BK BH 2003/445
BK BH 2003/445
2003.11.01.
Megalapozott a vádlott felmentése a kiskorú veszélyeztetésének vádja alól, ha nem nyer bizonyítást, hogy az élettársát gyermekei jelenlétében rendszeresen bántalmazta, és ezáltal a gyermekek testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyeztette. [Btk. 195. § (1) bek.; Be. 214. § (3) bek. b) pont]
A megyei bíróság a vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében és 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében állapította meg; ezért őt halmazati büntetésül 5 évi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében; a vádlott és a védője a 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette alóli felmentésért, a testi épség elleni cselekmény tekintetében téves jogi minősítés miatt, annak garázdaság vétségekénti értékelése céljából és enyhítésért fellebbezett.
A védő perorvoslata írásbeli indokolásában és a másodfokú tárgyaláson felszólalva az élettárs sérelmére elkövetett cselekmény minősítését már nem sérelmezte, egyebekben fellebbezését fenntartotta.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal, a terhelt javára tartotta fenn. Indítványozta a tényállás kisebb helyesbítése mellett, hogy a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat a 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt ellene emelt vád alól bizonyítékok hiányában mentse fel és a büntetést – a halmazati büntetésre utalás mellőzésével – tekintse kiszabottnak.
A védelmi és a módosított ügyészi fellebbezés az alábbiak szerint alapos:
A 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette kapcsán a vádlott mindvégig tagadta, hogy az élettársát az 1998. évben az 5, illetve 4 éves gyermekei előtt bántalmazta volna, és a sértett sem tett ilyen tartalmú vallomást. A családlátogatók és a gyermekek gondozónői nem voltak egyetlen ilyen esetnek a szemtanúi, és előttük az apa durva tettlegességéről sem a szülők, sem a gyermekek nem beszéltek. A sértetten gyakran tapasztalt sérülési nyomok alapján ezért puszta feltételezés, hogy a bántalmazás a gyermekek jelenlétében történt, illetve, hogy anyjuk állapotát a gyermekek a vádlott magatartásának tulajdonították. A munkanélküli szülők napközben maguk voltak a lakásukon, a gyermekek óvodában tartózkodtak. Az anya bizonyítottan mindig külső okra hivatkozott sérüléseit illetően, így nem valószínű, hogy éppen a kisgyermekeknek mondta volna el a sérülései keletkezésének valódi okát. A vádlotthoz ragaszkodtak gyermekei, különösebb kivetnivalót a gondozónők nem tapasztaltak az apa viselkedésében, sőt ők és a családgondozók is esetenként inkább az anya magatartását kifogásolták.
Mindezekre tekintettel nem állapítható meg bizonyossággal, hogy a gyermekek időnként tanúi voltak annak, amidőn a vádlott otthonában bántalmazta az anyjukat. Arra sem vonható megnyugtató módon következtetés, hogy az anyjuk sérüléseit utólag az apjuk által történt bántalmazással összefüggésbe hozták volna.
Fentiekből következően nem állapítható meg az sem, hogy a vádlott a gyermekek értelmi és erkölcsi fejlődését bármilyen módon veszélyeztette volna. Ilyen következtetésre önmagában a sértett életveszélyes sérülését eredményező bántalmazás második fázisában való jelenlétük nem ad kellő alapot.
Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének büntettében a vádlott bűnösségét megállapította.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat a Btk. 195. § (1) bekezdésében meghatározott 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt az ellene emelt vád alól a Be. 214. § (3) bekezdés b) pontja alapján – bizonyítékok hiányában – felmentette.
A megyei bíróság a testi épség elleni bűncselekményben okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, annak életveszélyt okozó testi sértés bűntettkénti minősítése törvényes, és a súlyosabb eredményt illetően a vádlott eshetőleges szándékának a megállapítása is helytálló.
A büntetés kiszabása körében a vádlott terhére és javára szóló körülmények – a bűnösségi kör szűkülésére is figyelemmel – helyesbítést igényeltek.
Enyhítő körülményként kellett értékelni, hogy a vádlott két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, valamint, hogy a sértett megbocsátott élettársának, mivel az egész eljárásban – mint ahogy korábban is – igyekezett a felelősség alól a tőle telhető módon mentesíteni.
Mellőzte a Legfelsőbb Bíróság a többszörös halmazat súlyosító hatását, miután most már csupán egy bűncselekményben történt a vádlott bűnösségének megállapítása. Ugyanakkor további súlyosító körülmény az erőszakos bűncselekmények elszaporodottsága.
Figyelemmel a vádlott terhére rótt bűncselekmény tárgyi súlyára és a fentiekkel részben módosult alanyi bűnösség fokára, a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott főbüntetés mértéke némileg eltúlzott. Ezért azt a büntetés céljának megfelelően 4 évi börtönbüntetésre enyhítette, egyúttal a halmazati büntetésre utalást mellőzte. (Legf. Bír. Bf. IV. 1670/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás