517/B/2003. AB határozat
517/B/2003. AB határozat*
2003.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási támogatással rendelhető, illetve kölcsönözhető gyógyászati segédeszközökről, a támogatás összegéről és mértékéről, valamint a rendelés, forgalmazás, kölcsönzés és javítás szakmai követelményeiről szóló 19/2003. (IV. 29.) ESZCSM rendelet 1. számú mellékletének a 09 30 03 03 09 001 ISO-kódtól a 09 30 03 03 18 064 ISO-kódig terjedő szövege alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
1. Az indítványozó a társadalombiztosítási támogatással rendelhető, illetve kölcsönözhető gyógyászati segédeszközökről, a támogatás összegéről és mértékéről, valamint a rendelés, forgalmazás, kölcsönzés és javítás szakmai követelményeiről szóló 19/2003. (IV. 29.) ESZCSM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. számú mellékletének a 09 30 03 03 09 001 ISO-kódtól a 09 30 03 03 18 064 ISO-kódig terjedő szövege alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel az korlátozza az inkontinenciában szenvedő betegek számára társadalombiztosítási támogatással rendelhető egyes gyógyászati segédeszközök (egyszerhasználatos betétek) mennyiségét. Az alkotmányellenesség okát az R. megjelölt szövegrészének az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésével, valamint 70/E. § (1) bekezdésével való ellentétében látja. Az Alkotmány ezen rendelkezései az egészséghez, illetőleg a szociális biztonsághoz való jogról rendelkeznek. Az indítványozó álláspontja szerint a hivatkozott alkotmányi rendelkezések alapján a társadalombiztosításnak korlátlan mennyiségben lenne kötelessége biztosítani a betegek számára a megjelölt kódszámok alatt szereplő gyógyászati segédeszközöket.
2. Az Alkotmánynak az indítványozó által felhívott rendelkezései:
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”
Az R. 1. számú melléklete az R. alapján társadalombiztosítási támogatással rendelhető és kiszolgálható gyógyászati segédeszközök körét, a termékek általános forgalmi adó nélküli árát, a támogatás mértékét és nettó összegét, az eszközök kihordási idejét, az egy vényre felírható mennyiséget, a rendelésre jogosult orvosok körét, a rendelhetőségi feltételeket és a rendelésre vonatkozó egyéb orvosszakmai előírásokat tartalmazza táblázatos formában. A 09 30 03 03 03 001-től 09 30 03 03 18 064-ig terjedő ISO-kódszámok alatt az egyszerhasználatos inkontinencia betétek felsorolása található.
3. Az Alkotmánybíróság a vizsgálata során mindenekelőtt az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében, illetve a 70/E. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések tartalmával foglalkozott. Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében szereplő egészséghez való jogot az Alkotmánybíróság nem általános, az Alkotmányból közvetlenül levezethető alapjogként értelmezi, hanem az államnak olyan alkotmányos kötelezettségeként, amely kötelezettség teljesítésének határt szab a gazdaság teherbíró képessége. „A legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogosultságként meghatározott alkotmányi követelmény az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és életviteléhez.” [56/1995. (IX. 15) AB határozat, ABH 1995. 260, 270.] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az egészséghez való jog az Alkotmány rendelkezéseiből közvetlenül nem levezethető alapjog, hanem az állam olyan alkotmányos kötelezettsége, amely a törvényhozónak azt a kötelességét foglalja magában, hogy az egészségvédelem egyes területein alanyi jogokat fogalmazzon meg.
Az Alkotmány 70/E. §-ának tartalmát az Alkotmánybíróság már sok határozatában értelmezte. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette azt az álláspontját, hogy a szociális biztonsághoz való jog tartalma az állami kötelezettségvállalásban megnyilvánuló „ellátáshoz való jogot” jelenti. Az állam eleget tesz alkotmányos kötelezettségének, ha a szociális ellátás biztosítására megszervezi és működteti a társadalombiztosítás és a szociális ellátás rendszereit. Az Alkotmánybíróság értelmezésében nem a szociális biztonsághoz való jog az alanyi jog, hanem a „megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jog”. „A szociális juttatások, támogatások és egyéb kedvezmények mértéke és módja ugyanis alapvetően a nemzetgazdaság teherbíró képességének, a költségvetés állapotának, az érdekérvényesítést szolgáló intézményeknek és számos egyéb tényezőnek a függvénye, az Alkotmányból azonban ezek nagyságára és módjára vonatkozó alkotmányos kötelezettség nem állapítható meg [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 200.]” – mondta ki az Alkotmánybíróság a 731/B/1995. AB határozatban (ABH 1995, 801, 804.).
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 21. § (1) bekezdése alapján a biztosított a járóbeteg-ellátás keretében jogosult – többek között – gyógyászati segédeszköz árához nyújtott támogatásra, amennyiben külön jogszabály a támogatásról rendelkezik. Az Ebtv. indokolása szerint a szolidaritás elvének garantálása érdekében az államnak lényegi szerepet kell betöltenie az egészségügyi ellátó rendszerek finanszírozásának szabályozása terén, az ellátási igény megfogalmazása mellett azonban a szabályozásban nagy hangsúlyt kell kapnia a költséghatékonyságnak, és rögzíteni kell, hogy az állami gondoskodás nem lehet korlát nélküli, az állampolgároknak is részt kell vállalniuk a saját egészségük iránti felelősségből. Az Ebtv. a biztosítottaknak járó ellátásokat határozza meg, tehát azt a „szolgáltatási csomagot”, melyet a biztosítási jogviszony keretében, a befizetett járulékokból fedezve garantál a törvényi szabályozás. A törvényhozó az Ebtv. indokolása alapján nem vállalt kötelezettséget arra, hogy az egészségügyi ellátásokat a költségvetésből alig korlátozott hozzáféréssel finanszírozza.
Az Ebtv. 83. § (2) bekezdés c) pontjában felhatalmazást kapott a Kormány a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás megállapítására vonatkozó szabályok meghatározására. Az Ebtv. 83. § (3) bekezdés b) pontja az egészségügyi, szociális és családügyi minisztert felhatalmazta arra, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben meghatározza a támogatott gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások körét, az árukhoz nyújtott támogatás mértékét. E rendelkezések alapján a járóbeteg-ellátás keretében rendelt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyfürdőellátások árához nyújtott támogatások elszámolásáról és folyósításáról szóló 134/1999. (VIII. 31.) Korm. rendelet megállapította az igénybe vehető szolgáltatások finanszírozásának szabályait, az R. pedig a támogatott termékek körét és a támogatás mértékét. Az általános szabály szerint az egészségbiztosítás három hónapra 270 db betét árához 85%-os vagy fíx összegű támogatást biztosít. Ezt meghaladó a támogatása a közgyógyellátásban részesülőknek, illetve azoknak, akik az Ebtv. 26. § alapján méltányosságból a gyógyászati segédeszköz árához az R.-ben meghatározottnál magasabb támogatást kapnak, vagy az R.-ben szabályozottakhoz képest eltérő gyakorisággal kapnak támogatást, illetve olyan termék árához kapják az egészségügy hozzájárulását, amelyet a társadalombiztosítás egyébként nem támogat.
Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésének, valamint 70/E. § (1) bekezdésének értelmezéséből megállapíthatóan az egészséghez, illetőleg a szociális biztonsághoz való jogból nem következik az államra nézve olyan kötelezettség, hogy a társadalombiztosítási ellátás terhére valamely egészségügyi támogatást teljes körben lenne köteles biztosítani. Az Alkotmánybíróság erre figyelemmel az indítványt elutasította.
Budapest, 2003. december 16.
Dr. Bagi István s. k., Dr. Harmathy Attila s. k,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás