BK BH 2003/5
BK BH 2003/5
2003.01.01.
Nincs lehetőség az újabb ítéletek és a korábbi összbüntetési ítélet alapítéleteinek szétválasztására, ha az újabb elítélések egy korábbi – quasi halmazati – összbüntetés valamelyik (de nem mindegyik) alapítéletével quasi halmazatban állnak [Btk. 92. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság az eredetileg a Ny.-i Városi Bíróság, illetőleg a Sz. Megyei Bíróság 2001. évi július 5. napján jogerőre emelkedett határozatával összbüntetésbe foglalt 1 évi börtönt, 5 hónapi fogházat (helyesen: börtönt), valamint 1 évi 6 hónapi börtönt további 1 év és 6 hónapi börtönnel összbüntetésbe foglalva, 2 évi 2 hónapi börtönbüntetést állapított meg a rendelkező részben megjelölt ítéletével. Megállapította, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsátható. Ez utóbbi rendelkezése indokaként arra hivatkozott, hogy az összbüntetés egyik alapítélete sem zárta ki az elítéltet a feltételes kedvezményből.
Az ítélet ellen az elítélt jelentett be fellebbezést enyhítés, a szabadságvesztés további mérséklése érdekében.
A megyei főügyészség átiratában az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a városi bíróságnak új, teljes körű összbüntetésbe foglalásra utasítását indítványozta. Álláspontja szerint elkerülte az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy az elítéltet a városi bíróság a 2001. február 1. napján kelt, és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett ítéletével több bűncselekmény miatt (amelyek elkövetési ideje 1997. május 20-tól 1997. október 11-ig terjedt) 1 évi és 3 hónapi börtönre ítélte. Ezen további szabadságvesztés összbüntetésbe foglalására az elsőfokú bíróságnak lehetősége lett volna, az általa az ezen eljárásban meghozott összbüntetési ítélettel érintett alapítéletekkel fennálló teljes quasi halmazati viszonyra tekintettel.
A megyei bíróság tanácsülésen [Be. 356. § (2) bek. h) pont] megvizsgálta a városi bíróság ítéletét és az ügy iratait.
A fellebbezést nem találta alaposnak.
A megyei bíróság mindenekelőtt megjegyzi: a főügyészségnek az összbüntetésbe foglalás részlegessége miatti hatályon kívül helyezés szükségességével kapcsolatos álláspontjával nem ért egyet.
Az ismertetett indítványból kitűnően kétségtelenül megállapítható, hogy – az ez ügyben érintett alapítéletekkel elbírált bűncselekményekkel quasi halmazatban álló bűncselekmények miatt kiszabott – olyan további szabadságvesztés is végrehajtásra várna, amelynek viszont az összbüntetésbe foglalása már ténylegesen, más ügyben jogerősen megtörtént. Az utóbbi összbüntetési ítélet másik alapítélete viszont egyik – ez ügybeni alapítélettel kiszabott – szabadságvesztéssel sem áll ilyen, a Btk. 92. §-ának (1) bekezdésében írt feltételeknek megfelelő viszonyban. Ebből az következik, hogy az említett összbüntetés alapítéleteivel kiszabott szabadságvesztések nem foglalhatók összbüntetésbe a most elbírált összbüntetési ítéletben szereplő alapítéletekkel kiszabott büntetésekkel; egy másik összbüntetésbe foglalt büntetést nem lehet külön ,,kiszakítva'' egy másik eljárásban összbüntetésbe foglalni. A kifejtetteknek megfelelően a megyei bíróság az elsőfokú ítéletet alkalmasnak találta az érdemi felülbírálatra, hatályon kívül helyezésére nem látott okot.
Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra határozatának indokolásában, hogy a jelen esetben az elítélt a felsorolt alapügyekben elbírált valamennyi bűncselekményét a vele szemben legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedését megelőzően valósította meg, ezért az összbüntetésbe foglalásnak a Btk. 92. §-ának (1) bekezdésében írt feltételei adottak.
Nem tévedett, amikor az összbüntetés tartamának meghatározásakor a legrövidebb tartamú szabadságvesztés teljes egészére kiterjedő, míg további két szabadságvesztés esetében megfelelő (3/4) mértékű elengedést alkalmazott. Az alapítéletek közötti viszonyra, a kétségtelenül hasonló jellegű bűncselekmények elkövetésének időpontjára figyelemmel a fokozottabb mérséklés kétségtelenül indokolt volt. Az így megállapított szabadságvesztés tartama viszonylag nem sokkal haladja meg a leghosszabb tartamú szabadságvesztés mértékét. Ilyen körülmények között további mérséklés már nem jöhetett szóba.
Helyesen mutatott rá azonban a főügyészség, hogy – az elsőfokú ítélet keltét követően érkezett határozatból kitűnően – a 2. pont alatt megjelölt alapítélet jogerőre emelkedését követően különleges eljárásban a városi bíróság végzésével utólag megállapította, hogy az elítélt a Btk. 47. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra, egyben a végrehajtási fokozatot is börtönre [Be. 43. § a) pont] módosította, és megállapította, hogy az elítélt e bűncselekmény elkövetésekor különös visszaeső volt.
A megyei bíróság a hivatkozott végzésben írtaknak megfelelő tartalommal – nem sértve a súlyosítási tilalmat (Be. 241. §) – megváltoztatta az elsőfokú ítéletet (Be. 260. §), míg annak további, törvényes rendelkezéseit a Be. 259. §-ának (1) bekezdése értelmében hagyta helyben. (Fejér Megyei Bíróság Bf.113/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás