535/B/2003. AB határozat
535/B/2003. AB határozat*
2005.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendeletnek – a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet módosításáról szóló 136/1993. (X. 7.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdésével megállapított – 2. § (5) bekezdéséből a „Házaspár részére nyújtott” szövegrész alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság bírája az előtte folyamatban lévő 3. Pf. 20.055/2003. számú ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján – az eljárás felfüggesztése mellett – kezdeményezte a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendeletnek (a továbbiakban: R.), az azt módosító 136/1993. (X. 7.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rm.) 2. § (2) bekezdésével megállapított, 2. § (5) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát. A bíró azt kifogásolja, hogy az R. 2. § (5) bekezdése „a lakásépítési kedvezmények körében a kölcsönből még fennálló tartozás csökkentését csak a házasságból utóbb született gyermek után biztosítja, s így alkotmányosan nem indokolható különbséget tesz a házasságból született, illetve házasságon kívül született gyermekek között”. Álláspontja szerint a rendelkezés sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a jogbiztonság követelményét, ami megkívánja a szociális juttatások stabilitását, és végül csorbítja a gyermekek jogait és védelmét, ezért ütközik az Alkotmány 16. §-ával, és a 67. § (1) bekezdésével is. A bíró kezdeményezi, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az R. 2. § (5) bekezdésében a „Házaspár részére nyújtott” szövegrész alkotmányellenességét, és mondja ki a folyamatban lévő ügyben való alkalmazhatatlanságát.
2. Az Alkotmány érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.”
„67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
Az R. indítvánnyal érintett és az elbírálásnál figyelembe vett rendelkezései:
„1. § (3) E rendelet alapján a saját méltányolható – legalább a (7) bekezdés szerinti alsó határt elérő – lakásigénye kielégítése céljából a lakás építéséhez, vásárlásához, lakásszövetkezet tulajdonában lévő lakrész állandó használati jogának (a továbbiakban: állandó használati jog) megszerzéséhez, lakótelek vásárlásához, nagykorú, valamint a 16. életévét betöltött állami vagy intézeti nevelt kiskorú magyar állampolgár akkor vehet igénybe támogatást, ha magának, házastársának, élettársának és kiskorú gyermekének, együttköltöző családtagjainak lakástulajdona, állandó használati joga vagy bérleti jogviszonya nincs. (…)”
„2. § (1) Lakásépítés, -vásárlás céljára, a méltányolható lakásigény kielégítésére az építtetőt (vásárlót) az általa eltartott, vele közös háztartásban élő gyermekek és egyéb eltartott családtagok után az építési költség (eladási ár) megfizetéséhez vissza nem térítendő állami juttatásként lakásépítési kedvezmény (a továbbiakban: kedvezmény) illeti meg. A kedvezmény – a (2) bekezdés d) pontjában foglaltak kivételével – csak új lakás építésére (vásárlására) vehető igénybe közvetlenül vagy használt lakás eladója útján közvetetten.
(…)
(4) A kedvezmény összege gyermekenként 200 000 forint, kivéve az építtetővel – vásárlóval együtt költöző, a kölcsönszerződés megkötésének időpontjában meglévő (1) bekezdés szerinti, illetőleg (5) bekezdés alapján számításba vett második és harmadik gyermeket, akik után a kedvezmény összege gyermekenként 1 000 000 forint.
(5) Házaspár részére nyújtott kölcsönből még fennálló tartozás csökkentésére, a szerződéskötés időpontjában hatályban volt feltételekkel az adósokat az utóbb született gyermekük után is megilleti – a születés időpontjában meglévő (1) bekezdés szerinti gyermekeiket számításba véve – a (4) bekezdésben meghatározott kedvezmény, valamint a gyermek születésének időpontjáig a ténylegesen felmerült – a kamattámogatással csökkentett – szerződéses kamatoknak a kedvezményre eső összege.
(…)”
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdése előtt megállapította, hogy az R. a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 45. § (1) bekezdése alapján 2001. II. 1-jétől hatálytalan. Az Alkotmánybíróság főszabályként hatályban lévő jogszabály alkotmányosságát vizsgálja. Az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, illetve alkotmányjogi panasz esetén az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály tekintetében is lefolytatja az alkotmányossági vizsgálatot, azonban az alkotmányellenesség megállapítása mellett nem alkalmazhatja a megsemmisítést, csupán a konkrét bírósági eljárásban való alkalmazás tilalmát mondhatja ki (1475/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 745, 746–747.). A bírói kezdeményezés tárgyát jelentő jogszabályi rendelkezést az Rm. 2. § (2) bekezdése – 1994. I. 1-jei hatállyal – állapította meg.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt az indítványozói álláspontot vizsgálta, mely szerint az R. 2. § (5) bekezdése azzal, hogy a lakásépítési kedvezmény jogosultjai közül kizárólag a házaspároknak biztosított az utóbb született gyermeke után kölcsöntörlesztési kedvezményt, alkotmányossági szempontból megengedhetetlen diszkriminációt idézett elő a házasságon kívül és a házasságban született gyermekek tekintetében.
Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint a mentességek és a kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, de ezek megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott korlátok. A kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe tehát kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlás során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]
Az Alkotmánybíróság számos határozatában elemezte a diszkrimináció tilalmát. Kimondta, hogy a diszkriminációnak az alkotmányi tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésre terjed ki. A tilalom kiterjed a jogrendszer egészére, amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.] Alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden személyek közötti jogi megkülönböztetés minősül alkotmányellenesnek. (108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 526.) Az a kérdés, hogy a megkülönböztetés alkotmányos határok között marad-e, csakis a mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggéseiben vizsgálható. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket. (881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477.) Ennek megfelelően alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak vagy kötelezettek között vethető fel. [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.]
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Rm. a támadott jogi rendelkezés mellett – a jelen ügy megítélése szempontjából figyelembeveendő – több, a gyermekekre tekintettel biztosított szociálpolitikai kedvezmény körében, az 1988-óta létező konstrukció alapelemeit módosította. Az Rm. 2. § (2) bekezdése az R. 2. § (5) bekezdése helyébe léptette a vitatott szabályt, ami kétirányú változást eredményezett a kedvezmények körében( megszüntette a fiatal házaspárok részére legfeljebb két, még meg nem született gyermek után megelőlegezett kedvezményt, kölcsönt, és bevezette azt az új kedvezményt, amelyet a támadott szabály tartalmazott. Ezzel egyidejűleg az Rm. 5. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte az R. 2. §-a (4) bekezdésének két utolsó mondatát, valamint 3. §-ának (2) bekezdését. E rendelkezések egyfelől a harmadik gyermeket követő minden további gyermek, másfelől a szerződéskötést követően született vagy örökbefogadott gyermek utáni támogatásról rendelkeztek. A gyermekek alapján adott szociálpolitikai kedvezmény ezzel két „esetkörre” szűkült. A koncepció változása nyomán továbbra is létezett a vissza nem térítendő állami juttatás. Az R. 2. § (1) bekezdése szerint lakásépítés, lakásvásárlás esetén az építtetőt, vásárlót méltányolható lakásigénye kielégítésére az általa eltartott, vele közös háztartásban élő gyermekek és egyéb családtagok után az építési költség (eladási ár) megfizetéséhez vissza nem térítendő állami juttatás illette meg. A vissza nem térítendő kedvezmény gyermekek után járó mértékét a 2. § (4) bekezdése határozta meg, úgy hogy az állami juttatás már csak a második és a harmadik gyermek után járt.
Emellett 1994. január 1-jétől bevezetésre került az a további, az indítványozó által kifogásolt törlesztési kedvezmény, amely a szerződéskötést követően született gyermekek után azokat illette meg, akik a kölcsönszerződést már házaspárként írták alá. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó a korábbi szociálpolitikai kedvezményeket módosult struktúrában, a korábbi időszaktól eltérő feltételekkel szabályozta. A jogalkotónak széles körű mérlegelési jogköre van a kedvezmények meghatározásában. E mérlegelésnél gazdaságpolitikai, szociálpolitikai és egyéb megfontolások egyaránt szerepet játszhatnak. E szempontok megítélése az Alkotmánybíróságnak nem feladata, tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálhatja felül a jogszabályi rendelkezéseket, célszerűségi, méltányossági, igazságossági és egyéb szempontból nem. [978/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 633, 635.; 1117/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 663, 672.; 41/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 292, 296.]
Az Alkotmánybíróság szerint a támadott rendelkezés által biztosított kedvezményezettek lényeges szempontból eltérő, egymással össze nem hasonlítható csoportot képeztek. Megállapítható tehát, hogy a jogalkotó a kedvezmények kialakításakor két, feltételeiben eltérő formát alakított ki, a vissza nem térítendő állami juttatásokat, amely az R. egyéb feltételeinek megfelelő valamennyi jogalanyt megillette, valamint a kölcsöntörlesztési kedvezményt, amely a házaspárokat illette meg. Az Alkotmánybíróság szerint a két kedvezmény alanyai nem tartoznak alkotmányos szempontból egymással összehasonlítható csoportba. így alkotmányellenes diszkrimináció a vitatott szabály vonatkozásában nem állapítható meg.
3. Az indítványozó szerint az R. 2. § (5) bekezdése sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonságot [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] is; egyfelől a szabályozás sérti a normavilágosság, a kiszámíthatóság, az egyértelműség követelményét, másfelől a jogbiztonság megkövetelné a szociális juttatások stabilitását.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény, hogy az világos, érthető és megfelelően értelmezhető legyen. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető tartalmat hordozzon. [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.] „Alkotmányellenessé nyilvánítható az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható.” [42/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 299, 301.] Az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában elvi jelleggel azt is kimondta, hogy a „szociális ellátási rendszer átalakítását célzó jogszabályi rendelkezések bevezetésénél, hatálybaléptetésénél (…) az Alkotmány 2. §-a szerinti jogállamiságnak megfelelő követelmény, hogy az állam magatartása legyen kiszámítható, mind a természetes, mind a jogi személyek, mind gazdasági, mind családi vagy egzisztenciális döntéseknél megalapozottan tudjanak tervezni, és következtetni az államnak – jogszabályokban testet öltő – akaratára”. (ABH 1995, 188, 198–199.)
Az Alkotmánybíróság szerint az R. 2. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés világos a jogalkalmazás során felismerhető, értelmezhető normatartalommal rendelkezik. A támadott szabály nem teremtett kiszámíthatatlan helyzetet a norma címzettjeinek sem. Az a tény, hogy a lakás építéséhez, vásárlásához nyújtott szociálpolitikai juttatások változnak, önmagában nem vet fel alkotmányossági kérdést. A jog stabilitására, előreláthatóságára vonatkozó alkotmányos szempontok nem jelentik a jog által biztosított kedvezmények változhatatlanságát. Különösen széles körű jogosítványokkal rendelkezik az állam a szociális jellegű juttatások tekintetében, ahol a változtatások, átcsoportosítások a gazdasági lehetőségek által meghatározottak.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vitatott rendelkezés az érintettek számára előre kiszámítható volt. Az Rm. 5. § (1) bekezdése szerint a támadott rendelkezés 1994. január 1-jén lépett hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépést követően benyújtott kérelmek alapján kötött hitelszerződésekre kellett alkalmazni.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban nem találta megalapozottnak.
4. Az indítvány szerint az R. 2. § (5) bekezdése sérti az Alkotmány 16. §-át, valamint 67. §-ának (1) bekezdését is. Az Alkotmány 16. §-a állami kötelezettséget állapít meg az ifjúság létbiztonsága, oktatása és nevelése, valamint érdekeinek védelme tekintetében. Ez a rendelkezés azonban önmagában alanyi alapjogot nem tartalmaz konkrét állami szolgáltatásokra. A jogalkotó számára széles mozgásteret biztosít az ifjúság létbiztonságát, oktatását, nevelését, érdekeinek védelmét szolgáló támogatási formák meghatározásában. [79/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 399, 405.] Az Alkotmány 67. § (1) bekezdéséből – egyebek mellett – az államnak az alkotmányos intézményvédelmi kötelezettsége fakad, ennek keretében a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtéséről kell gondoskodnia. Ez a gondoskodás a legkülönbözőbb állami kötelezettség-teljesítésben nyilvánulhat meg. Az, hogy az állam 1994. január 1-jétől az R. 2. § (5) bekezdését módosította, a lakásépítési kedvezmények körét változtatta, nem ütközik az Alkotmány 16. §-ába és a 67. § (1) bekezdésébe. A támadott szabály ugyanis részét képezte a családok lakáshoz jutásának állam általi segítésének. Ugyanakkor, az Alkotmánybíróság – a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet módosításáról szóló 45/1995. (IV. 24.) Korm. rendelet által érintett más kedvezményi feltételek változásának alkotmányossági vizsgálata kapcsán – a 731/B/1995. AB határozatában elvi jelleggel rámutatott arra, hogy ennek az állami segítségnyújtásnak a formája, módja, még kevésbé pedig mértéke ezen alkotmányi rendelkezésekből nem következnek. „Így az sem, hogy az állam – költségvetési nehézségek és a megnövekedett nemzetgazdasági terhek miatt – a meglévő segítési, gondoskodási formákat, módozatokat kedvezőtlenül ne változtathatná meg.” (ABH 1995, 801, 807.) Ezen indokokra figyelemmel az Alkotmánybíróság közvetlen és az alkotmányellenességhez vezető összefüggést a támadott rendelkezés tekintetében ezen alkotmányi szabályok alapján sem állapította meg.
Budapest, 2005. március 8.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás