PK BH 2003/501
PK BH 2003/501
2003.12.01.
A nagyszülő lakásbérleti jogának folytatására az unoka akkor jogosult, ha szülőjét a bérlő befogadta, az unoka az együttélés alatt ,,oda született'', és azóta életvitelszerűen ott lakik. Ez a jog akkor is megilleti az unokát, ha szülője a bérlő halálakor már nem lakott a lakásban [1993. évi LXXVIII. tv. 21. § (2) bek., 32. § (2) bek., 76. § (4) bek.; Pp. 220-221. §).
A perbeli önkormányzati lakás korábbi bérlője a felperes nagyapja, K. I. volt. Ebben a lakásban lakott a bérlő házastársa – K. I.-né –, valamint a bérlő gyermeke és annak házastársa is, amikor megszületett a felperes 1976. február 13-án. A szülei 1982-ben elköltöztek a lakásból, a felperes azonban továbbra is a nagyszüleivel lakott ebben a lakásban. K. I. halálát követően – 1987-ben – a lakás bérlője a házastársa lett, így a felperes most már csak a nagyanyjával lakott a lakásban.
A felperes nagyanyjának 1999. július 9-én bekövetkezett halála után kérte a polgármesteri hivatal az alperestől a bérleti jog folytatására való jogosultságának megállapítását, de ezt az alperes megtagadta.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy nagyanyja halála után ő jogosult a bérleti jogviszony folytatására.
Az alperes a kereset elutasítását, viszontkeresetében pedig a felperesnek a bérlemény kiürítésére való kötelezését kérte.
A bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest a bérlemény kiürítésére. Az ítélet indokolása szerint a felperes édesapja a házastársával együtt 1982-ben elköltözött a lakásból, így a néhai bérlő halálakor már nem lakott a lakásban, ezért a felperes nem tekinthető jogszerűen befogadott gyermektől született unokának, és így a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) 21. §-ának (2), 32. §-ának (2) és 76. §-ának (4) bekezdése értelmében nem jogosult a bérleti jogviszony folytatására. A bíróság ítéletében utalt a Legfelsőbb Bíróság Pfv. V. 22.626/1996/5. számú eseti döntésében kifejtettekre.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozott. Azt állította, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 220. és 221. §-aiban foglalt indokolási kötelezettségét, valamint tévesen értelmezte és alkalmazta az Lt. 21. §-ának (2), 32. §-ának (2) és 76. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat. Álláspontja szerint az Lt. azt nem mondja ki, hogy a jogszerűen befogadott gyermeknek a bérlő halála időpontjában is a bérleményben kell laknia ahhoz, hogy a bérlő unokája jogosult legyen a bérleti jogviszony folytatására.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A másodfokú bíróság a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésére utalással hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, tehát teljes mértékben elfogadta annak indokolását. Emiatt a Pp. 220. és 221. §-aiban foglalt eljárási szabálysértés – a másodfokú bíróság ítéletének indokolási hiányossága – nem állapítható meg.
Az anyagi jogszabályok megsértésére azonban alappal hivatkozott a felperes.
Az Lt. alapján a lakásbérleti jog folytatására az jogosult, akinek ezt a jogát a törvény elismeri. Önkormányzati lakás esetén a bérlő házastársa, gyermeke, jogszerűen befogadott gyermekétől született unokája, valamint szülője részére teszi lehetővé a bérleti jog folytatását, ha a bérlő befogadta, és a bérlő halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott.
E személyek befogadásához a bérbeadó hozzájárulására nincs szükség [Lt. 32. § (2) bek. 21. § (2) bek.].
Az Lt. 76. §-ának (4) bekezdése szabályozza azt a helyzetet, amikor valaki az e törvény hatálybalépésekor állandó jelleggel jogszerűen lakik a lakásban, és úgy rendelkezik, hogy az ilyen személynek nem kell kérnie az Lt. 21. §-ának (2) bekezdésében szabályozott bérbeadói hozzájárulást, a bérlő halála esetén azonban a lakásbérleti jogot csak az e törvény szabályainak megfelelően folytathatja.
Az nem volt vitás, hogy a felperes az Lt. hatálybalépésekor állandó jelleggel jogszerűen lakott a lakásban, miután édesapját – a bérlő gyermekét – a bérlő befogadta, a felperes az együttélés alatt ,,oda született'', azóta életvitelszerűen ott lakik, tehát jogosult a lakásbérleti jog folytatására akkor is, ha szülője a bérlő halálakor már nem lakott a lakásban.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv. V. 22.626/1996/5. számú ítélete eltérő tényálláson alapul, mert nem jogszerűen befogadott gyermektől, az együttlakás ideje alatt született unoka bérleti jogviszonyának folytatása volt a jogvita tárgya.
E határozat tartalma tehát a jelen jogvita eldöntése szempontjából nem irányadó.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltozatta, a viszontkeresetet elutasította, és megállapította a felperes bérleti jogviszony folytatására való jogosultságát. (Legf. Bír. Pfv. III. 21.773/2000.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás