452/B/2003. AB határozat
452/B/2003. AB határozat*
2007.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 50. § (1) bekezdés első mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. A Fővárosi Bíróság elsőfokú tanácsának tagjai, mint indítványozók magánszemélyként jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kérték. Állításuk szerint a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 50. § (2) bekezdése az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményébe ütközik, ezért kérték annak megsemmisítését. Előadták, hogy az Szt. 50. § (2) bekezdése értelmében, ha a szabadalmi bejelentésre –, illetve magára a szabadalomra – való jogosultság tárgyában per indul, annak jogerős befejezéséig a szabadalmi hivatali eljárást fel kell függeszteni. Véleményük szerint ezzel ellentétben áll az Szt. 34. §-a, melynek értelmében találmánybitorlási perben a bíróság csak érvényes szabadalommal kapcsolatban hozhat ítéletet. Jelen esetben tehát olyan helyzet áll elő, miszerint a Magyar Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) a szabadalmi jogosultság tárgyában indult találmánybitorlási per miatt a szabadalmi eljárást kötelezően felfüggeszti, a találmánybitorlási perben eljáró bíróság pedig saját eljárását szintén kénytelen felfüggeszteni a hivatali eljárás befejezéséig, a szabadalom megadásáig. Így az eljárások egyidejűleg mindkét (közigazgatási és bírósági) ügyszakban felfüggesztésre kerülnek a másik ügyszakban megszülető döntésig. Az indítványozók hivatkoztak továbbá arra is, hogy a korábban hatályos, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény 25. §-a a találmánybitorlás jogkövetkezményeként lehetőséget biztosított nem csak a megadott szabadalom, hanem már a szabadalmi bejelentés (szabadalmi igény) egészben vagy részben történő átruházására is.
2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a támadott jogszabályi rendelkezéseket és megállapította, hogy azt korábban az Szt. 50. § (2) bekezdése tartalmazta. Az Szt. 50. §-át a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény 192. §-a módosította. A jelenleg hatályos szöveg a korábbi szabályt a rendelkezés tartalmának szinte érintetlenül hagyásával – a „való” szó betoldásával – átemelte az Szt. 50. § (1) bekezdésének 1. mondataként. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a hatályon kívül helyezett jogszabály helyébe lépő új rendelkezések tekintetében az Alkotmánybíróság a régi és az új szabályozás tartalmi azonosságának megállapíthatóságakor lefolytatja az alkotmányossági vizsgálatot [pl. 335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 333–334.; 519/B/2003. AB határozat, ABH 2005, 1182, 1184.; 2/2007. (I. 24.) AB határozat, MK 2007, 7. szám, 515, 534. o.].
Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügy-miniszternek, valamint a Hivatal elnökének a véleményét.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
2. Az Szt.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„34. § Ha a szabadalmi bejelentésnek vagy a szabadalomnak a tárgyát jogosulatlanul másnak a találmányából vették át, a sértett vagy jogutódja követelheti annak megállapítását, hogy a szabadalom egészben vagy részben őt illeti meg, valamint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.”
„50. § (1) Ha a szabadalmi bejelentésre, illetve a szabadalomra való jogosultság tárgyában per indul, annak jogerős befejezéséig a szabadalmi eljárást fel kell függeszteni. (...)”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította: a hatályos jogi szabályozás nem mondja ki külön azt, hogy a sértett vagy jogutódja követelheti annak megállapítását is, hogy a szabadalmi bejelentés részben vagy egészben őt illeti meg. Az Szt. 34. §-a kizárólag a szabadalom kifejezést tartalmazza.
Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta, hogy a támadott rendelkezés az Szt. más rendelkezéseivel együttesen alkalmazva és értelmezve világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalmat hordoz-e.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Szt. 34. §-a nem tartalmaz az eljárás felfüggesztésére való külön utalást. Míg szabadalombitorlási eljárás esetén a pert fel kell függeszteni mindaddig, amíg a szabadalom megadásáról a Hivatal jogerősen nem döntött, addig – a contrario – találmánybitorlási eljárás esetén nem. A találmánybitorlás megállapítása ugyanis nem függ attól, hogy a szabadalmi bejelentés tárgyát képező találmányra adtak-e szabadalmat vagy sem. A szabadalom megadása a találmánybitorlási pernek nem előzetes kérdése. A találmánybitorlásnak továbbá nem tényállási eleme, hogy azt olyan találmányra kövessék el, amelyre már jogerősen szabadalmat adtak. A hatályos jogszabályok alapján nem állhat elő olyan helyzet, amikor különböző személyek volnának jogosultak a szabadalmi bejelentésre, illetve a szabadalomra. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az Szt. 34. §-ában foglalt „a szabadalom őt illeti meg” szófordulat – az Szt. 8. §-ával együtt értelmezve – a szabadalmi bejelentésekre és a megadott szabadalmakra egyaránt vonatkozik. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a feltalálói minőség szabadalmi oltalom nélkül is törvényi védelem alatt áll, a találmányt szabadalmi oltalom nélkül is lehet hasznosítani.
Az Alkotmánybíróság a 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. A támadott törvényi rendelkezés bizonytalansága azonban a törvény alkalmazása során feloldható. (ABH 1992, 135, 142.).
Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is (a beszerzett szakvéleményekkel egyezően) megállapítja, hogy a törvényi rendelkezések értelmezésével a látszólagos ellentmondás feloldható. Mivel a törvény a „szabadalom” szó előtt semmilyen szűkítő, egymást kizáró jelzőt (pl. a majd megadandó, a már megadott stb.) nem használ, rendelkezése „a szabadalom” bármely (minden) létszakában (fázisában) alkalmazandó.
Az Alkotmánybíróság már korábban megállapította, hogy a törvényhozás valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelentő hibáját általában jogalkalmazói jogszabály-értelmezéssel kell feloldani, mert a jogalkalmazás hivatott eldönteni, hogy a konkrét jogviszonyokban az ellentétet (látszólagos ellentétet) hordozó rendelkezések közül melyik törvényhely alkalmazásával kell eljárni. Amennyiben pedig a jogszabályok értelmezésével, azok alkalmazásának mérlegelésével eredmény nem érhető el, az ellentét megszüntetése törvényhozási (jogalkotási) útra tartozik. [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176.; továbbá: 27/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 150, 152.; 43/1993. (VII. 2.) AB határozat, ABH 1993, 310, 312–313.; 79/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 399, 418–419.; 662/B/1996. AB határozat, ABH 2001, 880, 884.; 16/2001. (V. 25.) AB határozat, ABH 2001, 207, 217.].
Mivel az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a támadott rendelkezés konkrét tartalma a jogszabály más rendelkezéseinek összevetésével egyértelműen megállapítható, így az Szt. 50. § (1) bekezdés első mondata nem ütközik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2007. június 25.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k., Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás