KK BH 2003/525
KK BH 2003/525
2003.12.01.
Burkolt reklám közlése miatt kiszabott bírság jogalkalmazói gyakorlat hiányára hivatkozással nem mérsékelhető [1996. évi I. tv. 112. §]
Az alperes Műsorfigyelő és Elemző Szolgálata 1998. május 15-én vizsgálta a televízió összetett műsorát, és megállapította, hogy két rovatában – amelyeket önálló főcím vezet be – burkolt reklámot közölt. Az egyik rovatban elhangzott a Zs. magazin című hetilap megjelenését közlő információ, a műsorvezető szóban felhívta a figyelmet egy-egy érdekes cikkre úgy, hogy közben a képernyőn látható volt a legfrissebb lapszám címoldala, és a kiemelt cikkről készült kép. Az S. rovat hetenként 5 alkalommal szerepel a műsorban, a rovat főcímében szereplő grafika megegyezik az S. című sportújság fejlécében szereplő grafikával. Elhangzott a lap szlogenje, bemutatták a hetilap legfrissebb számát, szóban illetve képben kiemelve a legérdekesebb írásokat. Az alperes 1998. július 23-án kelt határozatában megállapította, hogy a felperes az N. című műsorában burkolt reklámok közlésével megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (továbbiakban: Tv.) 10. §-ának (5) bekezdésében meghatározott rendelkezést, ezért a Tv. 112. §-a (1) bekezdésének b) és e) pontjai alapján felhívta a felperest a jogsértés megszüntetésére, arra, hogy a jövőben tartózkodjon a hasonló jogsértéstől; és 1 000 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte. Indokolásában rámutatott, hogy a felperes a Zs. és az S. újságok bemutatásával, illetve egy-egy érdekesebb cikk kiemelésével – semleges információ látszatát keltve – vásárlásra ösztönzött, megsértve ezzel a Tv. ,,burkolt reklám nem közölhető'' tilalmát. Az alperes a bírság maximális összegű kiszabását a jogsértés folyamatosságára alapozta. A felperes keresetében elsődlegesen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan a bírság mérsékelését kérte arra hivatkozással, hogy a burkolt reklám esetükben nem rendelkezik a reklám ellenérték- vagy ellenszolgáltatás-elemével, mivel ahhoz nem jutottak hozzá; ez az értelmezés ellehetetleníti a közhasznú információk műsorba építését; előzetes és egyértelmű iránymutatás hiányában eltúlzott a maximális összegű bírság. Az alperes a határozatában foglaltakra hivatkozással a kereset elutasítását indítványozta. Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát megváltoztatva a bírság összegét 50 000 Ft-ra mérsékelte. Indokolásában kifejtette, hogy a törvényi értelmezésből következően a burkolt reklámnak az ellenszolgáltatás nem szükségképpeni eleme; annak van kiemelkedő jelentősége, hogy a tájékoztatásból eredő információ hordozza-e az áru megvásárlására ösztönző elemet. Az N. című műsorban a Zs. és az S. újság megjelenésére, tartalmára történő figyelemfelhívás a laphoz kötődő információként annak megvásárlására hív fel, megsértve a Tv. tiltó szabályozását. Az S. műsorrovat önálló arculatot testesít meg, a nézőben a műsor és az újság képe nem azonosul, ezért a műsor és az újság azonos elnevezése, azonos szlogenje és grafikája nem meríti ki a burkolt reklámozás tilalmát. Az elsőfokú bíróság jogi megítélése szerint a Tv. értelmezése és a konkrét műsorok törvényi tényállásának egybevetése még csak a kezdeti lépéseit teszi, a mindennapi gyakorlatot segítő tilalmi korlátok még nem kristályosodtak ki, továbbá jogsértést az alperessel ellentétben csak részben állapított meg, ezért a bírságot jelentősen mérsékelte. Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltoztatását, és a kereset elutasítását. Előadta, hogy az S. televíziós rovatnak a műsorban bemutatott S. újsággal azonos elnevezése és fejléce, az elhangzó azonos szlogenje az újság megvásárlására ösztönző elem, annak népszerűsítését szolgálja. Külön jogértelmezést a tényállás nem kíván, sorozatos jogsértései miatt a felperessel szemben már szabott ki maximális összegű bírságot, azaz a fokozatosság elvét nem sértette meg; előzetes figyelemfelhívás hiányában is tisztában kell lennie a felperesnek a burkolt reklám tilalmával.
A felperes ellenkérelmében a fellebbezés elutasítását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította: az alperes fellebbezése megalapozott.
A Tv. 2. §-ának 4.) pontja értelmében burkolt reklám az a műsorszám vagy műsorszámon belüli tájékoztatás, amely semleges információ látszatát keltve ösztönöz áru vásárlására, vagy szolgáltatás igénybevételére, vagy bármely más üzleti magatartásra. A 41.) pont szerint reklám (hirdetés) olyan nyilvános tájékoztatásként ellenérték vagy ellenszolgáltatás fejében közzétett műsorszám, illetve rendelkezésre bocsátott műsoridő, amely megnevezett vagy ábrázolt áru – termék, szolgáltatás, ingatlan, jog és kötelezettség – értékesítését, vagy más módon ellenérték fejében történő igénybevételét, vagy a reklámozó által kívánt más hatás elérését segíti elő.
A Tv. 10. §-ának (5) bekezdése kimondja, hogy burkolt, illetve tudatosan nem észlelhető reklám nem közölhető. E jogszabályhelyek és a tényállás összevetésével az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az N. című műsorban a Zs. és az S. újságok megjelenését közlő információ, a hetilapok címoldalának és egyes cikkeinek bemutatása, az érdekesebb írások kiemelése törvénysértőn közölt burkolt reklám.
A közigazgatási határozatban önállóan nem értékelte az alperes az S. műsorrovat elnevezésének grafikáját, illetve szlogenjét – rájuk alapítottan nem is szankcionált –, ezért tévedett az elsőfokú bíróság abban, hogy ítéletében a műsorrovat ezen elemeit önállóan vizsgálta. Az alperes helyesen együtt értékelte a műsorrovat és az újság címének-nevének azonos grafikáját, jogkövetkezményt csak és kizárólag az újság burkolt reklámozásáért alkalmazott.
A Tv. 112. §-ának (1) bekezdése értelmében a műsorszolgáltatóval szemben ha megsérti a törvény rendelkezéseit, bírság szabható ki, amelynek összege a Tv. 135. §-a szerint tízezer forinttól egymillió forintig terjedhet. Tévedett az elsőfokú bíróság abban is, hogy a bírságot mérsékelő tényezőként vette figyelembe a burkolt reklámot önmagában nem jelentő S. műsorrovat elnevezésének grafikáját illetve szlogenjét, mivel azokat az alperes önállóan nem értékelte, és vonatkozásukban törvénysértést nem állapított meg.
Nem osztja a Legfelsőbb Bíróság az ítélet indokolásának azon részét, amelyben az elsőfokú bíróság – ki nem kristályosodott tilalmi korlátokra, és a Tv. burkolt reklámra vonatkozó szabályainak a konkrét műsorokkal való összevetése kezdeti lépéseire hivatkozva – a bírság mint szankció alkalmazását megkérdőjelezte. Az 1996. február 1-jén hatályba lépett Tv. rendelkezéseit három évvel később nem ronthatja le jogalkalmazói gyakorlat hiányára valóhivatkozás. Az alperes határozatában nem csak bírságolt, hanem felhívta a felperest a jogsértés megszüntetésére, és az attól való tartózkodásra is. A felperessel szemben több esetben, és már maximális mértékű bírságot is szabott ki az alperes, azaz a fokozatosság elvét nem sértette meg az 1 000 000 Ft bírságösszeggel. A kiszabott bírság a jogsértés súlyához, annak gyakoriságához igazodó, nem eltúlzott mértékű szankció. A Legfelsőbb Bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 253. §-ának (2) bekezdése alapján az alapos fellebbezésnek helyt adva megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a felülvizsgált határozat jogszabályoknak megfelelő volta miatt a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kf. III. 29.936/1999.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás