KK BH 2003/45
KK BH 2003/45
2003.01.01.
Az élet elvesztése miatti személyi kárpótlási igény alapjául szolgáló kérelem tényét és a jogosultság feltételét a kérelmezőnek kell bizonyítani [1957. évi IV. tv. 28. § (1) és (2) bek.; 111/1992. (VII. 1.) Korm. r. 1. § (2) bek., 2. § (1) bek.; 103/1997. (VI. 13.) Korm. r. 1. § (3) bek.].
A felperes a testvér jogán nyújtott be személyi kárpótlás iránti igényt arra alapítottan, hogy F. Salamon nevű testvére a deportálás ideje alatt életét vesztette. A személyi kárpótlás alapjául szolgáló adatlapon a sérelmet szenvedett személyi adatai között születési évét – 1915 – és születési helyét tüntette fel. A felperes a közigazgatási eljárás során több okiratot csatolt, melyekben F. Salamon nevű testvérén kívül további testvérei neve és adatai is szerepeltek. Úgy csatolta az izraeli közjegyző előtt tett nyilatkozatáról készült közjegyzői okiratot, továbbá az Izraeli Magyar Bevándorlók Egyesülete Országos Központjának a felperesi előadáson alapuló azon igazolását, miszerint testvéreit 1944-ben deportálták, és ott meggyilkolták. Ez utóbbi igazolás a sérelmet szenvedett születési helyét nem tartalmazza. Csatolta továbbá az Izraelita Hitközség átiratát, mely szerint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei izraelita hitközségek anyakönyvi kivonatai a vészkorszakban megsemmisültek. Az átirat a testvérek születési helyét ,,Vásárosnamény, Nyírkarász, Kőrösapáti'' helységekként tüntette fel. Az alperes megkereste Vásárosnamény Polgármesteri Hivatalát a család születési anyakönyvi bejegyzésének felkutatására – sikertelenül.
Az alperes határozatával a felperes kárpótlási kérelmét elutasította, mivel az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1997. évi XXIX. törvénnyel módosított 1992. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt.III.) 2. §-ának (3) bekezdése szerinti jogosultságát a felperes nem tudta igazolni.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, kárpótlásra jogosultságának megállapítását kérte, hivatkozva mint hitelt érdemlő bizonyítékra az alperesnél előterjesztett közjegyzői nyilatkozatra.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, álláspontja szerint a Kpt.III. 2. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerinti sérelmet, illetve a 3) bekezdés szerinti igényjogosultságát a felperes nem tudta igazolni. A 111/1992. (VII. l.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr. I.) 1. §-ának (2) bekezdése és a 103/1997. (VI. 13.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr. II.) 1. §-ának (3) bekezdése alapján utalt arra, hogy a felperes külföldi közjegyző előtt tett nyilatkozata hiteles ügyfélnyilatkozatnak tekintendő, amely összevetve a további csatolt, ugyancsak a felperes mint ügyfél nyilatkozatát tartalmazó, eltérő tartalmú okiratokkal a felperes szavahihetőségét kérdőjelezte meg, és aggályossá tette az erre alapított bizonyítékot.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kárpótlás megállapítását kérte. Csatolta a Y. V. által kiállított, testvérei személyes adatait és a haláluk körülményeit igazoló emléklapokat, melyek kiállításának alapja a felperesi előadás volt. A felperes Salamon nevű testvére halála okaként a ,,Don-kanyar'' került megjelölésre, míg az angol nyelvű összegzés az emléklapoktól eltérően a testvérek születési helyét ,,Kisvárda, Mátészalka, Ilonca'' helységekként jelölte meg.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság érdemben helytálló döntését helybenhagyta, a fellebbezési eljárásban csatolt okirat alapján megerősítve látta, hogy a Vhr.I. 2. §-ának (1) bekezdése szerinti olyan bizonyíték nem állt rendelkezésre, amely a felperes kárpótlásra való jogosultságát megalapozhatta volna.
Az ítélet ellen előterjesztett és kiegészített felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és kárpótlásra jogosultsága megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy a jogerős ítélet megsértette az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 28. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, amely rendelkezés lehetővé teszi, hogy az aránytalanul nehezen beszerezhető irat helyett a bizonyítani kívánt tényről az ügyfél nyilatkozatot tegyen. Megsértette továbbá a jogerős ítélet a Vhr.II. 1. §-ának (3) bekezdését, amely nem írja elő, hogy a bizonyítás okirattal történjen, csupán azt rögzíti, hogy a bizonyítás a kérelmező feladata.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján tárgyaláson kívül bírálta el, a jogerős határozatot a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a felülvizsgálati kérelem keretein belül vizsgálva felül.
Az Áe. 28. §-ának (1) bekezdése szerint a közigazgatási szerv a tényállás megállapítása céljából az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására hívhatja fel, illetőleg ennek érdekében más szervet megkereshet. A (2) bekezdés szerint, ha jogszabály másként nem rendelkezik, az aránytalanul nehezen beszerezhető irat helyett az ügyfél a bizonyítani kívánt tényről nyilatkozatot tehet. Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt.I.) végrehajtásáról rendelkező Vhr.I. a felperes által hivatkozott általános eljárási szabályoktól eltérően az 1. § (2) bekezdésében előírja: ha a kérelmet özvegy, gyermek, szülő, testvér vagy az egyházmegye terjeszti elő, a rokoni kapcsolat tényét, továbbá a sérelmet elszenvedő halálát okirattal kell bizonyítani. A Kpt.I. módosításáról szóló 1997. évi XXIX. törvény végrehajtásáról rendelkező Vhr.II. az 1997. évben ismét megnyíló és az 1997. évi XXIX. törvénnyel bevezetett további kárpótlási igények benyújtásának és elbírálásának eljárási jogi szabályait teremtette meg. Rendelkezései nem érintették az 1997. évi XXIX. törvénnyel módosított – Kpt.III.-nak jelölt – Kpt.I. végrehajtási szabályait, amely az új igénybejelentések elbírálásakor változatlanul alkalmazandó volt. Így a rokoni kapcsolat igazolása okirattal kellett, hogy megtörténjen. A Vhr.II. 1. §-ának (3) bekezdése a Vhr.I. 2. §-ának (1) bekezdéséhez hasonló módon akként rendelkezik, hogy az igény alapjául szolgáló sérelem elszenvedését és a jogosultság egyéb feltételeit a kérelmezőnek kell bizonyítania. E jogszabályi rendelkezések a bizonyítás terhét a kérelmezőre hárítják, annak módját pedig további jogszabályi rendelkezések – így a Vhr.I. 1. §-ának (2) bekezdése – határozzák meg. A felperes által csatoltak vizsgálata a lefolytatott közigazgatási eljárásban, majd a bírósági eljárások során megtörtént. A közjegyzői okirat a felperes mint nyilatkozattevő személyazonosságát tanúsítja, annak hitelessége nem terjed ki az okiratban rögzített adatok valódiságára. Az eljárás során csatolt további iratok ugyancsak a felperes nyilatkozatán alapultak, az ügyfél nyilatkozatának, nem okirati bizonyítéknak tekintendők.
A jelen közigazgatási perben a bíróságnak a per tárgyát képező alperesi határozat jogszerűsége kérdésében kellett állást foglalnia. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a felperes a jogszabályban megkövetelt módon kárpótlási igényjogosultságát nem tudta igazolni, nem sértette meg jogerős ítéletében az Áe. 28. §-ának (2), illetve a Vhr.II. 1. §-ának (3) bekezdését.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.X.40.044/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás