573/B/2003. AB határozat
573/B/2003. AB határozat*
2006.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 33. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 33. § (1) bekezdése második mondata módosítására irányuló, illetőleg az Igazságügyi Minisztérium eljárásra utasítása tárgyában előterjesztett indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó – felhívásra – többször kiegészített beadványában a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény (a továbbiakban: Köt.) 33. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és „hatályon kívül helyezését” indítványozta.
Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság a Köt. 33. § (1) bekezdése második mondatának „aki valamely kérdésben kellő szakértelemmel rendelkezik” szövegrészét az általa javasolt módosítással tartsa hatályban, egyben utasítsa a jogszabályt előterjesztő Igazságügyi Minisztériumot „megfelelő eljárásra”.
Kifejtette, hogy a támadott rendelkezés a közvetítői eljárásban szakértőként történő közreműködéshez sem szakmai, sem jogi feltételeket nem állít, bárkinek – szakértelem igazolása nélkül is – lehetővé teszi, hogy szakértőként közreműködjön, szakvéleményt készítsen és szakértői díjat számoljon fel. Ezzel ugyanazokat a jogosítványokat biztosítja számukra, mint a szakmai kamarák tagjaiként az országos nyilvántartásban szereplő személyeknek, amely – véleménye szerint – ellentétes a szakértőkre vonatkozó egyéb jogszabályokkal. A szakértői bejegyzés garantálja ugyanis a társadalom számára, hogy a bejegyzett személy rendelkezik a szakterületének műveléséhez szükséges felkészültséggel.
Álláspontja szerint a fenti rendelkezésekkel összefüggő, az Alkotmány 37. § (2) bekezdését sértő alkotmányellenes helyzetet a jogalkotás folyamatában elkövetett mulasztás teremtette meg, mert a kamarákat – akik véleményüket eljuttatták az igazságügy-miniszternek – nem hallgatták meg annak ellenére, hogy a szakértők tevékenységét érintő jogszabályok megalkotásánál az igazságügyi szakértői kamarákról szóló 1995. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Iszktv.) 1. § (2) bekezdésének f) pontja számukra véleményezési jog gyakorlását biztosítja.
II.
Az indítvány az alábbi jogszabályi rendelkezésekkel áll összefüggésben:
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése:
„37. § (2) A miniszterek a jogszabályok rendelkezéseinek és a Kormány határozatainak megfelelően vezetik az államigazgatásnak feladatkörükbe tartozó ágait, és irányítják az alájuk rendelt szerveket. A tárca nélküli miniszterek ellátják a Kormány által meghatározott feladataikat.”
2. A Köt. támadott rendelkezése:
„33. § (1) A közvetítő a felek egyetértésével szakértőt vehet igénybe. Szakértőként bárki eljárhat, aki valamely kérdésben kellő szakértelemmel rendelkezik, és akinek a személyében a felek megegyeznek. A szakértőre a közvetítő összeférhetetlenségére és a titoktartási kötelezettségére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.”
III.
1. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés alkotmányellenes, mert nem tartalmaz a közvetítői eljárásban részt vevő szakértőkkel kapcsolatosan szigorúbb szakmai követelményeket. Ez arra vezethető vissza, hogy a Köt. megalkotásánál a törvényt előkészítő miniszter – jogszabályi kötelezettsége ellenére – az igazságügyi szakértői kamarák véleményét nem kérte ki.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a közvetítői eljárásban eljáró szakértőkkel szemben a Köt. 33. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek meghatározása és az Alkotmány 37. § (2) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg.
Az Alkotmány 36. §-a foglalkozik a jogalkotót terhelő egyeztetési kötelezettséggel, miszerint feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel, ha ennek nem tesz eleget, az a jogszabály megsemmisítését eredményezheti; ilyen indítványt azonban az indítványozó nem terjesztett elő.
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a rendelkezés alkotmányellenessége megállapítására vonatkozó indítványt elutasította.
2. Az indítványozó a Kötv. 33. § (1) bekezdéséből kifogásolt szövegrész tekintetében azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság a kifogásolt rész helyett iktassa be az általa javasolt szöveget, illetőleg az Igazságügyi Minisztériumot utasítsa az ezzel kapcsolatos eljárásra.
Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban. Abtv.) 1. §-a, illetőleg más törvény alapján – az Abtv. 49. §-ában megállapított eljáráson kívül – nincs hatásköre arra, hogy jogalkotásra irányuló kötelezést állapítson meg, valamint arra sem, hogy jogszabályi rendelkezést módosítson.
Erre tekintettel a jogszabály módosítására és az Igazságügyi Minisztérium eljárásra utasítása tárgyában előterjesztett indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2000. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja alapján az Alkotmánybíróság visszautasította.
Budapest, 2006. január 17.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Kukorelli István s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás