571/B/2003. AB határozat
571/B/2003. AB határozat*
2008.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 41. § (1) bekezdése b) pontjának – az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésére alapított – , valamint a 43/B. § (1) bekezdésének – az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésére alapított – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény a 43/B. § (1) bekezdésének alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 41. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 41. § (4) bekezdése utólagos normakontrollra irányuló alkotmányossági vizsgálatát kérte. Álláspontja szerint az Sztv. azon rendelkezései, amelyek különbséget tesznek egyrészt a 18 év alatti, valamint a 18 év feletti tartós beteg ápolása után járó díjra való jogosultság feltételei között, illetve azon rendelkezések, amelyek a 18 év feletti tartós betegek után járó ápolási díjra való jogosultság feltételeit jövedelmi határokhoz kötik, diszkriminatívak és sértik az esélyegyenlőség elvét.
2. Az indítvány benyújtását követően az Sztv. indítvánnyal támadott 41. § (4) bekezdését 2005. szeptember 1-jével hatályon kívül helyezte az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2004. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: M.2.) 72. § (4) bekezdésének ab) pontja. Ugyanakkor 2005. szeptember 1-jével az M.2. 18. §-a az Sztv. szövegét a 43/B. §-sal egészítette ki, amely az indítványozó által kifogásolt szabályokat változatlanul tartalmazza. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma [1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.; 4/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.]. Ezért az Alkotmánybíróság a hatályos szabályokra nézve állandó gyakorlata szerint érdemi vizsgálatot folytatott le.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(...)
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. Az Sztv. indítvány benyújtásakor hatályos érintett rendelkezései:
„41. § (1) Ápolási díjra jogosult – a jegyes kivételével – a hozzátartozó [Ptk. 685. § b) pont], ha önmaga ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre szoruló
a) súlyosan fogyatékos, vagy
b) tartósan beteg 18 év alatti
személy gondozását, ápolását végzi.”
Sztv. 41. § „(4) A települési önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek esetén ápolási díj állapítható meg annak a hozzátartozónak, aki 18. életévét betöltött tartósan beteg személy gondozását végzi. A jogosultság megállapítása szempontjából figyelembe vehető egy főre számított havi családi jövedelemhatárt az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni, hogy az az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, egyedülálló esetén annak 150%-ánál alacsonyabb nem lehet.
(5) Az ápolási díjról az ápolást végző személy lakóhelye szerinti települési önkormányzat képviselő-testülete dönt.”
3. Az Sztv. indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései szerint:
„41. § (1) Ápolási díjra jogosult – a jegyes kivételével – a hozzátartozó [Ptk. 685. § b) pontja], ha állandó és tartós gondozásra szoruló
a) súlyosan fogyatékos, vagy
b) tartósan beteg 18 év alatti
személy gondozását, ápolását végzi.
(2) Az ápolási díjat – a 43/B. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével – az ápolást végző személy lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat, 2007. január 1-jétől annak jegyzője állapítja meg.”
„43/B. § (1) A települési önkormányzat képviselő-testülete – az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek fennállása esetén – ápolási díjat állapíthat meg annak a hozzátartozónak, aki 18. életévét betöltött tartósan beteg személy ápolását, gondozását végzi. A jogosultság megállapítása szempontjából figyelembe vehető egy főre számított havi családi jövedelemhatárt úgy kell szabályozni, hogy az önkormányzat rendelete az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, egyedülálló esetén annak 150%-ánál alacsonyabb jövedelmi jogosultsági feltételt nem írhat elő.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában – az Alkotmány több szakasza alapján – vizsgálta az Sztv. ápolási díjra vonatkozó rendelkezéseinek alkotmányosságát.
A 28/D/2000. AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) kifejtette, hogy az ápolási díj olyan szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátási forma, amely nem a tartósan gondozásra szoruló személy részére jár; pontosabban: maga az otthoni ápolás, mint ellátás jár a rászorult részére, azt akár közeli hozzátartozója nyújtja, akár pl. a házi segítségnyújtás (Szt. 63. §) révén valósul meg, hanem a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni ápolását ellátó nagykorú hozzátartozó, mint az ápolási ellátást nyújtó részére biztosított anyagi hozzájárulás (ABH 2002, 1088, 1092–1094.).
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. §-ának (4) bekezdése a kötelező önkormányzati feladatok minimális szintjének meghatározásakor rendelkezik a szociális alapellátásról való gondoskodásról. Ezt részletezi a pénzbeli szociális ellátási formákról szóló Sztv. 25. §-a. Az ápolási díjat szociális rászorultság esetén a jogosult számára az Sztv. 41. § (1) és a 43/A. § (1) bekezdésében szabályozott ápolási díj esetében a települési önkormányzat jegyzője (az Sztv.-ben meghatározott feltételek szerint) míg a 43/B. § (1) bekezdésében foglalt ápolási díj esetén a települési önkormányzat képviselő-testülete (az Sztv.-ben, illetve az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint) állapítja meg [Sztv. 25. § (3) bekezdés]. (Ez utóbbi fordulat a települési önkormányzat képviselő-testületének feladataként a rendeletalkotást kötelezővé teszi.) Az Ötv. 1. § (5) bekezdése alapján az Országgyűlés ezen kötelezően ellátandó önkormányzati feladat ellátásához biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket (lásd pl. a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény 3. számú mellékletét, amely a helyi önkormányzatok normatív hozzájárulásai között a 9. pontban a pénzbeli hozzájárulások között rendelkezik az ápolási díj említett két formájáról.)
Az Sztv. jelenleg hatályos szabályozása – az előbb már megjelöltek szerint – eltérő módon rendelkezik a 18 év alatti és a 18. életévüket már betöltött állandó és tartós gondozásra szoruló tartósan betegek otthoni ápolását ellátó nagykorú hozzátartozó ápolási díjra való jogosultságának feltételeiről. „A 18 éven aluli súlyosan fogyatékos és tartósan beteg személyt ápoló hozzátartozó számára – az Sztv.-ben meghatározott egyéb feltételek fennállása esetén – kötelező ezt az ellátást folyósítani, míg a 18 éven felüli beteg ápolása díjának feltételeit illetően a helyi önkormányzatnak (...) csak rendeletalkotási kötelezettsége áll fenn.” (ABH 2004, 1607, 1611–1612.) E második esetben az Sztv. 43/B. § (1) bekezdése alapján – az önkormányzat kötelezően megalkotandó rendeletében az abban meghatározott feltételek fennállása esetén – a települési önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg az ápolási díjat, amely rászorultsági alapon az egy főre számított havi családi jövedelem mértékétől függően jár, az ugyanis az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, egyedülálló esetén annak 150%-ánál alacsonyabb jövedelmi jogosultsági feltételt nem írhat elő.
Az 537/B/2002. AB határozat (a továbbiakban: Abh.2.) részletesen vizsgálta az ápolási díj megállapításának egyes feltételeit (ABH 2004, 1607, 1613.). Ennek során – többek között – kifejtette, hogy az ápolási díjra való jogosultságnak az Sztv. 41. § (1) bekezdésében meghatározott esetkörében a törvény határozza meg az ápolási díj nyújtásának feltételeit. Az ápolási díj ellátásnak az Sztv. 41. § (4) bekezdésében szabályozott formájában viszont a törvényalkotó a tartósan beteg felnőtt esetében a települési önkormányzatra bízza az ápolási díjra való jogosultság feltételeinek meghatározását. A helyi önkormányzatnak arra is van felhatalmazása, hogy a díj mértékéről rendelkezzen, amennyiben azt a törvényben megszabott minimumnál magasabb mértékben kívánja megállapítani. Az ápolási díj e második esetkörében tehát a helyi önkormányzat széles körű felhatalmazással rendelkezik az ápolási díjra való jogosultság feltételeinek kialakításában.
Az Alkotmánybíróság e határozata indokolásában azt is ismételten kifejtette, hogy a szociális ellátás intézményei működését, az általuk nyújtott szolgáltatások mértékét az Alkotmány nem szabályozza. Ezért nem ütközik az Alkotmány 70/E. §-ába az a törvényi előírás sem, amely – tekintettel az Ötv. 8. § (1) bekezdés vázolt tartalmú szabályozására is – a szociális ellátásról való gondoskodás helyi feladatai körében az önkormányzatokra bízta az ápolási díj feltételei megállapítását abban az érintetti körben, amikor az ápolásra szoruló személy 18. életévét már betöltötte. Az önkormányzat, mint helyi közhatalmi szerv saját adottságai, lehetőségei és az érintettek köre figyelembevételével alkothat rendeletet ennek az ellátási formának a megvalósításáról. Döntési szabadságának – amint arra a 6/2002. (II. 28.) AB határozat rámutatott – „két korlátja van, szabályozása nem sértheti az Alkotmány rendelkezéseit és törvénnyel nem lehet ellentétes”. (ABH 2002, 457, 459.)
2. Az indítványozó álláspontja szerint az Sztv. 41. § (1) bekezdés b) pontjának és a 43/B. §-a (1) bekezdésének rendelkezései sértik az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt esélyegyenlőség elvét.
Az Alkotmánybíróság több határozatban folytatott le vizsgálatot olyan ügyekben, ahol az indítványozó az esélyegyenlőség sérelmére hivatkozott. A 652/G/1994. AB határozatában kifejtette, hogy az esélyegyenlőség megteremtését célzó szabályok megválasztása terén a jogalkotónak nagy szabadsága van (ABH 1998, 574, 580.). Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében deklarált esélyegyenlőség elvének értelmezésével kapcsolatban rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy „a különböző társadalmi csoportok esélyeinek egyenlőségét nem egy-egy jogszabály, vagy állami intézkedés, hanem jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén lehet biztosítani, illetve az állam ilyen módon járulhat hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez, vagy legalábbis az egyenlőtlenségek csökkentéséhez” (725/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 663, 664.).
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése alapján a jogalkotót nem terheli olyan alkotmányos kötelezettség, hogy az ápolási díjra való jogosultságot az Sztv. indítványozó által támadott rendelkezéseiben alanyi jogként biztosítsa. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
3. Az indítványozó az Sztv. 41. § (1) bekezdésének b) pontja, továbbá a 43/B. § (1) bekezdése rendelkezései alapján sérülni vélte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. A kifogásolt szabályozást több indokkal is diszkriminatívnak vélte. A hátrányos megkülönböztetést egyrészt a 18 év alatti és 18 év feletti tartós ápolásra szorulók gondozását végző nagykorú hozzátartozók ápolásért járó díjra való azon eltérő jogosultsági feltételek meglétében látta, mely szerint a 18 év alatti tartósan beteg ápolásáért „alanyi jogon” jár az ápolási díj, míg a 18 év feletti tartósan beteg gondozásáért járó díj további feltételekhez kötött. Másrészt a 18 év feletti tartósan beteg gondozásáért járó díjra való jogosultság jövedelemhatárhoz kötésével is indokolta az említett rendelkezések diszkriminatív voltát.
3.1. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján először azt vizsgálta, hogy az Sztv. 41. § (1) bekezdésének b) pontja azzal, hogy az ápolási díjra csupán azt a hozzátartozót jogosítja „alanyi jogon”, aki állandó és tartós gondozásra szoruló tartósan beteg 18 év alatti személy gondozását, ápolását végzi, hátrányos megkülönböztetést eredményez-e azokra nézve, akik 18 év feletti állandó és tartósan gondozásra szoruló tartósan beteg hozzátartozójuk otthoni ápolását, gondozását végzik.
Az Alkotmánybíróság az Abh.2-ben ugyanezen alkotmányossági problémát – akkor az Sztv. 41. § (4) bekezdése vonatkozásában – már részletesen vizsgálta a határozat III. 2. pontjában. Az indítványi kérelem ott az Sztv. 41. § (4) bekezdésének diszkriminatív voltát abban jelölte meg, hogy az „kizárólag a 18 év alatti tartósan beteg személy otthoni ápolása esetén biztosítja kötelező jelleggel az ápolási díjat”.
Az alkotmányossági vizsgálat során kifejtette, hogy „[a]z ápolási díjra való jogosultság feltételei kialakításánál csoportképző ismérvnek a tartós betegség fennállása, s nem a beteg életkora minősül.” (ABH 2004, 1607, 1611.)
Az Alkotmánybíróság – megvizsgálva, hogy az azonos szabályozási körön belül (tartós betegség fennállása) a 18 év alatti és feletti személyek csoportja közötti különbségtétel eredményezett-e hátrányos megkülönböztetést – ismételten kiemelte az Abh.-ban már korábban kifejtetteket: „[a]z Sztv. az otthonában ápolást igénylő részére kétfajta ellátási lehetőséget is nyújt. Ha az ápolást az Sztv.-ben meghatározott hozzátartozó végzi, ápolási díjban részesül. Ebben az esetben a gondozást a szociális ellátórendszer nem természetben nyújtja, hanem a gondozásra szoruló személy nagykorú hozzátartozója vállalja az ápolás sokoldalú feladatait, s ezt a tevékenységet az állam díj megfizetésével ismeri el. Az Sztv. azonban a szociálisan rászorultak részére más ellátási formákat is intézményesít. A személyes gondoskodás körében szociális alapellátásnak tekinti a házi segítségnyújtást (63. §), amelynek megvalósításáról pedig (az Sztv. 86. §-a szerint) a települési önkormányzat (a fővárosban a fővárosi önkormányzat) köteles gondoskodni.” (ABH 2002, 1088, 1093.)
Az Abh2. indokolásában kifejtette továbbá, hogy az Sztv. a 18 év feletti tartósan beteg személyek számára nem alapvető jogként teszi lehetővé a közeli hozzátartozó által térítés ellenében végzett ápolást. E betegek ellátásáról – adott esetben – más ellátási formák útján gondoskodik. Ismételten utalt továbbá arra, hogy „a nagykorú hozzátartozó által pénzbeli ellátás ellenében végzett ápolásra senkinek sincs alapvető joga”. Az Abh. szerint „[a]rra sincs továbbá alapvető joga senkinek, hogy akár hozzátartozóját, akár annak nem minősülő rokonát, ismerősét államilag térített díj ellenében ápolhassa”. (ABH 2002, 1088, 1093.)
Mindezek alapján az Abh2. megállapította, hogy az Sztv. eljárás alá vont szabályozása tehát nem eleve jogosultak között, s nem egy általános tartalmú ellátáshoz való jog tekintetében alkalmaz megkülönböztetést (ABH 2004, 1612.), ezért az indítványt elutasította.
Tekintettel arra, hogy a jelenlegi és a hivatkozott eljárásban ugyanabban a kérdésben, azonos okból, de két két külön jogszabályi rendelkezéssel kapcsolatban kell, illetve kellett az Alkotmánybíróságnak alkotmányossági vizsgálatot elvégeznie, az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy ítélt ügy (res iudicata) címén az eljárás megszüntethető-e.
„A res iudicata az alkotmánybírósági eljárásban azt jelenti, hogy ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból, vagy összefüggésben ismételten előterjesztett indítvány ítélt dolognak minősül, mert az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat az Alkotmánybíróságot is köti.” [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 938/D/1998. AB végzés, ABH 2000, 1071, 1072.; az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja.]
Mivel az Alkotmánybíróság a korábbi alkotmányossági vizsgálatot az ápolási díjra vonatkozó szabályozás másik jogosulti körére vonatkozóan végezte el, az Alkotmánybíróság jelen eljárásban megállapította, hogy nem áll fenn res iudicata esete és az érdemi vizsgálat lefolytatásának van helye. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem látta indokát, hogy a korábban meghozott döntéstől eltérjen, így az abban foglaltakat a jelen esetben is teljességgel irányadónak tekintette.
Ennek megfelelően megállapította, hogy az Sztv. 41. § (1) bekezdés b) pontja azzal, hogy csak a 18 éven aluli tartósan betegek ápolását végző nagykorú hozzátartozók esetében teszi lehetővé a további feltételek nélkül járó ápolási díjra való jogosultságot, nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, ezért az indítványt ebben a részében elutasította.
3.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az Sztv. 43/B. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére vonatkozóan végezte el.
Az indítványozó az Sztv. 43/B. §-ának (1) bekezdésének diszkriminatív voltát egyben azzal is indokolta, hogy a szabályozás alkotmányellenessége a 18 év feletti tartós betegek ápolási díjának jövedelmi határokhoz kötéséből ered.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által kifogásolt jogosultság jövedelemhatárhoz kötése valójában nem más, mint a jogalkotó által előírt azon egyik feltétel, amely fennállása esetén (természetesen csak abban az esetben, amennyiben az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek is fennállnak) a 18. életévét betöltött tartósan beteg személy ápolását végző személy ápolási díjra válik jogosulttá. A diszkrimináció fennállásának kérdése, illetve az alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó vizsgálat csakis két jogalanyi körre nézve – a tartósan beteg 18 év alatti személy és a 18. életévüket betöltött tartósan beteg személyek gondozása tekintetében – végezhető el. Ezért az Alkotmánybíróság ezen érvelést nem tekintette önálló indítványi kérelemnek, hanem csupán azon kérelem egyik részének, amely az említett jogalanyi kör közötti megkülönböztetést abban látta, hogy a 18 évet betöltő tartósan betegek ápolása esetében feltételekhez kötött az ápolási díjra való jogosultság.
Az Alkotmánybíróság az Abh.2.-ben (ABH 2004, 1607, 1613.) az Sztv. 41. § (4) bekezdése rendelkezéseinek az Alkotmány 70/A. §-ának vélt ütközése kapcsán – a jelen határozat indokolásának 3.1. pontjában ismertetettek szerint – már vizsgálta, hogy diszkriminációt eredményez-e az Sztv. azzal, hogy „kizárólag a 18 év alatti tartósan beteg személy otthoni ápolása esetén biztosítja kötelező jelleggel az ápolási díjat” (ABH 2004, 1611.).
A határozat – elutasítva az indítványi kérelmet – megerősítette az Abh-ban foglaltakat, megállapítva „[a]rra sincs továbbá alapvető joga senkinek, hogy akár hozzátartozóját, akár annak nem minősülő rokonát, ismerősét államilag térített díj ellenében ápolhassa” (ABH 2002, 1088, 1093.). Egyben kiemelte, hogy „[a]z Sztv. eljárás alá vont szabályozása tehát nem eleve jogosultak között, s nem egy általános tartalmú ellátáshoz való jog tekintetében alkalmaz megkülönböztetést” (ABH 2004, 1612.).
Az Alkotmánybíróságnak jelen ügy érdemi elbírálását megelőzően – az Abh.2.-ben már korábban lefolytatott és az előbbiekben ismertetett vizsgálatra tekintettel – döntenie kellett arról is, hogy a most benyújtott indítvány tárgya ítélt dolognak minősül-e, ebben az esetben ugyanis az eljárás megszüntetésének van helye az Ügyrend 31. § c) pontja alapján. Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének abban az esetben van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által már érdemben elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani.
Az M.2. 72. § (4) bekezdés ab) pontja miközben az Sztv. 41. § (4) bekezdését hatályon kívül helyezte, beiktatta az Sztv. 43/B. §-át, így elmondható, hogy a jogszabály-módosítás érintette a támadott rendelkezés tartalmát, de az Sztv. indítvány benyújtásakor hatályos 41. § (4) bekezdése és az elbíráláskor hatályos 43/B. § (1) bekezdése közötti különbség az indítványban megjelölt alkotmányjogi probléma szempontjából közömbös. Mindezek alapján a két jogszabályi rendelkezést az Alkotmánybíróság – az indítványi kérelemben megjelölt azonos alkotmányos összefüggésre is figyelemmel – az Ügyrend 31. § c) pontja alapján tartalmilag azonosnak tekintette. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványi kérelmet az Szt. 43/B. § (1) bekezdése tekintetében ítélt dolognak tekintette, és az eljárást ebben a részében az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.
Budapest, 2008. január 22.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k., Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás