486/B/2003. AB határozat
486/B/2003. AB határozat*
2007.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az Országos Vízgazdálkodási Szabályzat kiadásáról szóló 4/1981. (IV. 4.) OVH rendelkezés 222. § (1) és (2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a vizeken és a vízilétesítmények vízterületén víziállások létesítéséről és használatáról, valamint a víziállások felülvizsgálatáról szóló 2/1985. (III. 28.) OVH rendelkezés 1. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az Országos Vízgazdálkodási Szabályzat kiadásáról szóló 4/1981. (IV. 4.) OVH rendelkezés (a továbbiakban: OVH rek.1.) 222. § (1) és (2) bekezdései, valamint a vizeken és a vízilétesítmények vízterületén víziállások létesítéséről és használatáról valamint a víziállások felülvizsgálatáról szóló 2/1985. (III. 28.) OVH rendelkezés (a továbbiakban: OVH rek.2.) 1. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére terjesztett elő kérelmet. A vizsgálni kért rendelkezések egyfelől kimondják, hogy magán víziállás csak a létesítő magánszemély tulajdonában lévő partszakaszon, kizárólag parti bejáróval létesíthető, s az csak idényjellegű, felépítmény nélküli, legfeljebb 10 m2 alapterületű lehet, másfelől arról rendelkeznek, hogy parti bejáró nélküli, továbbá a vizek közterületi partszakaszaihoz kapcsolódó víziállás csak közhasználatú víziállásként létesíthető. Az indítványozó előadta, hogy az OVH rek.1. és az OVH rek.2. fenti szabályai a magánszemélyek tulajdonjogát alkotmányellenesen korlátozzák. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül, a 13. § (1) bekezdése pedig a tulajdonhoz való jogot rögzíti, amely alkotmányos tételekkel szemben a vizsgálni kért rendelkezések különbséget tesznek magánszemélyek, illetve horgászegyesületek, önkormányzatok stb. tulajdonában lévő vízterületek és víziállások (jellemzően stégek) között. Az indítványozó a tulajdon szerinti alkotmányellenes megkülönböztetés megszüntetése végett kéri az OVH rek.1. 222. § (1) és (2) bekezdése valamint az OVH rek.2. 1. § (3) bekezdésének megsemmisítését.
II.
1. Az Alkotmány indítványozó által hivatkozott rendelkezései szerint:
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
2. Az OVH rek.1. figyelembe veendő szabályai szerint:
„221. § (1) A víziállás a szerkezeti kialakítása szerint lehet:
a) felépítmény nélküli (cölöpökre rögzített), vagy felépítményes (a padozatra emelt zárt terű, fedett vagy oldalfalakkal ellátott felépítményt hordozó) padozat;
b) parti bejáróval ellátott (a parttal összekötött), vagy bejáró nélküli (minden oldalról vízzel határolt és csak vízijárművel megközelíthető);
c) elmozdítható (a meder talaján talpakon álló), vagy elmozdíthatatlan (a meder talajába beépített tartókra, cölöpökre alapozott kivitelű);
d) időszakos szerkezettel kialakított (idényjellegű), vagy állandó jelleggel telepített (egész évben használható).
(2) A víziállás az engedélyes (kezelő, tulajdonos) szerint lehet:
a) közhasználatú víziállás, amelyet a vizek és vízterületek, valamint a partok erre kijelölt szakaszain (helyein) a helyi önkormányzat vagy egyesület bárki által – korlátozás nélkül vagy meghatározott feltételekkel – történő közhasználatra létesít, továbbá amelyet jogi személy (gazdálkodó szervezet) a saját rendelkezése szerinti korlátozott körben többek közös használatára létesít;
b) magán víziállás, amelyet a parti tulajdonos (tartós használó, haszonélvező) magánszemély a parti ingatlannal összekötve, saját használatára, vagy a saját rendelkezése szerinti korlátozott körű magánhasználatra létesít.
A víziállások telepítése
222. § (1) Magán víziállás csak a létesítő magánszemély tulajdonában (tartós használatában, haszonélvezetében) levő partszakaszon, kizárólag parti bejáróval létesíthető. A magán víziállás csak idényjellegű, felépítmény nélküli, legfeljebb 10 m2 alapterületű lehet.
(2) Parti bejáró nélkül (minden oldalról vízzel körülvett), valamint a vizek közterületi partszakaszaihoz kapcsolódó, továbbá az állandó jelleggel telepített, és – ahol jogszabály a telepítését nem zárja ki – felépítményes víziállás csak közhasználatú víziállásként létesíthető.
(3) A közcélú vízilétesítmények vízterületén – azok rendeltetésszerű üzemelésével összhangban – kizárólag közhasználatú víziállás létesíthető.”
(...)
3. Az OVH rek.2. rendelkezései szerint:
„I. A víziállások létesítése és használata
1. § (1) A vizek közterületi partszakaszaihoz kapcsolódó, a minden oldalról vízzel körülvett (parti bejáró nélküli), az állandó jelleggel telepített, és – ahol jogszabály a telepítését nem zárja ki – felépítmények víziállás csak közhasználatra létesíthető.
(2) A közcélú vízilétesítmények vízterületén – azok rendeltetésszerű üzemelésével összhangban – kizárólag közhasználatú víziállás létesíthető.
(3) Magánszemély – kizárólag a tulajdonában (tartós használatában, haszonélvezetében) levő partszakaszon – csak parti bejáróval ellátott (a parttal összekötött) idényjellegű, felépítmény nélküli víziállást létesíthet.
(4) Az építésügyi jogszabályok szerint épületnek minősülő építmény a vízre (mederbe) még részben sem telepíthető.
(5) Felépítményes víziállás nem létesíthető a Balatonon, a Velencei-tavon és a Ráckevei (Soroksári) Dunában. Ez a korlátozás a tudományos vagy szakszolgálati célokat szolgáló eszközök és berendezések elhelyezésére, vagy ilyen munkák végzésére létesített víziállásokra nem vonatkozik.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Jelen ügy tárgya az Országos Vízügyi Hivatal elnöke által egykor kiadott két államtitkári rendelkezés egyes rendelkezései alkotmányossági vizsgálta. Az államtitkári rendelkezés, mint jogforrás a jogalkotás hatályos rendje szerint már nem adható ki. Az Alkotmánybíróság a 18/1996. (V. 10.) AB határozatában – államtitkári rendelkezés vizsgálata kapcsán – megállapította: „Az államtitkári rendelkezés Jat. szerint támasztott jogszabályi feltétele, hogy azt az államtitkár a Kormány által meghatározott feladatkörében és törvényben, törvényerejű rendeletben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján adja ki. Az államtitkári rendelkezés kibocsátása iránti alkotmányos felhatalmazás az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény 38. §-ának (6) bekezdése alapján az új Országgyűlés által megválasztott Minisztertanács hivatalba lépése napján hatályát vesztette. Ez azonban nem érinti az eddig az időpontig kibocsátott államtitkári rendelkezések hatályát, illetve azt sem, hogy kibocsátásuk során – amennyiben az a Jat. hatálybalépése után történt – a Jat. szabályai szerint kellett eljárni.” (ABH 1996, 253, 254.)
Az OVH rek.1. 1981-ben, az OVH rek.2. 1985-ben került kibocsátásra, tehát még a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) hatálybalépése előtt. Az Alkotmánybíróság erre vonatkozó gyakorlata szerint a Jat. hatálybalépéséig a megalkotásuk időpontjában jogforrástani szempontból nem alkotmányellenes, ám a későbbiek során alkotmányossági szempontból elégtelenné vált jogforrási szinten megalkotott jogszabályoknak kizárólag e formai alkotmánysértés címén történő megsemmisítésétől tartózkodik ugyan, ha azonban a formai alkotmánysértés tartalmi alkotmánysértéssel párosul, a jogszabályt az utólagos normakontroll-eljárás keretében megsemmisíti. Az Alkotmánybíróságnak ez a gyakorlata vonatkozik mind a felhatalmazás alapján kiadott, mind pedig a felhatalmazó jogszabályokra. [58/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 288, 289–290.; 61/1995. (X. 6.) AB határozat, ABH 1995, 317, 318.; 617/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 814, 816. stb.] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az államtitkári rendelkezésekkel kapcsolatban érdemi (tartalmi) vizsgálatot folytatott le.
2. Az indítványozó az OVH rek.1. 222. § (1) és (2) bekezdéseit valamint az OVH rek.2. 1. § (3) bekezdésének vizsgálatát az Alkotmány 9. § (1) bekezdése és 13. § (1) bekezdése alapján kérte.
2.1. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságát rögzíti. Ezen alkotmányos tételhez kapcsolódó alkotmányértelmezés szerint: „Ez a rendelkezés azonban nem tekinthető a tulajdoni formák felsorolásának, mint amelyek valamelyikébe való besorolhatóság az alkotmányos védelem feltétele. Az Alkotmány nem tulajdonformák között különböztet, hanem ellenkezőleg: a tulajdon bármely formájára nézve éppen diszkrimináció-tilalmat fogalmaz meg. A 9. § (1) bekezdése ennek megfelelően az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése jogegyenlőségi tételének, valamint a 9. § (2) bekezdésbe foglalt vállalkozási jog és a verseny szabadsága általános tételének a tulajdonhoz való jogra vonatkoztatott kifejtése.” [21/1990. (X. 4.) AB határozat ABH 1990, 73, 81.]
Az indítványozó állítása szerint a vizsgálni kért szabályozás a magánszemélyek tulajdonában (használatában, haszonélvezetében) lévő vízterület „hátrányára” tesz különbséget, s ezáltal megvalósul a tulajdonformák közötti, Alkotmányban tiltott megkülönböztetés. Ezzel szemben – az Alkotmánybíróság álláspontja szerint – megállapítható, hogy a vizsgálni kért rendelkezések alapvetően nem a vízterület tulajdonjogát, hanem a partszakasz tulajdonát érintik, a különbségtétel pedig nem a tulajdon, hanem a víziállás funkciója szerint áll fönn. Az OVH rek.1. 221. § (2) bekezdés b) pontja meghatározza az ún. „magán víziállás” fogalmát. E szerint: „magán víziállás, amelyet a parti tulajdonos (tartós használó, haszonélvező) magánszemély a parti ingatlannal összekötve, saját használatára, vagy a saját rendelkezése szerinti korlátozott körű magánhasználatra létesít”. E mellett fogalmazza meg az OVH rek.1. 221. § (2) bekezdés a) pontja – nem a köztulajdonú – hanem a közhasználatú víziállás fogalmát: „közhasználatú víziállás, amelyet a vizek és vízterületek, valamint a partok erre kijelölt szakaszain (helyein) a helyi önkormányzat vagy egyesület bárki által – korlátozás nélkül vagy meghatározott feltételekkel – történő közhasználatra létesít, továbbá amelyet jogi személy (gazdálkodó szervezet) a saját rendelkezése szerinti korlátozott körben többek közös használatára létesít”. Látható tehát, hogy a bárki által használható (közhasználatú) vízi létesítményt magánszervezetek is létrehozhatnak (egyesületet, gazdálkodó szervezet), továbbá megállapítható, hogy a közhasznú víziállásnak való minősülést annak rendeltetése (s nem a tulajdoni forma) határozza meg. Mivel a szabályozás koncepciója nem a tulajdoni formák, hanem a használat (az adott víziállás rendeltetése) alapján tesz különbséget, eltérő funkciókhoz eltérő feltételeket ír elő, ezért az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének sérelme az OVH rek.1. 222. § (1) és (2) bekezdései valamint az OVH rek.2. 1. § (3) bekezdése tekintetében nem állapítható meg.
2.2. Az indítványozó az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szempontjából is kezdeményezte az alkotmányossági vizsgálatot. Az Alkotmány 13. §-ával összefüggésben az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) rámutatott: „az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. ... Az Alkotmány a tulajdonjogot mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti alapjogi védelemben. ... Az alapjogi tulajdonvédelem sajátosságai miatt az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és az eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése” (ABH 1993, 373, 380, 381.).
Az Alkotmánybíróság szerint a vizsgálni kért szabályok a tulajdonjogot annyiban érintik, amennyiben a parti tulajdonos (tartós használó, haszonélvező) magánszemély részére a víziállás létesítéséhez kapcsolódóan korlátokat fogalmaznak meg. E korlátok: csak olyan víziállás létesíthető, amely a parti ingatlannal össze van kötve (parti bejáróval rendelkezik), saját használatra vagy ún. „korlátozott körű magánhasználatra” létesült, csak idényjellegű, és felépítmény nélküli lehet, alapterülete nem haladhatja meg a 10 m2-t. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jogszabályokban meghatározott fentebb felsoroltak nem valósítanak meg alkotmányellenes tulajdonkorlátozást. A parti bejáró előírása és a saját használat a víziállás jellegével van összefüggésben (magán víziállás). Az idényjellegűséghez (ahhoz, hogy a balesetek elkerülése végett télen eltávolítható legyen), a felépítmény-nélküliséghez (azaz, hogy a tájkép-védelmi szempontok érvényesülhessenek), és az alapterület korlátozásához közérdek fűződik. A korlátozásnak tehát e tekintetben meg van az alkotmányos indoka: a közérdekűség – mint a tulajdoni korlátozás szükségességi oka – megállapítható.
Az Abh. az állami beavatkozás alkotmányosságának megítélésénél a tulajdonkorlátozás arányosságára is kitért. Az Abh. rögzítette: „A tulajdonhoz való alapvető jog védelmében a minőségi határvonal ma már nem a tulajdon ‘korlátozása’ és polgári jogi értelemben vett ‘elvonása’ között húzódik. Az alkotmányossági kérdés az lett, hogy milyen esetekben kell a tulajdonosnak a közhatalmi korlátozást minden ellenszolgáltatás nélkül eltűrnie, illetve mikor tarthat igényt kártalanításra tulajdonosi jogai korlátozásáért. ... Különösen érintik a korlátozások az ingatlantulajdont, ahol a klasszikus kisajátítás ‘közérdekűségének’ tartalmát adó közhasznúság vagy közcélúság is megváltozik abban az értelemben, hogy a tulajdonkorlátozás vagy a tulajdonelvonás gyakran közvetlenül más magánszemélyek javára szól (és csak a társadalmi problémák megoldása által a „köz” javára) – mint pl. a városrendezés, földreformok, bérlővédelem sok esetében.” (ABH 1993, 373, 381.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azáltal, hogy a magán víziállás létesítésekor a tulajdonos ellentételezés nélkül tűrni köteles a víziállás-létesítés feltételeinek betartását (pl., hogy csak felépítmény nélküli víziállást telepíthet), a tulajdonkorlátozás aránytalansága nem állapítható meg. A létesítéshez és használat funkciójához igazodó korlátok az Alkotmány 13. § (1) bekezdését nem sértik.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az OVH rek.1. 222. § (1) és (2) bekezdései valamint az OVH rek.2. 1. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2007. február 26.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás