58/2003. (XI. 21.) AB határozat
58/2003. (XI. 21.) AB határozat1
2003.11.21.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Siófok Város Önkormányzatának a köztisztaságról szóló 1/1992. (I. 23.) rendelete 7. § (2) bekezdés ötödik mondata ,,A szállítás és ártalmatlanítás díját a közszolgáltató állapítja meg, és teszi közzé.'' szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
Siófok Város Önkormányzatának a köztisztaságról szóló 1/1992. (I. 23.) rendelete 7. § (2) bekezdése az alábbi szöveggel marad hatályban:
,,A kereskedelmi és szolgáltató egységek használói, valamint az egyéb gazdálkodó szervezetek tevékenységük tényleges folytatásának idejére, de legalább 2 naptári hónap folyamatos időtartamra és heti minimum két alkalommal történő elszállításra a közszolgáltatóval szerződést kötelesek kötni. Azon kereskedelmi egységek, ahol élelmiszer feldolgozásával foglalkoznak, a keletkező hulladékot április l5-től október 15-ig terjedő időszakban naponta kötelesek elszállíttatni.
A közszolgáltatási szerződés kizárólag szabvány edényzetben történő elszállítására köthető meg. A szerződés egyes tartalmi elemeit e rendelet 3. számú melléklete tartalmazza.''
2. Az Alkotmánybíróság Siófok Város Önkormányzatának a köztisztaságról szóló 1/1992. (I. 23.) rendelete 19. § (1) bekezdésének – a rendelet 7. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségek megszegését szabálysértéssé nyilvánító rendelkezése – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó – hiánypótlásra történt felhívás után kiegészített – beadványában Siófok Város Önkormányzatának a köztisztaságról szóló 1/1992. (I. 23.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 18. § (1) bekezdésének a rendelet 7. § (3) bekezdésére utaló, a szemétszállítási szerződéskötési kötelezettség megszegését szabálysértéssé nyilvánító szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését arra hivatkozva kérte, hogy az sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2. § (2) bekezdésében, valamint a Ptk. 206. § (1) bekezdés első mondatában foglaltakat.
Az indítványozó beadványában konkrétan az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését nem jelölte meg. Hangsúlyozta, hogy a közszolgáltatási szerződést azért nem írja alá, mert az abban foglalt díj jelentősen meghaladja a díjképzés alapjául szolgáló önköltségi összeget. Utalt az indítványozó azonban az Alkotmány 8. § (1) bekezdésének sérelmére, hivatkozott továbbá arra, hogy – miután a szolgáltató által megállapított díj, illetőleg annak kiszámítási módja ellen jogorvoslatot nem vehet igénybe, emiatt – az Ör. rendelkezése sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglaltakat is.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványban feltüntetett jogszabályhely számozása [Ör. 18. § (1) bekezdése] az Ör.-rel azonos tárgyú 36/2001. (XII. 21.) számú önkormányzati rendelet módosítása következtében 19. § (1) bekezdésére módosult. Ugyancsak változott az Ör. módosításáról szóló 4/2003. (I. 31.) rendelet 5. §-a folytán az Ör. támadott 7. § (3) bekezdésének tartalma és számozása is, amely az egységes szerkezetbe foglalt Ör.-ben 7. § (2) bekezdés számozást kapott. Az Alkotmánybíróság ezért az Ör. 19. § (1) bekezdése, illetőleg ezzel szoros tartalmi összefüggésben a 7. § (2) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát végezte el.
II.
1. Ör.-nek az indítványban hivatkozott rendelkezései:
,,7. § (3) A kereskedelmi és szolgáltatói egységek használói szemétszállítási szerződést kötelesek kötni a szolgáltatóval.''
,,18. § (1) Szabálysértést követ el és 10 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható, aki megszegi a rendelet
3. § (1), (2), (6),
4. § (1), (3), (4), (5), (6),
5. § (2),
6. § (1), (2), (3), (5), (7),
7. § (1), (2), (3),
8. §,
9. § (2),
10. § (2), (3),
11. § (1),
12. § (2), (3),
13. § (1), (2), (3),
15. § (5), (7), (9), (11), (14)
bekezdésben előírtakat.''
2. Ör.-nek az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
,,7. § (2) A kereskedelmi és szolgáltató egységek használói, valamint az egyéb gazdálkodó szervezetek tevékenységük tényleges folytatásának idejére, de legalább 2 naptári hónap folyamatos időtartamra és heti minimum két alkalommal történő elszállításra a közszolgáltatóval szerződést kötelesek kötni. Azon kereskedelmi egységek, ahol élelmiszer feldolgozásával foglalkoznak, a keletkező hulladékot április l5-től október 15-ig terjedő időszakban naponta kötelesek elszállíttatni.
A közszolgáltatási szerződés kizárólag szabvány edényzetben történő elszállítására köthető meg. A szerződés egyes tartalmi elemeit e rendelet 3. számú melléklete tartalmazza.
A szállítás és ártalmatlanítás díját a közszolgáltató állapítja meg, és teszi közzé.''
,,19. § (1) Szabálysértést követ el és 30 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható, aki megszegi a rendelet
3. § (4), (5),
4. § (1), (2), (3), (4), (5), (6),
5. § (2),
6. § (1), (4), (5), (6), (7), (9), (11),
7. § (1), (2),
8. §,
9. § (2),
10. § (2), (3),
11. § (1),
12. § (2), (3),
13. § (1), (2), (3),
14. § (1),
15. § (5), (7), (9), (11), (14),
16. § (2),
bekezdéseiben előírtakat.''
III.
Az indítvány részben megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az indítványozó beadványában az Ör. 19. § (1) bekezdésében felsorolt – szabálysértéssé nyilvánított – magatartások közül a 7. § (2) bekezdésében megjelöltek szabálysértési bírsággal történő fenyegetését kifogásolja.
Az Ör. 7. § (2) bekezdése öt mondatból álló rendelkezéséből az első három mondat tartalmaz szabálysértéssé nyilvánított magatartást. E jogszabályhely ötödik mondata a szemétszállítás és ártalmatlanítás díjmegállapítását illetően a közszolgáltató számára állapít meg feladatokat (a díj meghatározása és közzététele). Az indítványozó elsődlegesen az önkormányzati rendeletben megállapított egyes magatartások szabálysértéssel való fenyegetését kifogásolja, de az indítvány érinti a díjmegállapítás módját is, hangsúlyozva a közölt díjképzést érintő kifogást. Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az Ör. 19. § (1) bekezdésével együtt az Ör. 7. § (2) bekezdésében foglaltakra, vagyis a szabálysértési magatartásokon felül a díjmegállapítás módjára is kiterjesztette.
Ez az eljárás összhangban áll az Alkotmánybíróság gyakorlatával [pl. 14/1990. (VI. 27.) AB határozat, ABH 1990, 170, 171.; 29/1995. (V. 25.) AB határozat, ABH 1995, 145, 150.; 32/2002. (VII. 4.) AB határozat, ABK 2000. június–július 265, 266.; 46/2002. (XI. 11.) AB határozat, ABK 2002. október 535, 537.], amelynek értelmében az Alkotmánybíróság az indítványt tartalma szerint bírálja el.
2. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkot, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése a helyi önkormányzat feladatkörébe sorolja a helyi közszolgáltatások körében a településtisztaság biztosítását.
A településtisztaságot érintő tárgykörre vonatkozó részletes rendelkezéseket a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) tartalmazza. A Hgt. 20. § (1) bekezdése az ingatlantulajdonos (ideértve a birtokost és a használót is) kötelességévé teszi az ingatlanán keletkező települési szilárd hulladék külön jogszabályban előírtak szerinti gyűjtését, továbbá a hulladékkezelőnek történő átadását. A Hgt. 21. § (1) bekezdése a települési önkormányzat kötelező közszolgáltatási feladataként határozza meg a települési hulladékkezelési közszolgáltatás szervezését és fenntartását. A Hgt. 23. § c) pontja úgy rendelkezik, hogy a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg a hulladékkezelési közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a 23. § d) pontja szerint pedig a közszolgáltatás keretében kötött szerződés létrejöttének módját is. A Hgt. 23. § f) pontja kifejezetten kimondja, hogy a települési önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg önkormányzati rendeletben települési hulladék kezelésével, elszállításával összefüggő közszolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét.
A Hgt. 46. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki tevékenységével, vagy mulasztásával a hulladékgazdálkodás jogszabályokban foglalt kötelezettségét megszegi és azzal a környezetét veszélyezteti az e törvényben, illetőleg a külön jogszabályokban foglaltak szerinti (büntetőjogi, polgári jogi, közigazgatási jogi stb.) felelősséggel tartozik. A Hgt. 49. § (5) bekezdése azt is kimondja, hogy a külön (nevesítetten) szabályozott hulladékgazdálkodási bírság [49. § (1) bekezdése] nem mentesít a büntetőjogi, a szabálysértési, továbbá a kártérítési kötelezettség alól.
3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 7. § (2) bekezdésének első négy mondata (szerződéskötési kötelezettség előírása, a hulladék elszállítás gyakoriságának meghatározása, a szabványedényzet használatának előírása, a szerződés egyes tartalmi elemeinek a meghatározása) a Hgt. fentiekben ismertetett törvényi előírásaival összhangban áll. Nem jutott azonban ugyanezen következtetésre az Ör. 7. § (2) bekezdése utolsó mondatának vizsgálata során. Ennek a szabályozásnak a következménye az, hogy az indítványozó a díjképzés módját, annak tartalmi összetevőit, végső soron pedig a szolgáltatási díj összegszerűségét kifogásolja.
Az Ör. 7. § (2) bekezdésének utolsó (ötödik) mondata értelmében a szemétszállítás és ártalmatlanítás díját a szolgáltató állapítja meg és teszi közzé. A szolgáltatás díját, a díjfizetési kategóriákat az Ör. 2. számú melléklete tartalmazza. Ez a melléklet azonban csupán a szemétszállítási díj lakossági fogyasztói részére állapítja meg a szolgáltatási díjat, mégpedig a kertes lakóházak, az üdülőingatlanok esetére. Ezen túlmenően lakásegységenként a négy lakás és az egy emeletet meghaladó társasházi, szövetkezeti tulajdonú lakóépületenként a lakóegységekre nézve rendelkezik a szolgáltatási díj konkrét összegeinek a megállapításáról. Sem ez a melléklet, sem pedig az Ör. egyéb rendelkezése nem tartalmaz rendelkezést a gazdálkodó szervek (ezek között a kereskedelmi és szolgáltató egységek) használói által fizetendő díj összegére, sem pedig az indítványozó által kifogásolt – a díjképzés alapjául szolgáló – költségelemzésre, ugyancsak nem rendelkezik az Ör. az alkalmazható díj legmagasabb mértékről sem.
Az Ör. 7. § (2) bekezdése a kereskedelmi és szolgáltató egységek használóit, valamint az egyéb gazdálkodó egységeket kötelezte a szolgáltatás igénybevételére és a szerződés megkötésére, ugyanakkor sem a közszolgáltatás díját és annak elemeit, sem pedig az alkalmazható díj legmagasabb összegét – a Hgt. hivatkozott rendelkezésétől eltérően – rendeletében nem határozta meg. Ezzel a képviselő-testület megsértette a Hgt. 23. § f) pontjában és a Hgt. 25. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat.
A Hgt. 25. § (1) és (3) bekezdései értelmében a közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan, a közszolgáltatás jellegét, a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét figyelembe véve kell megállapítani, az önkormányzati rendelet elfogadását megelőzően pedig a közszolgáltatás rendjére és módjára tekintettel részletes költségelemzést kell készíteni, amelynek a meghatározó elemeit a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályáról szóló 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet 6. §-a tartalmazza.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 7. § (2) bekezdésének utolsó mondata magasabb szintű jogszabályba ütközik, sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, ezért azt megsemmisítette.
4. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 1. § (1) bekezdése szerint szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, amelyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetőit az e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget.
Az Alkotmánybíróság az Sztv. egyes rendelkezései alkotmányossági vizsgálata tárgyában hozott 63/1997. (XII. 11.) AB határozatban úgy foglalt állást, hogy a szabálysértés a közigazgatás-ellenes magatartások, illetőleg az emberi együttélés szabályait sértő magatartás, az ún. kriminális cselekmények szankcionálására hivatott jogintézmény. (ABH 1997, 365, 367–368.)
Az Ör. a kereskedelmi és szolgáltatási egységek használói, valamint az egyéb gazdálkodó szervekre nézve az indítványozó által említett közszolgáltatás igénybevételének kötelezettségét állapítja meg. A közszolgáltatás megszervezése és fenntartása a helyi önkormányzat törvényben előírt [Hgt. 21. § (1) bekezdése] kötelező feladata. Az Sztv. hivatkozott előírása szerint önkormányzati rendelet jogellenes cselekményt szabálysértésnek nyilváníthat, és e cselekmények elkövetőit az Sztv.-ben meghatározott joghátránnyal fenyegetheti. Az Ör. támadott rendelkezése a köztisztasági közszolgáltatás teljesítésének elősegítését szolgálja.
A kötelező szemétszállítási szolgáltatáshoz mint közszolgáltatás megvalósításához kapcsolódó egyik nélkülözhetetlen elem a szerződési feltételek megállapítása. A szerződés megkötéséhez közérdek fűződik, hiszen a közegészségügyi, járványügyi veszélyek megelőzése, a települési tisztaság biztosítása a települési lakóközösség egésze szempontjából védendő fontos érdek. Ennek elmulasztása olyan közigazgatás-ellenes magatartás, amelynek közjogi (szabálysértési) szankcióval történő fenyegetése a szabálysértés intézményével összeegyeztethető, annak egyik lényegi kritériuma.
Az Alkotmánybíróság álláspontja az, hogy az Ör. támadott rendelkezése szerinti szabálysértéssé nyilvánítás nem a Ptk. 206. § (1) bekezdés első mondata szerinti polgári jogi keresetindítás lehetőségét ,,váltja ki'' (a felek és jogszabály eltérő megállapodása hiányában a szerződést a bíróság létrehozhatja), nem a perindítás helyett alkalmazható eszköz. Az ismertetett rendelkezések alapján megállapítható, hogy a polgári jogi és a közigazgatási jellegű jogi eszközök egymás mellett, külön-külön is igénybe vehetők. A szerződéskötési kötelezettség elmulasztásának mint közösségellenes, ezáltal közigazgatás-ellenes magatartásnak a közjogi szankcionálása és az Ör.-beli szabálysértéssé nyilvánítás tehát nem alkotmányellenes. A szerződés létrehozására a szerződési vitát illetően polgári peres eljárás kezdeményezhető, melynek során a Ptk. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a szerződést létrehozhatja, tartalmát megállapíthatja, vagyis a törvény biztosítja a személyeknek az őket megillető jogok szabad gyakorlását, e jogok társadalmi rendeltetésének megfelelően, egyezően a Ptk. 2. § (2) bekezdésében foglaltakkal.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör. 19. § (1) bekezdése nem ütközik a Ptk. 206. § (1) bekezdésébe, és nem sérti a Ptk. 2. § (2) bekezdését sem, ez utóbbi nincs is összefüggésben az Ör. kifogásolt rendelkezésével.
5. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy az Ör. kifogásolt 19. § (1) bekezdése (önkormányzati rendeletben szabálysértési tényállás megállapítása), valamint az Alkotmány 8. § (1) bekezdése (az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak az állam általi elismerése és támogatása) egymással alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben nem állnak.
6. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyancsak nem állapítható meg alkotmányjogilag értékelhető összefüggés az indítványozó által támadott önkormányzati rendelkezés, valamint azon alkotmányi rendelkezés között [Alkotmány 57. § (5) bekezdés], amely szerint a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet a jogát vagy jogos érdekét sértő bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen. Az indítvány közvetlen tárgya ugyanis egy konkrét szabálysértési tényállás önkormányzati rendeletben történő megállapításának kifogásolása, nem pedig egyedi szabálysértési ügyben a jogorvoslati lehetőség hiányának sérelmezése.
A kifejtettekre tekintettel az Ör. 19. § (2) bekezdésében a 7. § (2) bekezdésben foglalt kötelezettségek megszegését szabálysértéssé nyilvánító rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
A határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 982/B/2001.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás