – kiadása számos, jogszabályban meghatározott feltételének egyike: közelebbről az elméleti vizsgára bocsátáshoz kívánja meg a jogszabály az igazolást. Az idézett BM rendelet 1. § (2) bekezdése kimondja, hogy a „közúti közlekedési igazgatási feladatok ellátásakor” a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni, továbbá meghatározza az eljáró szerveket is. Ezek döntéseivel szemben természetesen a Ket. szabályai szerint van jogorvoslat.
2.2. Az indítványozó azt is kifogásolja, hogy nem közigazgatási szerv kapott felhatalmazást hatósági jogkör gyakorlására.
A Magyar Vöröskeresztnek az a jogosítványa, hogy elsősegély-nyújtási ismeretekből a vizsgáztatást lebonyolítja, illetve a vizsgáról szóló igazolást kiadja, nem tartozik a Ket. tárgyi hatálya alá, vagyis nem minősül hatósági ügynek, így az R. e tekintetben nem ütközik magasabb szintű jogszabályba [nevezetesen a T. 2. § (3) bekezdésébe], ezért az Alkotmány 37. § (3) bekezdésének sérelme sem állapítható meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben elutasította.
3. Az indítványozó további érvelése szerint a miniszternek nem volt felhatalmazása az R. megalkotására. Álláspontja szerint az R. megalkotásakor nem volt hatályban olyan jogszabály, amelyből levezethető lenne annak kiadására vonatkozó felhatalmazás, így az ellentétes a Jat. 8. § (1) bekezdésében foglaltakkal, valamint az Alkotmány 37. § (3) bekezdésével.
Az R. megalkotásakor az Alkotmány 37. § (3) bekezdése az alábbi szöveggel volt hatályban: „[a] Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. (...)”. A Jat. 8. § (1) bekezdése a következőképpen szólt: „[a] miniszter feladatkörében és törvényben, törvényerejű rendeletben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet.” Az R. preambulumában felhatalmazó rendelkezésként az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtására kiadott 16/1972. (IV. 29.) MT. rendelet (a továbbiakban Vhr.) 37. § (1) bekezdését jelölte meg. Ellentétben az indítványozó állításával e rendelkezés alapján a miniszter jogosult volt származékos (felhatalmazáson alapuló) jogalkotási jogkörében eljárva a törvény végrehajtására vonatkozó szabályok megállapítására. Az R. megalkotásakor hatályban lévő, az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 2. §-a az egészségügy körébe tartozó feladatként nevesíti az egészségügyi műveltség fejlesztését, illetve az egészségügyi képzést, így a miniszternek volt felhatalmazása az R. megalkotására. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a Vhr. 37. § (1) bekezdését a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás szabályairól szóló 115/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet 11. § (2) bekezdése ugyan hatályon kívül helyezte, azonban ez semmiképpen nem érinti a korábbi alkotmányos felhatalmazás alapján alkotott jogszabály érvényességét.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapítja, hogy a jelenleg hatályos, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 247. § (2) bekezdésének zs) pontja kifejezett felhatalmazást ad a miniszternek a közúti járművezetői engedély megszerzéséhez szükséges elsősegély-nyújtási ismeretek részletes szabályainak, továbbá a gépjárművezetők egészségi alkalmasságára vonatkozó szabályok megállapítására. Ezért a felhatalmazás hiányára vonatkozó indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
4. Az indítványozó állítása szerint az R. sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.
4.1. Álláspontja szerint azzal, hogy a számonkérendő ismeretanyagot az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) állítja össze, jogszabályt alkot, holott erre nincs hatásköre.
Az OMSZ az egészségügyi miniszter felügyelete alatt álló, önállóan gazdálkodó költségvetési szerv, jogalkotási jogosultsággal sem rendelkezik. Az elsősegély-nyújtással kapcsolatos oktatási anyag és a vizsgán számon kérhető tananyag meghatározása tartalma szerint sem minősül és nem is minősülhet jogalkotásnak, így ebben a vonatkozásban fel sem merül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme.
4.2. A jogbiztonság sérelmét állítva kifogásolta az indítványozó, hogy az R. nincs összhangban a közúti járművezetők képzéséről, vizsgáztatásáról és szakképesítéséről szóló 20/1992. (VII. 21.) KHVM rendelettel (a továbbiakban: KHVM r.), melynek 9. § (1) bekezdésének a) pontjának hatályos szövegével, mivel az nem rendelkezik elsősegély-nyújtási ismeretek igazolásáról.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 1. §-a tartalmaz utalást a KHVM r. 9. § (1) bekezdésének a) pontjára. A KHVM r.-t azonban a közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek képzésének és vizsgáztatásának részletes szabályairól szóló 24/2005. (IV. 21.) GKM rendelet (továbbiakban: GKM r.) – 2005. július 1. napjával hatályon kívül helyezte. A GKM r. 14. § (7) bekezdése rendelkezik arról, hogy a vizsgaigazolást a felügyelet három munkanapon belül a vizsgázó részére kiállítja és kiadja, ha a vizsgázó eleget tett a meghatározott vizsgakövetelményeknek és – a „K” kategóriát, valamint a külföldi hatóság által kiállított vezetői engedély honosítását kivéve – a külön jogszabályban, vagyis a R.-ben meghatározott igazolást bemutatta. Tekintettel arra, hogy az R. 1. §-a arról rendelkezik, hogy mely szerv jogosult az elsősegély-nyújtási ismeretek megszerzését tanúsító igazolás kiadására, a GKM r. pedig a vizsgaigazolás kiállításáról szól, a két jogszabály között kollízió nem áll fenn. Ezen az sem változtat, hogy az R. 1. §-ában a korábbi, ma már nem hatályos KHVM r. 9. § (1) bekezdés a) pontjára történt hivatkozás. A jogalkotó tehát nem vezette át az időközben bekövetkezett jogszabály-módosítás következményeit. Ez a jogszabály-szerkesztési hiányosság azonban nem tekinthető olyan jelentőségűnek, illetve nem vet fel olyan súlyos értelmezési problémát, ami miatt a jogbiztonság sérelme megállapítható lenne.
A fentiekre tekintettel a jogbiztonság sérelme nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben elutasította.
5. Az indítványozó szerint az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében rögzített gazdasági verseny szabadságát sérti, hogy csak a Magyar Vöröskereszt jogosult az elsősegély-nyújtási ismeret számonkérésére, míg a járművezetés oktatásával foglalkozó vállalkozások csak a felkészítésben vehetnek részt, a vizsgáztatásban nem. Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (II. 16.) AB határozatában kifejtette, hogy a gazdasági verseny szabadsága „nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani, az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata.” A versenyszabadság elválaszthatatlan a piacgazdaság működésétől, amelyet a különféle szabadságjogok, elsősorban a vállalkozás joga és a tulajdon védelme biztosít. „Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesülése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek ... külön alkotmányossági mércéje nincs.” (ABH 1994, 117, 120.)
A verseny szabadságának megsértése ezért önmagában nem ad alapot alkotmányellenesség megállapítására. Mivel az indítványozó más alkotmányos előírás, illetve alkotmányos alapjog sérelmét nem állította, az Alkotmánybíróság – követve eddigi gyakorlatát – nem állapította meg az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének sérelmét, s az indítványt e tekintetben elutasította.
6. Az indítványozó alkotmányellenességhez vezető jogbizonytalanságot lát a vizsgadíj meghatározásának módjában. Álláspontja szerint a szabályzat, melyben a vizsgadíjat rögzítették, sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglaltakat; e kérelmét azonban az indítványozó nem indokolta, alkotmányossági összefüggésre nem utalt, és nem kérte az alkotmányellenesség megállapítását, illetve a jogszabály megsemmisítését.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítvány ezen része e követelményeknek nem felelt meg, így az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § d) pontja alapján az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant visszautasította.
Budapest, 2007. január 23.
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás