BK BH 2003/52
BK BH 2003/52
2003.02.01.
A közveszélyokozás bűntette megvalósulásához az szükséges, hogy meg nem határozott személy életének, testi épségének vagy nagy értékű vagyontárgy megsemmisülésének, megrongálódásának a veszélyeztetettsége ténylegesen bekövetkezzék [Btk. 259. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2001. május 2. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérlete és közveszélyokozás bűntettének kísérlete miatt 10 évi fegyházbüntetetésre, 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, és elrendelte a kényszergyógyítását.
A tényállás a következő.
A vádlott általános iskolát végzett, szakképesítést nem szerzett. Alkalmi munkából 40-50 000 forint a jövedelme. Nőtlen, korábbi élettársi kapcsolatából két kiskorú gyermeke van, akiknek az eltartásához alkalmanként járul hozzá anyagilag. Vagyontalan. Büntetett előéletű, 1980-tól kezdődően többször volt büntetve, kezdetben jellemzően vagyon elleni bűncselekmények miatt, legutóbb:
a) A városi bíróság az 1991. június 7-én jogerőre emelkedett ítéletében a vádlottat mint többszörös visszaesőt 3 rb. lopás bűntette és orgazdaság bűntette miatt 2 évi fegyházbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott e büntetésből 1992. június 7.-én szabadult.
b) A kerületi bíróság az 1998. március 25-én jogerőre emelkedett ítéletében az 1995. augusztus 1-jén elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt 11 hónapi – végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte.
Jelenleg a vádlottal szemben zsarolás bűntette, valamint lopás vétsége és közokirat-hamisítás bűntette, illetve kábítószerrel visszaélés vétsége miatt van folyamatban büntetőügy.
A vádlott sem az orvosszakértői vizsgálatakor, sem pedig a terhére az alábbiak szerint megállapított bűncselekmény elkövetési idejében nem szenvedett tudatzavarban, elmebetegségben, értelmi fogyatékosságban, szellemi leépülésben. Diszharmonikus személyiségszerkezetű, pszichopathiás életvezetésű, szociopathiás személyiség-fejlődésű egyén, akinél alkohol- és kábítószerfüggés következtében kialakult személyiségkárosodás is kimutatható, ám nem szenved kóros elmeállapotban, de az alkoholizmusa miatti kényszergyógyítása orvosilag szükséges és indokolt.
A vádlott 1999. augusztus 5-én hajnali 3 óra körüli időben megjelent az őt korábban elhagyó élettársa hozzátartozóinak a házánál. A helyszín kertes családiház, amelyben zárt, szűk folyosóról nyíló lakrész konyhájában id. K. S. és a felesége, K. K. pedig élettársával és öt kiskorú gyermekükkel a konyhából nyíló, az utcafrontra néző, ráccsal ellátott ablakú szobában aludtak. A téglaépülettől kb. 20 méternyi távolságban, az udvaron levő fából készült bódéban aludt a vádlott volt élettársának az édesanyja és az ő élettársa. Id. K. S.-ék lakrészével szemben másik lakás található.
A szokványos részegség állapotában levő vádlott először az udvar hátsó részén levő melléképülethez ment, ahol az élettársa édesanyját és az élettársát felébresztette, s a magával vitt három üvegben levő, folyékony halmazállapotú, fokozottan tűz- és robbanásveszélyes kőolajtermékkel mindkettőjüket lelocsolta, és égő gyufát dobott feléjük, közben azt kiabálva; ,,Megöllek benneteket, meg fogtok halni''. A vádlott volt élettársa édesanyján levő póló meggyulladt, de azt gyorsan levette magáról, így csupán a haja pörkölődött meg, sérülést nem szenvedett.
A vádlott ezt követően azon lakrész konyhájába ment, ahol id. K. S. és a felesége tartózkodott, lelocsolta az ágyat amiben id. K. S. feküdt, majd itt is gyufát gyújtott. az ágynemű és id. K. S. ruhája meggyulladt, ám id. K. S.-ről sikerült az égő ruhát levenni, valamint az eseményekre felriadt K. P.-nek a tüzet gyorsan eloltania. Id. K. S. a nyakán és a fején 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.
Amennyiben a sértetteknek a lélekjelenléte és gyors beavatkozása következtében nem sikerült volna a két helyiségben a vádlott által okozott tüzet eloltani, az tovább terjedhetett volna és 5-10 perc alatt teljes terjedelemben égett volna. A hő- és füsthatás következtében 3-5 perc elteltével már csekély esély lett volna a menekülésre, amit a téglaépület belső helyiségének elhelyezkedése, illetve rácsozata jelentősen megnehezített volna.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője felmentéséért fellebbezett.
A legfőbb ügyész az ítéletet részben megalapozatlannak tartva bizonyítás felvételét, majd az élet elleni bűncselekmény aljas indokból is történő elkövetésének a megállapítását, a büntetéskiszabási körülmények pontosítását, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet részben megalapozatlannak találta, ezért – egyetértve a legfőbb ügyészségi indítvánnyal – a Be. 240. §-a alapján bizonyítást vett fel, ennek keretében elrendelte a tűzvédelmi szakértő véleményének a kiegészítését és a szakértőt meghallgatta a másodfokú tárgyaláson.
A felvett bizonyítás eredményeként a következők szerint egészíti ki a tényállást:
Az ügyben szereplő épület a szomszédos épülethez zártsorúan tűzfallal csatlakozik, ugyancsak tűzfallal csatlakozik a másik, szomszédos ingatlanhoz is, de ott a lakóépület még a tűzfaltól kb. 15 méterre van.
A tűz rövid időn belül (20-60 perc) csak a szóban forgó épületre terjedhetett volna át, a szomszédos épületekre a tűz csak viszonylag hosszabb időn belül (kb. 2 órás időtartam) terjedhetett volna át.
Az így kiegészített tényállás alapján bírálta felül a Legfelsőbb Bíróság ez elsőfokú bíróság ítéletét.
Az ítélet egyébként megalapozott, az elsőfokú bíróság a bizonyítékok gondos értékelésével járt el, és vetette el a vádlott többször változtatott védekezését, mely szerint a tüzet nem ő okozta. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségnek is eleget tett. A vádlottnak és védőjének a felmentésre irányuló fellebbezése tehát az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékok értékelésén alapuló tényállás-megállapítási tevékenységét támadja, és azon keresztül a bűnösséget. A megalapozott tényállás azonban irányadó a másodfokú eljárás során, azt a Legfelsőbb Bíróság csupán az előzőekkel tartotta kiegészítendőnek.
Az elsőfokú bíróság helyes következtetést vont le a vádlott bűnösségére, a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban cselekménye egységesen élet elleni bűncselekménynek minősül, tehát a közveszélyokozás bűntette vonatkozásában a bűnösség megállapítást mellőzte.
A másodfokon felvett bizonyítás eredményeként kiegészített tényállás alapján ugyanis az a következtetés vonható le, hogy a tűznek a szomszédos épületekre való tovaterjedésének nem volt meg a reális veszélye. A veszély ugyanis csak akkor válik közveszéllyé, ha meg nem határozott személyek, vagy jelentős értékű dolgok megsemmisülésének, megrongálódásának a veszélyeztetettsége ténylegesen bekövetkezik (kísérlet megállapításához ennek reális veszélye szükséges).
A jelen ügyen ez nem állapítható meg, a tűz csupán a szóban forgó lakás lakóit, és a lakás berendezéseit fenyegette. A másodfokú tárgyaláson részt vevő ügyész ennek ismeretében is megállapíthatónak tartotta a közveszély okozás kísérletét, döntően azért, mert álláspontja szerint a házban tovaterjedő tűz is több lakást veszélyeztetett, illetve ennek fennállt a reális lehetősége.
A ház különböző helyiségeit ugyan különböző személyek lakták, de ezek az elkülönülő lakrészek sem jogi, sem a köznapi felfogás szerint önálló lakásoknak nem tekinthetők. Az elsőfokú ítélet helytállóan használja ezek jellemzésére a ,,lakrész'', ,,konyha'' ,,szoba'' ,,bódé'' és ,,melléképület'' kifejezéseket. A vádlott pedig az irányadó tényállás szerint az első gyújtogatás előtt kifejezetten felébresztett két személyt, de a második tűz gyújtásakor is a személyek a tüzet gyakorlatilag keletkezése pillanatában már észlelték. A Legfelsőbb Bíróság ezért nem látta a vádlott bűnösségét a közveszélyokozás bűntette kísérletében is megállapíthatónak.
A vádlott cselekménye tehát egységesen több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősül. A minősítés indokolása körében a Legfelsőbb Bíróság egyetért az elsőfokú ítéletben írtakkal. Nem találta megállapíthatónak a Legfelsőbb Bíróság az ölési cselekmény aljas indokból elkövetettkénti minősítését. A rendelkezésre álló adatok alapján ugyan helyes az a megállapítás, hogy a vádlottat bosszú vezette, amiért élettársa elhagyta, de a bosszú nem minden esetben valósít meg minősítő körülményt, nem mindig tekinthető aljas indoknak. A jelen ügyen a Legfelsőbb Bíróság a vádlott elkeseredettségét, amelyet ittas állapota felfokozott, nem találta olyan jellegűnek, amely az aljas indokból történő elkövetést megalapozná, ezért e minősítő körülményt nem állapította meg.
A büntetést befolyásoló tényezőket az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, a bűnösség körének szűkülése folytán azonban a halmazati büntetésre utalást a Legfelsőbb Bíróság mellőzte.
Erre tekintettel, valamint a kísérlet távoli voltára figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott fűbüntetés eltúlzott, ezért a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének a) pontja alkalmazásával a fegyházbüntetés tartamát 8 évre enyhítette. (Legf. Bír. Bf.I.2924/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás