BK BH 2003/446
BK BH 2003/446
2003.11.01.
A postánál kézbesítési feladatot ellátó személyt a bántalmazása esetén csak abban az esetben illeti meg a Btk. 230. §-a szerinti fokozott büntetőjogi védelem, ha a posta alkalmazottja;
a postával szerződéses jogviszony alapján egyéni vállalkozás keretében kézbesítési feladatot ellátó személy – a büntetőjogi védelem szempontjából – nem tekinthető közfeladatot ellátó személynek [Btk. 137. § 2. pont a) alpont, 230. §].
A városi bíróság a vádlottat közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében és könnyű testi sértés vétségében mondta ki bűnösnek, ezért halmazati büntetésül 400 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 300 forintban állapította meg.
A vádlott és a védője felmentés érdekében fellebbezett, hangoztatták, hogy a vádlott a sértettet nem bántalmazta. A vádlott a vagyoni viszonyaira tett megállapításokat is kifogásolta.
A megyei bíróság a vétségi eljárás szabályai szerint vizsgálta felül a városi bíróság ítéletét és eljárását (Be. 270. §).
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság törvényes eljárást folytatott le. A bizonyítékokat értékelő munkáját azonban aggályt keltőnek értékelte, amennyiben a szemtanúnak tekintett, és a vádlott védekezését igazoló tanúk vallomásait azzal vetette el, hogy ők a vádlott alkalmazottai. Ez a megállapítása azonban ellentétes az iratokkal.
A másodfokú bíróság a sértett sérülései tekintetében is aggályosnak találta a tényállást, továbbá a sértett kézbesítői feladatokat megalapozó jogviszonya egyértelmű tisztázását is szükségesnek látta cselekménye jogi megítélése szempontjából, ezért bizonyítást vett fel (Be. 240. §).
Ennek keretében beszerezte a vádlott és a Magyar Posta Rt. Budapest Vidéki Igazgatósága közötti szerződést, tanúkat hallgatott ki, továbbá meghallgatta az igazságügyi orvosszakértőt.
A megküldött ,,postaügynöki szerződés'' továbbá a sértett előadása alapján rögzítette, hogy nevezett egyéni vállalkozó, aki a hivatkozott szerződés alapján egyéni vállalkozóként lát el többek között kézbesítői feladatokat éves díjazás ellenében.
A szakértő egyértelművé tette, hogy a sértetten zúzódásként rögzített sérülések orvosi szemmel nem téveszthetők össze idegességből eredő vérbőséggel és arcpírral. Megerősítette továbbá, hogy a sértett sérülését az általa állított tettlegesség okozhatta.
A kihallgatott tanú vallotta, hogy a bántalmazást nem látta, a vitát sem hallotta, de a vádlott háza felől jövő sértett panaszolta, hogy őt a vádlott megütötte.
A másodfokú bíróság a felvett bizonyítás alapján a tényállás módosítására a történeti események vonatkozásában nem látott okot. Megítélése szerint a tanúk az eseményeket végig nem láthatták, így vallomásuk a sértett szavahihetőségének a lerontására nem alkalmas.
Az orvosszakértő véleménye közvetetten a sértett előadását erősítette, így a városi bíróságnak a sértett tanúvallomására alapított ténymegállapításai az események menetére és a vádlott cselekményére vonatkozóan helytálló.
A vádlott vagyoni, jövedelmi viszonyai tekintetében azonban a vádlott előadása alapján a tényállást módosítja, illetve pontosítja, miszerint a vádlott a 450 juh tartásával foglalkozó kft. vezetője és feleségével annak közös tulajdonosa. Egyébként vagyona nincs, apósa tulajdonában levő házban lakik a családjával, és édesapja gépkocsiját használja. A vádlott és családja az utóbbi időben bárányok értékesítése révén jutott bevételhez, egyébként a jövedelme változó.
Az irányadó tényállás lényege a következő.
A sértett a Sz.-i Postafeldolgozó Üzemmel kötött vállalkozói szerződés alapján egyéni vállalkozóként postai kézbesítői teendőket lát el. E munkája során 2000. november 15-én 10.30 perc körüli időben a lakóházhoz ment abból a célból, hogy az ott lakó vádlott részére ajánlott küldeményt kézbesítsen. A vádlott a lakásából kilépve a kerítésen kívül álló sértetthez ment, majd a korábbi kézbesítői munkáját kifogásolva őt durván szidalmazta. A sértett ezt hangos szóval viszonozta, majd megfordult, hogy a vádlott házát elhagyja. A vádlott azonban a kézbesítő ruházatát a nyakánál fogva megragadta, és őt közepes erővel, tenyérrel 4-5 alkalommal az arca mindkét oldalán megütötte.
A sértett a vádlott bántalmazása következtében a jobb fül zúzódását, a jobb arcfél zúzódását és bőrpírját, valamint a nyak mindkét oldalának bőrpírját szenvedte el, amely sérülések 8 napon belül gyógyultak. A sértett az őt ért könnyű testi sértés vétsége miatti magánindítványát ezen a napon előterjesztette.
A fenti kiegészítéssel irányadó tényállás alapján bírálta felül a megyei bíróság a városi bíróság ítéletét (Be. 274. §).
Az irányadó tényállás alapján okkal vont következtetést a városi bíróság a vádlott bűnösségére, felmentésére nincs alap a könnyű testi sértés vétsége vonatkozásában. Ugyanakkor tévedett, amikor terhére a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettét megállapíthatónak látta.
Helytállóan utalt a városi bíróság arra, hogy a korábbi joggyakorlat szerint a postai kézbesítő és a hírlapkézbesítő is közfeladatot ellátó személyek voltak, amennyiben a posta alkalmazottaiként látták el munkájukat.
Az adott ügyben azonban a hivatkozotthoz képest más a jogi helyzet, amennyiben a sértett a kézbesítői feladatot nem a posta alkalmazottjaként látta el, hanem egyéni vállalkozóként, a postával kötött vállalkozási szerződés alapján.
A városi bíróság által hivatkozott jogszabály módosítását megelőzően a fokozott jogi védelem a posta végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó alkalmazottjára vonatkozott, a jelenlegi szabályozás is a postai szolgáltatónak a hivatkozott feladatokat ellátó alkalmazottjára biztosít fokozott védettséget.
A Btk. kiterjesztő értelmezésére a megyei bíróság álláspontja szerint nincs lehetőség.
Amennyiben a feladatot ellátó személy nem felel meg a Btk. 137. § 2. pont a) alpontjában írt hármas kritériumnak – miszerint a feladat postai szolgáltatás, azon belül annak végrehajtó vagy biztonsági szolgálatához kapcsolódik, és az azt végző személy munkaviszony vagy szolgálati viszony keretében alkalmazottként látja el a tevékenységet –, a fokozott büntetőjogi védelem nem illeti meg.
A kifejtettekből következően a másodfokú bíróság a vádlottat a Btk. 230. §-ába ütköző, és a 229. § (1) bekezdés szerint büntetendő közfeladatot ellátó személy elleni erőszak vádja alól a Be . 214. § (1) bekezdés a) alpontja alapján e bűncselekmény hiányában felmentette.
A büntetés kiszabása kapcsán a másodfokú bíróság a halmazatra és az enyhítő rendelkezések alkalmazására való utalást mellőzte.
A fennmaradó bűncselekmény kapcsán további súlyosítóként értékelte a másodfokú bíróság, hogy a vádlott a munkáját végző nő sérelmére, annak többszörös megütésével valósította meg.
Az elsőfokú bíróság által is figyelembe vett enyhítő körülményekre tekintettel az enyhébbé vált törvényi fenyegetettség mellett a megyei bíróság a hivatkozott súlyosbító körülmények ellenére a pénzbüntetés napi tételszámát mérsékelhetőnek látta, és azt 250 napi tételben határozta meg.
A vádlott alacsonyabb jövedelemre utaló vagyoni viszonyai, valamint tartási terhei mellett az egynapi tétel összegét is eltúlzottnak ítélte, és ezért azt 200 forintra mérsékelte, ezen túlmenően a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet további törvényes rendelkezéseit helybenhagyta. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 304/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás