PK BH 2003/456
PK BH 2003/456
2003.11.01.
Lakhatási lehetőség biztosítása érdekében ingatlan közös vásárlására ajándékba adott pénzösszeg visszakövetelése az ajándékozó feltevésének végleges meghiúsulására tekintettel [Ptk. 582. § (3) bek.].
Az alperesek 1998. május 18-án kötöttek házasságot, míg az I. r. alperes nagyanyjának, a felperesnek 1998. április 25-én halt meg a házastársa.
A felperes az 1998. június 17-én létrejött szerződéssel eladta a K., D. u. 31. szám alatti ingatlannak a tulajdonában álló 10/24 illetőségét 1 360 000 forintért azzal, hogy a vételárat az alpereseknek adja és abból közösen egy családi házat vásárolnak, ahol összeköltöznek. Az alperesek a vételárhoz 100 000 forintot hozzátettek és ennek felhasználásával megvásárolták a felújításra szoruló A., R. u. 5. szám alatti családi házat, mely 1/2-1/2 arányban került a tulajdonukba. A felperes 1998. július 2-án ingóságaival együtt beköltözött a felújítás alatt álló házba. Ez a felperes megfelelő lakhatásának körülményeit nem biztosította, ezért a felek között nézeteltérés keletkezett. A felperes 1998. augusztus 30-án K.-ra visszaköltözött, ahol jelenleg is albérletben lakik.
Az alperesek a megvett ingatlan felújítását befejezték, annak forgalmi értéke ezáltal 2 000 000 forintról 3 200 000 forintra emelkedett.
A felperes keresetében az alperesek kötelezését kérte 1 360 000 forint, valamint ezen összeg 1998. június 30. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának a megfizetésére.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkoztak, hogy az 1 360 000 forintot nászajándékba kapták a felperestől és az ajándék visszakövetelésének feltételei nem állnak fenn.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alpereseket 680 000 forint, valamint ezen összeg 1999. február 5. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának a megfizetésére kötelezte. Megállapította továbbá, hogy az A., R. u. 5. szám alatti ingatlan 31/100 tulajdoni illetősége a felperes tulajdonát képezi ajándék visszakövetelése jogcímén.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felek közösen akartak lakást vásárolni annak érdekében, hogy együtt lakjanak egymással. Ebből következően a pénzösszeg fele részben tekinthető ajándéknak, fele részben pedig a felperes leendő ingatlanilletősége ellenértékének. Ezt az összeget az alperesek a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén kötelesek a felperesnek visszafizetni.
Az átadott pénzösszeg fele, illetve az annak helyébe lépett érték a felperest ajándék visszakövetelése jogcímén illeti azért, mert az a feltevés, hogy közösen vásárolnak lakást, véglegesen meghiúsult.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és mellőzte a felperes tulajdoni hányadának megállapítására vonatkozó ítéleti rendelkezést. A 680 000 forint és kamatait meghaladó részében a felperes keresetét elutasította.
Jogerős ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes abban bízva ajándékozta meg az alpereseket, hogy a majdan megvásárlandó ingatlanban az ő lakásszükséglete is kielégítést nyer. Az a feltevés pedig nem hiúsult meg véglegesen, mert az alperesek felajánlása szerint a felperes a lakásba beköltözhet, azt pedig, hogy az alperesek a felperessel szemben súlyos jogsértést követtek volna el, nem bizonyított. Az ajándék visszaadása az alperesek létfenntartását veszélyeztetné, ezért az ajándék visszakövetelésének feltételei nem valósultak meg.
A jogerős ítélet ellen – annak megváltoztatása és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyása érdekében – a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint jogszabálysértő a másodfokú ítélet azon megállapítása, mely szerint az ajándék visszakövetelésére nincs alap. Jogszabálysértő továbbá az a megállapítás is, hogy az ajándék visszaadása az alperesek létfenntartását veszélyeztetné. A fiatalkorú alperesek akár széles körű állami támogatás igénybevételével is lakáshoz tudnának jutni, szemben a 75 éves felperessel, aki nyomorogva albérletben húzza meg magát. Álláspontja szerint az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, véglegesen meghiúsult, az alperesek hibájából egy lakásban lakni már nem tudnának, e nélkül pedig az ajándék átadására nem került volna sor.
Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Jogerős ítéletében a bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmében sem vitatott rendelkezésével azt állapította meg, hogy a felperes az általa átadott 1 360 000 forint fele részét arra szánta, hogy ennek ellenében megszerzi az alperesekkel közösen vásárlandó ingatlan 1/2 illetőségét. Az átadott pénzösszeg másik felét a bíróság ajándéknak minősítette.
Jogerős ítéletében a bíróság tévesen állapította meg, hogy az ajándék visszakövetelésének feltételei nem állnak fenn. Abban az esetben ugyanis, ha a felperes a fele pénzösszeget azért adta az alpereseknek, hogy ennek ellenében a megvásárolt ingatlan 1/2 illetőségének tulajdonjogát megszerezze, ez is feltétele volt az ajándékozásnak, nem csak az, hogy a majdan megvásárlandó ingatlanban a felperes lakásszükséglete is kielégítést nyer. A felperesnek a fellebbezési tárgyaláson tett személyes előadása nem rontja le az elsőfokú bíróság ítéletének azon megállapítását, hogy a felperes az ajándékot arra tekintettel is adta, hogy az ingatlan fele részén tulajdonjogot szerez. Ezt a ténymegállapítást egyébként a másodfokú bíróság is elfogadta akkor, amikor helytállónak tartotta az elsőfokú bíróság döntését az átadott pénzösszeg fele része vonatkozásában.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a felperes feltevését, melyre figyelemmel az ajándékot adta, nem lehet szétválasztani. Egyrészt a felperes a megvásárlandó ingatlan 1/2 illetőségének tulajdonjogát is meg kívánta szerezni, másrészt azt feltételezte, hogy az ily módon tulajdonukba kerülő ingatlanban lakásszükséglete hátralévő életében kielégítést nyer.
Jogerős ítéletében a bíróság helytelenül állapította meg, hogy a felperesnek ez a feltevése nem hiúsult meg véglegesen. Egyrészt az alperesek által megvett ingatlanon nem szerzett tulajdonjogot, másrészt az alperesekkel oly mértékben megromlott a viszonya, hogy a további együttlakás nem valósulhat meg. E vonatkozásban az elsőfokú bíróság hozott helyes döntést akkor, amikor megállapította, hogy az ajándék visszakövetelésének a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésében írt feltétele megvalósult.
Helytelen volt tehát a jogerős ítéletnek az a rendelkezése, mellyel a 680 000 forint és kamatának megfizetését meghaladóan a felperes keresetét elutasította. E vonatkozásban azonban az elsőfokú bíróság is téves döntést hozott. A felperes keresetében ugyanis az 1 360 000 forint és kamatainak megfizetését igényelte, ezért az elsőfokú bíróság a felperes keresetén túlterjeszkedett akkor, amikor a perbeli ingatlan 31/100 illetőségét a tulajdonába adta (Pp. 215. §).
Ez a rendelkezés azért sem volt jogszerű, mert a felperes pénzt adott ajándékba, s miután a pénz helyettesíthető dolog, nem volt akadálya annak, hogy a felperes az általa átadott pénzösszeget kérje vissza, mert a megajándékozott azt köteles visszaadni, amihez az ajándékozás révén jutott.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a perköltségek viselésére is kiterjedően a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, abból mellőzte a perbeli ingatlanilletőség tekintetében a felperes tulajdoni hányadának megállapítására és annak ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére vonatkozó rendelkezéseket és ezek helyett kötelezte az alpereseket, hogy a felperesnek a jogerősen megítélt 680 000 forint és kamatain felül fizessenek meg további 680 000 forintot és annak a visszaköveteléstől járó kamatát a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján. (Legf. Bír. Pfv. VI. 20.764/2001.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás