PK BH 2003/455
PK BH 2003/455
2003.11.01.
A szövetkezet földhasználati jogával terhelt földön annak kiadásakor fennálló haszonbérlet nem szűnik meg, ilyen esetben a haszonbérbeadó jogai a föld új tulajdonosát illetik meg [Ptk. 417. § (1) bek., 452. § (1)–(2) bek.; 1993. évi II. tv. 14. § (4) bek.].
A perbeli külterületi szőlő és saját használatú út művelési ágú ingatlan részarány-kiadás jogcímén a felperesek egyenlő arányú tulajdonában áll. A felperesek tulajdonszerzését megelőzően 1989. évben a B. Cs. T. Mgtsz. 25 évre szóló kistermelői együttműködési megállapodásnak nevezett szerződést kötött az alperesekkel szőlőtelepítés céljából, így az alperesek használatába adta a szerződésben tábla és térmérték szerint meghatározott földterületeket. Az alperesek a termőre fordulás évétől kötelesek voltak a szerződésben meghatározott termést a Tsz.-nek átadni. A Földkiadó Bizottság a felperesek részére az alperesek által művelt földterületeket kiadta, a Tsz. pedig tájékoztatta az alpereseket, hogy a díjat az új földtulajdonosok részére kell fizetniük.
A felperesek a tulajdonukban álló ingatlan birtokbaadására kérték az alperesek kötelezését. Kérelmük indokolásaként előadták, hogy a Tsz. és az alperesek megállapodása nem minősül haszonbérleti szerződésnek.
Az alperesek a kereset elutasítását azzal kérték, hogy köztük és a felperesek jogelődje között érvényes haszonbérleti szerződés alapján áll fenn a jogviszony. Az I. r. alperes az azonnali hatályú felmondása érvényességének megállapítása, továbbá 750 000 forint összegű értéknövelő beruházásának a felperesek által történő megtérítése iránt viszontkeresetet terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesek jogelődje, a B. Cs. T. Mgtsz. és az alperesek között 1989. március 16. napján érvényes haszonbérleti szerződés jött létre. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperesek és az I. r. alperes között létrejött haszonbérleti szerződés az I. r. alperes felmondásával 2001. január 29. napján megszűnt. Kötelezte a felpereseket, hogy 30 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I. r. alperesnek 734 000 forintot és ennek 2001. január 29. napjától a kifizetés napjáig járó évi 11% kamatát.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokaiban megállapította, hogy az 1989. március 16-án létrejött kistermelői együttműködési megállapodással a szerződő felek között olyan, több szerződés elemeit tartalmazó jogviszony keletkezett, amely lényegét tekintve túlnyomórészt haszonbérleti szerződésnek minősül, melyre a Ptk. haszonbérletre vonatkozó szabályai alkalmazandóak. Az a tény, hogy a föld a Tsz. használatából, tulajdonából kikerült és azon a felperesek szereztek tulajdont, a haszonbérleti szerződést nem szüntette meg, a jogviszony a Földrendező és Földkiadó Bizottságokról szóló 1993. évi II. tv. 14. §-ának (4) bekezdése alapján fennmaradt.
A bíróság megállapította, hogy az I. r. alperes egészségi állapotának nagymértékű megromlása folytán a haszonbérleti szerződést az 1994. évi LV. tv. 19. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen felmondhatta. A felpereseket a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleményének alapulvételével kötelezte az I. r. alperes által végzett szőlőtelepítés költségeinek megfizetésére, levonva ebből a felmondásig fizetendő haszonbérleti díj összegét.
A felperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
Nem fogadta el a felperesek azon álláspontját, miszerint a jogelőd és az alperesek közti szerződés a Ptk. 417. § (1) bekezdésében meghatározott mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek minősül. Az alperesek a szőlő telepítését, művelését, a termés egy részének leadását, míg a Tsz. a föld használatba adása mellett gépek, szaktanácsadás biztosítását vállalta. A termelést az alperesek nem a saját, hanem a Tsz.-től 25 évre bérelt területen folytatták, és a megállapodás szerint a haszonbért természetben fizették, ami megfelel a használat Ptk. 452. § (1) és (2) bekezdésében szabályozott ellenértékének. Egyetértett az elsőfokú ítélettel abban a kérdésben, hogy a szövetkezet földhasználati jogával terhelt földön a kijelöléskor, illetőleg a kiadáskor fennálló haszonbérlet nem szűnik meg, ilyen esetben a haszonbérbeadói jog a föld új tulajdonosát illeti meg.
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Az ítélet megváltoztatásával annak megállapítását kérték, hogy a peres felek között nem áll fenn haszonbérleti szerződés, másrészt a szőlőültetvény tekintetében köztük elszámolási viszony sincs. Felülvizsgálati kérelmük indoka szerint a támadott ítélet azért jogsértő, mert az 1989. március 26-án kelt kistermelői együttműködési megállapodás tartalma alapján a Ptk. 417. § (1) bekezdésében meghatározott mezőgazdasági termékértékesítésnek minősül. A szerződés lényege adásvételi szerződés a felperesi jogelőd fölterületén létesített szőlőültetvényre. Ez utóbbi, mint a termőfölddel alkotórészi kapcsolatban lévő dolog forgalomképtelen, ezért az arra kötött adásvételi szerződés semmis. Az eredeti állapotot pedig úgy kell helyreállítani, hogy a szőlőültetvényre fordított összegek megtérítését az alperesek a B. Cs. T. Mgtsz.-től követelhetik. Ezért, továbbá amiatt, hogy a Földkiadó Bizottság az ingatlant minden teher és korlátozás nélkül adta a felperesek tulajdonába, az ügyben nem lehet alkalmazni az 1993. évi II. tv.14. § (4) bekezdésének rendelkezését.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Ptk. 452. §-ának (1) bekezdése értelmében haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy más hasznot hajtó dolog időleges használatára és hasznai szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni. A Tsz. felperes és az alperesek által megkötött kistermelői együttműködési megállapodásnak nevezett szerződés lényegi elemeit tekintve megfelelt a fentiekben meghatározott szerződéstípusnak. A termelőszövetkezet az alperesek 25 évi használatába adta a földterületet, melyért a Ptk. 452. §-ának (2) bekezdésében meghatározott természetben járó haszonbérleti díjként az alperesek a szerződés 5. pontjában meghatározott ellenértéket biztosították. Nem kétséges, hogy a Tsz. a műveléshez szükséges gépeket és gépi berendezéseket a szerződés szerint biztosította, a telepítést pedig az alperesek végezték. Kötelezettségük volt a termés 50%-ának a Tsz. részére való értékesítése. Ezek, a szerződésben megfogalmazott további feltételek azonban nem változtattak a szerződés azon lényegén, amely a földterület, mint hasznot hajtó dolog időleges használatában, a hasznok szerzésének biztosításában állt, és ennek fejében természetbeni díjfizetési kötelezettséggel járt. A jogerős ítélet ezért az 1993. évi II. tv. 14. §-ának (4) bekezdésében foglaltak helytálló alkalmazásával jogsértés nélkül állapította meg azt, hogy a szerződés haszonbérleti szerződésnek minősül, és ekként az a felek között – az I. r. alperes felmondása folytán megszűnt szerződés kivételével – fennáll.
A Legfelsőbb Bíróság az ismertetett indokok alapján a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IX. 22.981/2001.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás