GK BH 2003/470
GK BH 2003/470
2003.11.01.
A hitelező a szerződést biztosító mellékkötelezettséget – az egyetemleges adóstársak egymás közötti megtérítési igénye eredményes érvényesítése érdekében – nem köteles fenntartani anélkül, hogy erre a szerződésben kifejezett kötelezettséget vállalt volna [Ptk. 276. § (2) bek., 337. § (1) és (3) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a felperes és a II. r. alperes közös cél megvalósítása érdekében 1994. december 27-én kölcsönszerződést kötött az I. r. alperessel. Az I. r. alperes a szerződés alapján 5 millió forint kölcsönt folyósított a felperes és a II. r. alperes részére. A kölcsönszerződésben a hitelfelvevők – felperes és a II. r. alperes – fedezetként egyrészt a tulajdonukban álló ingatlanokat, másrészt a P. Kft. tulajdonában lévő Gy., 22.377 tulajdoni lapon 12.155 hrsz. alatt felvett ingatlant és a P. Kft. készfizető kezességvállalását ajánlották fel. A szerződés biztosítékait érintően a P. Kft. 1994. december 22-én kelt levelében hozzájárult ahhoz, hogy a tulajdonában lévő Gy., B. u. 132. szám alatti ingatlanra az I. r. alperes hitelező bank 3 millió forint kölcsön és járulékai erejéig jelzálogjogot jegyeztessen be. A kölcsönszerződést a P. Kft. nem írta alá.
Az I. r. alperes 1994. december 27-én kérte a járási földhivataltól a fedezetként lekötött ingatlanokra, közöttük a P. Kft. fenti ingatlanára is, a jelzálogjog bejegyzését 3 millió forint tőke és kamatai erejéig. A P. Kft. a fedezetként lekötött ingatlant – a felperes ügyvédi ellenjegyzése mellett – értékesítette a II. r. alperes gyermekeinek és házastársának. A zálogjog bejegyzése iránti kérelmet a földhivatal – 1995. augusztus 3-én – hiánypótlásra azzal küldte vissza az I. r. alperesnek, hogy – egyebek mellett – a kölcsönszerződésen a P. Kft. aláírása és bélyegzője is szerepeljen, mert a kölcsönszerződésben 6 millió forint biztosítását vállalták. Az I. r. alperes 1995. augusztus 29-én kelt levelében visszaküldte a javított bejegyzési kérelmet, egyebek között azzal, hogy a P. Kft. tulajdonosa nem tartózkodik itthon, ezért eltekint a kft. ingatlanára kért jog bejegyzésétől. A kölcsön összegét túlnyomó részben a felperes fizette vissza.
Az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges kereseti kérelmét – amelyben a kölcsönszerződést tévedés címén megtámadta – alaptalannak találta. A felperes másodlagos kereseti kérelmét – amely kártérítés címén 6 084 802 Ft és ennek 2000. július 4-től járó évi 20%-os kamata megfizetésére irányult – ugyancsak elutasította. E körben az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, jogellenes volt-e az I. r. alperesnek az a magatartása, hogy lemondott olyan, a szerződés teljesítését biztosító jelzálogjogról, amely a teljesítő felperes megtérítési igényének biztosítására a Ptk. 338. §-ának (3) bekezdése szerint a felperesre szállt volna.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint az a tény, hogy az I. r. alperes nem jegyeztette be a jelzálogjogot a felperes által hivatkozott ingatlanra, tekinthető olyan magatartásnak, amely a felperes károsodását előidézheti, ezért jogellenes. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint azonban a felelősség alól mentesül, mert az I. r. alperes zálogjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése érdekében minden tőle elvárható cselekményt megtett, tehát úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható volt. Nem értékelhető az I. r. alperes terhére az a körülmény, hogy a II. r. alperes ismeretlen helyre távozott, ezért nem adott nyilatkozatot a P. Kft. nevében. Az elsőfokú bíróság értékelte – a Ptk. 340. § (1) bekezdése alapján – a felperes magatartását is. A felperes terhére vette figyelembe, hogy a perbeli ingatlanra 1995. április 3-án kötött adásvételi szerződést – amelyben az ingatlant tehermentesként tüntették fel – a felperes ügyvédként ellenjegyezve, nem tette meg a P. Kft. és a II. r. alperes felé a zálogjog bejegyzése érdekében a szükséges intézkedéseket.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán az elsőfokú ítéletet felülbírálta, s annak a szerződés érvénytelenségének a megállapítására (elsődleges kereseti kérelem) vonatkozó elutasító rendelkezését helybenhagyta. A kártérítésre kötelezés iránti keresetet (másodlagos kereseti kérelem) elutasító rendelkezését megváltoztatta és közbenső ítélettel megállapította, hogy az I. r. alperesnek fennáll a kártérítési felelőssége. A közbenső ítéletben kifejtett jogi álláspont szerint az I. r. alperes szerződésszegést követett el, amikor elmulasztotta a P. Kft. ingatlanára a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzését. A jelzálogjog ugyanis nemcsak az I. r. alperes, hanem a felperes érdekét is szolgálta, mert a II. r. alperessel szemben keletkezett megtérítési igényét ebből kielégíthette volna. A szerződést ennek a lehetőségnek a tudatában kötötte meg. Megállapította, hogy a felek között – figyelemmel a Ptk. 218. § (1) bekezdésében és a Legfelsőbb Bíróság XXV. sz. PED-ben foglaltakra – a jelzálogszerződés írásban létrejött. Az, hogy a zálogjog bejegyeztetése elmaradt, az I. r. alperesnek felróható szerződésszegés. Amennyiben a földhivatal a kérelmet elutasítja, az I. r. alperes jogorvoslattal élhetett volna. Kiemelte a másodfokú bíróság, hogy a kár bekövetkeztében a felperes közrehatása nem állapítható meg, mert az ingatlan nem azáltal vált tehermentessé, hogy a felperes által ellenjegyzett adásvételi szerződés azt így tüntette fel. Az ingatlan-nyilvántartásban a jelzálogjog széljegyként fel volt feljegyezve az adásvétel időpontjában, így a vevő is csak e teher mellett szerezhetett volna tulajdont. Nem tisztázott viszont, hogy a felperes milyen összeget fizetett ki a II. r. alperes helyett, ezért a követelés összege tekintetében a tárgyalást folytatni kell.
A jogerős másodfokú közbenső ítélettel szemben az I. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely a másodfokú közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság az I. r. alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 318. §-ában és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésével állapította meg. Álláspontja szerint a P. Kft. és az I. r. alperes között a perbeli ingatlanra jelzálogszerződés nem jött létre, mert a P. Kft. a kölcsönszerződést nem írta alá, az I. r. alperes pedig a P. Kft. 1994. december 22-én kelt nyilatkozatát nem fogadta el. Ezért a felperes az érvényesen létre nem jött zálogszerződésre hivatkozva a Ptk. 338. § (3) bekezdése alapján kártérítési követelést nem alapíthat. Ha pedig a zálogszerződés létrejöttnek tekintendő, akkor sem róható az I. r. alperes terhére a jelzálogjog bejegyzésének az elmulasztása. Az I. r. alperes 1995. augusztus 29-én jelzálogjog bejegyzésére irányuló kérelmét nemcsak azért vonta vissza, mert a II. r. alperes ismeretlen helyre távozott, hanem azért ís, mert a felperes a kölcsön-visszafizetési határidő meghosszabbítása iránt beadott kérelmében éppen arra hivatkozott, hogy a kölcsöntartozást az ingatlan értékesítéséből kívánják rendezni. Egyébként pedig a felajánlott fedezetek közül az I. r. alperest választási jog illette meg. Amennyiben megállapítható lenne, hogy az I. r. alperes magatartása jogellenes és felróható, akkor sem lehet a kártérítési felelősségét megállapítani, mert a felperesnek nem keletkezett kára. A zálogjog átszállása a felperesnek csupán egy, a végrehajtási eljárásban érvényesülő elsőbbségi kielégítési jogot biztosít és nem eredményez közvetlen megtérülést. Ebben a körben kell értékelni a felperesnek azt a magatartását, hogy mint ügyvéd hozzájárult ahhoz, hogy a perbeli ingatlanon a vevők tehermentes tulajdonjogot szerezzenek.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme arra irányult, hogy a felülvizsgálati bíróság a másodfokú közbenső ítéletet hatályában tartsa fenn.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A rendelkezésre álló iratok alapján helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a peres felek között kölcsönös és egybehangzó akarat-kijelentéssel 1994. december 27-én létrejött kölcsönszerződésben [Ptk. 205. § (1) bek.] a felperes és a II. r. alperes mint adósok egyetemleges fizetési kötelezettséget vállaltak a hitelező I. r. alperessel szemben. Az adósok mint személyi zálogkötelezettek és a P. mint dologi zálogkötelezett felelőssége a Ptk. 252. §-a szerint ugyancsak egyetemleges volt. A jelzálogszerződés létrejöttét a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, mert 3 millió forint biztosítása tekintetében az egybehangzó akaratnyilatkozat megállapítható, ezt az I. r. alperes is így értékelte, amikor 3 millió forint és járulékai erejéig kérte a jelzálogjog bejegyzését. A kölcsönszerződésnek tehát több kötelezettje volt és többen vállaltak mellékkötelezettséget annak teljesítéséért. Önmagában a szerződések többalanyúsága nem érinti az adott szerződéstípusból származó jogokat és kötelezettségeket, amelyeket a szerződés tartalma, illetve a jogszabály rendelkezése határoz meg. A kölcsönszerződés alapján a hitelező kötelezettsége a kölcsön folyósítása, az adósé vagy adósoké annak visszafizetése. Ezt a szerződéses kötelezettséget mellékkötelezettséggel biztosíthatják akár oly módon, hogy maguk vagy az általuk felkért személyek vállalnak további kötelezettséget, amelyből a hitelezőnek további jogosultságai keletkeznek.
Az egyetemlegességnek, a közös kötelezettségvállalásnak az a lényege, az az értelme, hogy az adóstársak a hitelezőt nagyobb mértékben kívánják biztosítani, mintha mindegyikük külön-külön szerződne.
A Ptk. 337. §-ának (1) bekezdése értelmében az egyetemleges kötelezettségvállalás azzal a következménnyel jár, hogy a az I. r. alperes jogosult választása szerint bármelyik egyetemleges kötelezettől – akár a felperestől akár a II. r. alperestől, vagy mindkettőjüktől – behajtani a követelését és bármelyik biztosítékból kielégítést kereshet, lehetősége van arra, hogy vagy csak egyik biztosítékot veszi igénybe, vagy egyiket sem.
A Ptk. 338. § (1) bekezdése értelmében az egyetemleges kötelezettnek a társkötelezettekkel szemben megtérítési igénye keletkezik, ha a jogosult felé a társkötelezettek helyett is teljesít [Ptk. 337. § (1) bek.]. A (3) bekezdés szerint a jogosultnak teljesítő kötelezettre a jogosultat megillető és a többiek teljesítésének a biztosítására szolgáló jogok átszállnak, amennyiben a többi kötelezettől megtérítést követelhet. Ez utóbbi törvényi rendelkezésből önmagában nem következik, hogy az adóstársak egymás közötti – belső viszonyában – megtérítési igényük eredményes érvényesítése érdekében a követelés fedezetét biztosító mellékjogot – a perbeli esetben a P. Kft. ingatlanára bejegyezhető jelzálogjogot – a jelzálogjogosult hitelező köteles lenne fenntartani anélkül, hogy erre a szerződésben kifejezetten kötelezettséget vállalt volna. A Ptk. csak a kezes védelmében teszi kötelezővé a hitelező részére a mellékjogok fenntartását, amelynek elmulasztását a Ptk. 276. §-ának (2) bekezdése szankcionálja. Az adóstárs irányában ilyen jogszabályi kötelezettsége a hitelezőnek nincsen. Jogszabályi előírás hiányában a felek megállapodása az irányadó abban a kérdésben, hogy a hitelező a mellékkötelezettségek tekintetében köteles-e valamilyen rangsort megtartani, vagy az adóstársak érdekében a mellékkötelezettségeket fenntartani. Amennyiben az adóstársak nem hozzák a hitelező tudomására a biztosíték nyújtásával kapcsolatos körülményeket, azok számukra fontos jelentőségét, a hitelező nincs is abban a helyzetben, hogy azt felismerhesse. Számos esetben családtagok vagy üzlettársak vállalnak egyetemleges kötelezettséget oly módon, hogy közöttük a megtérítési igény fel sem merül pl. a közeli hozzátartozó ajándékozási szándékára tekintettel vagy az üzleti elszámolás adta lehetőség miatt. A hitelezőnek tehát a kölcsönszerződés, illetve a mellékkötelezettség alapján – külön kikötés nélkül – nincsen olyan szerződéses kötelezettsége, hogy a mellékjogok megszerzése érdekében – amelyek saját követelését biztosítják – jogi eszközöket vegyen igénybe. A felek szerződésében a mellékkötelezettség tekintetében az I. r. alperest terhelő kötelezettség nem volt kikötve, ezért törvénysértően állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az I. r. alperes szerződésszegést követett el, amikor a bejegyzés elmulasztásával a felperes adóstárs érdekét megsértette.
Károsító szándékkal, súlyos gondatlansággal azonban a hitelező sem hiúsíthatja meg a megtérítésre jogosult adóstárs mellékkötelezettségekből származó jogának az érvényesítését. Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy jogellenes minden olyan magatartás, amely károsodáshoz vezet és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében írt valamennyi feltétel esetén kártérítési kötelezettséget teremt. Az a tény, hogy az I. r. alperes a perbeli ingatlanra a jelzálogjogot nem jegyeztette be, előidézhette a megtérítési igény keretében a felperes károsodását. A kártérítési felelősség megállapításához, a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján nem elegendő, ha bizonyítást nyer a jogellenes magatartás és a kár között az okozati összefüggés, mert a károkozó a fenti törvényi rendelkezés második mondata értelmében bizonyíthatja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, magatartása nem volt felróható.
Az elvárhatóság megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy a mellékkötelezettség a szerződés értelmében a hitelező I. r. alperes jogát van hivatva biztosítani. Így maga döntheti el, hogy azok megszerzése, fenntartása érdekében milyen terheket vállal magára. Ebben nyilvánvalóan befolyásolja az adósokba vetett személyes bizalom, illetve az ő készségük és együttműködésük a szerződés teljesítése tekintetében. A felperes, bár már tudott a II. r. alperes 1995. augusztus 3-ától kezdődő őrizetbe vételéről és előzetes letartóztatásáról, augusztus 31-ei levelében arra hivatkozva kért halasztást a kölcsön visszafizetésére az I. r. alperestől, hogy a II. r. alperes szívbeteg és kórházban van, de a perbeli ingatlant el kívánja adni és abból kifizetik az adósságot. Holott ekkor már az ingatlannal a II. r. alperes nem rendelkezhetett, mert az a felperes jogi közreműködésével a családtagok tulajdonába került, ahogyan azt az adásvételi szerződés tartalmazta, tehermentesen. A felperesnek az adóstársával szembeni várható megtérítési igényét elsősorban magának kellett volna biztosítania. A kölcsönszerződés megkötésekor a jogvégzett felperesnek észlelnie kellett volna, hogy a II. r. alperes nem írta alá a P. Kft. mint mellékkötelezett képviseletében sem a készfizető kezességvállalási nyilatkozatot, sem pedig az 5 millió forint biztosítására vonatkozó zálogjogi nyilatkozatot. Éppen ez utóbbi elmaradása miatt akadt meg a bejegyzési eljárás. Az, hogy egy okirat alkalmas-e a bejegyzésre, első fokon a földhivatal jogosult eldönteni. Jogkövető magatartásnak kell tekinteni, ha a földhivatal felhívásának a kérelmező eleget kíván tenni. Nem vitatott, hogy az I. r. alperes számára az ügyvezető II. r. alperes nem volt elérhető, ezért nem tekinthető súlyos gondatlannak az a magatartása, hogy másnak, az adóstársnak az érdekében nem kutat a II. r. alperes tartózkodási helye után, illetve a jogorvoslati eljárást nem vállalva, a kérelmét visszavonja. Különösen nem felróható ez a magatartás olyan körülmények között, amikor maga az érintett adóstárs ígéri a fedezetül adott ingatlan eladását és a kölcsön megfizetését. Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy az I. r. alperestől nem volt elvárható, hogy a felperes adóstárs veszélyeztetett helyzetének ismerete nélkül, saját jogának bejegyeztetése érdekében további terheket vállaljon.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság a közbenső ítéletében jogszabálysértéssel állapította meg az I. r. alperes szerződésszegését és ennek alapján a kártérítési felelősségét, ezért a másodfokú ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Gfv. I. 32.325/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás