BK BH 2003/53
BK BH 2003/53
2003.02.01.
A magánokirat-hamisítás vétsége megvalósul abban az esetben is, ha az okirat valós tényeket tartalmaz, de nem az azt kiállító személytől származik (alakilag hamis) és az elkövető ezt használja fel jogilag jelentős tény bizonyítására [Btk. 276. §; Pp. 196. § és 199. §].
A városi bíróság a 2000. május 4. napján kelt ítéletével az I. r. terheltet a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége és bűnsegédként elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérlete miatt ellene emelt vád alól felmentette.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a 2000. szeptember 26. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megállapított tényállás lényege a következő,
A II. r. terhelt az Ü-kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ügyvezetője volt 1994-1995. évben. A Kft. jövedéki engedélyt kapott gázolaj és egyéb üzemanyagok forgalmazására, és az ezzel kapcsolatos feladatok is a feladatkörébe tartoztak. Ezzel összefüggésben a II. r. terhelt felkereste C. I.-t az üzemanyagkútnál, és érdeklődött, hogy hol szerezhet be üzemanyagot. C. I. megadta a II. r. terheltnek az I. r. terhelt telefonszámát, akiről úgy tudta, hogy üzemanyag-kereskedéssel foglalkozik. A II. r. terhelt felvette a kapcsolatot az I. r. terhelttel, aki vállalta, hogy szállít üzemanyagot a Kft. számára. A megállapodást követően az I. r. terhelt 1995. január 9-én és 1995. március 25-e közötti időszakban hét alkalommal összesen 15 704 600 forint értékű gázolajat szállított a Kft. részére.
A gázolaj átadása után az I. r. terhelt készpénzfizetési számlákat állított ki, amelyeken a S. Kft. bélyegzője szerepelt eladóként. Az I. r. terhelt minden átadott számlán megjelölte a termék nevét, az ITJ számát, az MSZ számát, az AMEI számát, a jövedéki engedély számát, az üzemanyag mennyiségét, az egységárat, végül a számla végösszegét, ami 25 %-os általános forgalmi adót tartalmazott. A számlákon feltüntette azt is, hogy az ár az útalapot és egyéb közterheket is tartalmazza. A kiállított számlák alapján a II. r. terhelt minden esetben készpénzzel fizette ki a gázolajat az I. r. terheltnek.
A Kft. részéről történt áfa-visszaigénylés során a megyei APEH megállapította, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylése jogtalan volt, S. Kft. tényleges gazdasági tevékenységet nem végzett. A S. Kft.-t a cégbíróság iratai alapján 1992-1993. évben W. alapította, majd eladta N. F. nevű személynek, aki hamis személyigazolvánnyal F. L. néven megvásárolta. A társasági szerződés módosítására 1994. március 28. napján került sor.
Az S. Kft. részére a Vám- és Pénzügyőrség parancsnoksága jövedéki engedélyt nem adott ki. Az S. Kft. bélyegzője és számlatömbje a tulajdonosváltozás után is W.-nél maradt, és a Kft. semmiféle üzleti tevékenységet nem végzett.
A városi ügyészség az I. r. terhelttel szemben a Btk. 276. §-ába ütköző folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége és a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerinti bűnsegédként, jelentős kárt okozó csalás bűntettének a kísérlete miatt emelt vádat.
A folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád tekintetében a városi bíróság az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az I. r. terhelt előre lepecsételt számlákat állított ki, a számlákon a ténylegesen leszállított gázolajmennyiség, annak egységára és a számla végösszege szerepelt a tényállásban már korábban ismertetett adatokon kívül. Az I. r. terhelt által kiállított készpénzfizetési számlák a leszállított olaj mennyiségét, egységárát, teljes vételárát tekintve valós adatokat tartalmaztak, így az I. r. terhelt valós tartalmú magánokiratot állított ki, mert az S. Kft. bélyegzője már a számlán volt.
Az I. r. terhelt – mivel csak megbízást teljesített – nem tudott arról, hogy a cég fiktív, és arról sem, hogy a jövedéki engedély hamisított. Az I. r. terhelt nem hamis számlákat állított ki, mivel a számlák mögötti adás-vétel ténylegesen megtörtént. Mivel a számlák valósak voltak, az I. r. terhelt a Btk. 276. §-ába ütköző folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségét nem valósította meg, ezért a városi bíróság őt az e bűncselekmény miatt emelt vád alól felmentette.
A másodfokú bíróság ezzel a jogi állásponttal egyetértett, úgy ítélte meg, hogy az I. r. terhelt felmentésére vonatkozó indokolás helytálló.
A megyei főügyészség 2001. április 5. napján nyújtott be felülvizsgálati indítványt az I. r. vádlott terhére a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt okból, a Be. 284/A. §-ának II/a. pontja alapján az anyagi jog szabályainak megsértésével történt jogerős felmentésre irányuló ítéleti rendelkezések ellen.
A legfőbb ügyész az I. r. terhelt terhére bejelentett felülvizsgálati indítványt módosítva, kizárólag a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége tekintetében tartotta fenn.
Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az eljárás tárgyát képező jogerős határozatnak az I. r. terheltre vonatkozó és a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alóli felmentő rendelkezését helyezze hatályon kívül, és az eljárt bíróságokat utasítsa új eljárásra.
Az I. r. terhelt védője a nyilvános ülésen az ítéleti rendelkezés részbeni hatályon kívül helyezését és az új eljárás lefolytatására irányuló indítványt nem ellenezte.
A Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított felülvizsgálati indítvány – a legfőbb ügyész által fenntartott részében – alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az irányadó tényállás alapján megállapította, hogy az I. r. terhelt az 1995. január 9. és 1995. március 25-e közötti időben olyan készpénzfizetési számlákat állított ki, amelyeken számlakibocsátóként az S. Kft. szerepelt, holott az I. r. terhelt ezzel a céggel legális kapcsolatban nem volt, így ennek nevében semmiféle üzemanyag értékesítésére nem volt jogosult. Az I. r. terhelt az S. Kft. nevében olyan cég készpénzfizetési számláit és bélyegzőjét használta fel, amely a cselekmények elkövetési időpontjában ténylegesen gazdasági tevékenységet nem végzett, és az üzemanyag értékesítésére jövedéki engedéllyel sem rendelkezett.
Az I. r. terhelt az okiratokban hamis adatokat tüntetett fel, amikor számlakibocsátóként az S. Kft-t tüntette fel, és megjelölte a jövedéki engedély számát is, továbbá az értékesítés tényének igazolására a valótlan tartalmú magánokiratokat fel is használta. Az eljárt bíróságok tehát tévesen, a büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve jutottak arra a következtetésre, hogy az I. r. terhelt által kiállított készpénzfizetési számlák a leszállított olaj mennyiségét, egységárát, teljes vételárát a valós és tényleges adás-vételnek megfelelően tartalmazták. Téves az a következtetés, hogy az I. r. terhelt – mivel az S. Kft. bélyegzője már a számlákon volt –, csak megbízást teljesített, így a Btk. 276. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségét nem követte el.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványban kifejtettekkel egyetértett. Az ügyben semmiféle adat nem merült fel arra, hogy az I. r. terhelt az S. Kft. nevében számlakibocsátásra és ilyen nagy mennyiségű és értékű gázolaj értékesítésére jogosult lett volna.
A Legfelsőbb Bíróság csupán utal arra, hogy a magánokirat a polgári jog szabályai szerint lehet ún. teljes bizonyító erejű magánokirat (Pp. 196. §), valamint egyszerű magánokirat (Pp. 199. §), továbbá alaki és tartalmi szempontból hamis. Az okirat hamis volta szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a készített okirat tartalma megfelel-e a valóságnak. Ha az okirat tartalma fedi a valóságot, akkor hamis magánokirat jön létre valós tartalommal. Ez utóbbi körülmény azonban a büntetőjogi felelősség szempontjából közömbös, mert az okirat azáltal válik hamissá, hogy az nem a kiállító személytől származik. A Btk. 276. §-ában írt magánokirat-hamisítást az követi el, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására használ hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot.
Minthogy a Legfelsőbb Bíróság nincs abban a helyzetben, hogy a tényekből levont téves jogi következtetést megváltoztassa, és dönteni tudjon a Btk. 276. §-ában írt folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás megállapítása kérdésében, ezért a felülvizsgálati indítványt alaposnak találva az eljárt bíróságok határozatát az I r. terheltnek a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségére vonatkozó részében a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az eljárt bíróságokat e körben új eljárásra utasította.
A megismételt eljárás során a bíróságnak a felmerülő bizonyítékok alapján módja lesz az I. r. terhelt bűnösségének – e bűncselekmény körében való – újraértékelésére és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalára. (Legf. Bír. Bfv.III.1163/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás